Mostanában egy kicsit elmentem „tudományos irányban”. Habár ez egy blog, mégis megpróbáltam objektív maradni és minél kevesebb személyes érzelmet és gondolatot belevinni. Persze így nem is könnyű annyi embert megszólítani, mert általában a tények nem annyira vonzóak, mint a bulvár, vagy a szubjektív véleménynyilvánítások. De mennyire hiteles és valós tartalmú egy írás, ami kutatásokra hivatkozik?

Egyáltalán mit vizsgálunk?

Kedvenc példám erre a hengerezés. Az egész elmélet azon alapult, hogy patkányok izmait péppé nyomkodták és lám milyen lazák lettek ettől. De, egyrészt mi nem vagyunk patkányok, másrészt többségünk nem is biztos, hogy túlélte volna azt a mechanikai terhelést, amit a szerencsétlen patkeszoknak kellett elviselniük. Habár emlősök vagyunk mi is, még a legközelebbi rokonainktól is jelentősen különbözünk. Ráadásul a közeli rokonokkal nem is nagyon etikus kísérletezni, legalábbis nem úgy, hogy az kellemetlen legyen nekik. Maradnak hát a rágcsálók, akik viszont nem nyújtanak száz százalékos biztosítékot arra hogy egy-egy adott hatóanyag tényleg hatásos lesz számunkra is.

Hajlamosak vagyunk lenézni néhány száz évvel ezelőtt élt elődeinket, hogy milyen keveset is tudtak a világunkról. Pedig nem voltak ők butábbak, vagy kevésbé intelligensek, mint mi, csak kevesebb tudás állt a rendelkezésükre. És amikor azt hisszük, hogy bezzeg mi már mindent tudunk, akkor jön a saját testünk és bebizonyítja, hogy lövésünk sincs még a világról és annak működéséről.

Egy csomó mindent nem tudunk pontosan még. Mi az izomláz? Hogyan jön létre az izomsejtek növekedése? De az anyagcsere folyamatok között is rengeteg homályos pont van még. Amit nem tudunk pontosan megmérni, vagy valós időben szemrevételezni azzal nehezen boldogulunk.

Az élettani folyamataink fekete dobozként működnek. Vannak bemenő paraméterek, amelyekkel valami történik a dobozban, aztán ebből lesz valamilyen eredmény. Két lehetőség van, vagy rájövünk pontosan, hogy mi történik a dobozban és onnantól kezdve tudjuk, hogy mi várható a bemenő paramétereket ismerve. Vagy a gyakoribb megoldás, hogy nem ismerjük a pontos folyamatot, de a rengeteg vizsgálatból annyi eredményünk lesz, amiből statisztikailag össze tudunk rakni valamilyen modellt. Ilyenkor is elég jó közelítéssel meg fogjuk tudni mondani majd az eredményt, anélkül, hogy a pontos folyamatot ismernénk. Persze ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy szokatlan bemeneti paraméterek nem várt eredményt adnak majd.

Amíg ilyen közvetett módszerrel vizsgálódunk, addig a kutatások eredménye is kétes lehet.

Ez a vizsgálat nem jött volna létre, ha nincs a ….

A kutatásoknak és a kutatóknak függetleneknek kellene lenniük mindentől és mindenkitől. Sajnos ez nem mindig van így. Valamiből nekik is meg kell élniük, ezért sokszor előfordul, hogy megrendelésre készülnek vizsgálatok. Ettől persze még lehet az a vizsgálat hiteles, alapos és az eredmény is valós. Sokszor azonban torzít az eredményen a megrendelő léte.

Sőt az is gyakran előfordul, hogy maga a kutatás tökéletes eredményt hoz, azonban ennek interpretációja „némi” elferdítés után az adott gyártó termékének hatásosságár fogja igazolni, holott az eredeti kutatás nem pont ugyanezt állította. Lehet hogy egy termék fogyasztása háromszorosára növeli az izomtömeg növekedést, azonban nem mindegy, hogy mihez képest lesz ez háromszoros és főleg nem mindegy, hogy milyen csoportra igaz ez az állítás. Nagyon sok kísérletet edzettelen alanyokon végeznek, mivel náluk edzés hatására az első pár héten nagyfokú fejlődést lehet generálni. De persze úgy nehéz egy terméket eladni, hogy háromszorosára növeli az izomtömeg növekedést, az első hat hét edzés után, később viszont nem okoz szignifikáns többlet növekedést.

Tévedni emberi dolog

Azért mert valaki kutat, vagy tudós, attól még tévedhet. Sokszor szokták mondani, hogy a zsenit az őrülttől egy hajszál választja el. Így adja magát, hogy néha egy pár kutató a hajszál rossz oldalára kerül.

Például, amikor egy kutatás azt állítja, hogy a sokak által szidott fehér kenyér mégiscsak egészségesebb a teljes kiőrlésű, vagy rozsos fajtáinál. Pedig van erre is eredmény. Ráadásul egészen átfogó. Megkérdeztek több ezer embert és azt találták, hogy akik rendszeresen fehér kenyeret fogyasztottak, azoknál sokkal kevesebb keringési problémát találtak. Ergo, a fehérkenyér rendszeres fogyasztása csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedések számát. Együnk több fehérkenyeret!

Anélkül, hogy bántanám a fehér kenyeret, nézzük meg a másik oldalról ezt a vizsgálatot. Sok betegség egyik lehetséges okának a feldolgozott élelmiszereket tették felelőssé, és ebbe a kategóriába esett a fehér kenyér. Cukorbetegség, emésztési problémák, keringési problémák, mind a bűnös fehérliszt miatt (legalább is ezt mondják). Amikor valaki szembesül valamilyen problémájával, akkor mi lesz az első, amit megpróbál elhagyni? A fehér liszt és a cukor. Tehát, aki tudtatában van, valamilyen betegségével az azt fogja mondani egy felmérés során, hogy nem eszik fehér lisztet és magas a vérnyomása, vagy érszűkülete van, vagy cukorbeteg, stb. Az, viszont aki vagy nem beteg, vagy csak nem tud erről, vígan enni fogja a kenyeret és azt fogja nyilatkozni, hogy eszik fehér lisztet és majd ki csattan az egészségtől.

Tehát a megkérdezettek egy része azt fogja mondani, hogy egészséges és eszik fehér kenyeret, míg mások azt fogják mondani, hogy valamilyen betegsége van, és nem eszik. Meg is van a megoldás, aki eszik fehér lisztet, az egészséges marad, aki nem eszik az meg fog betegedni előbb-utóbb. Ha viszont másképp tesszük fel a kérdéseinket, akkor rájövünk, hogy előbb volt a betegség és csak utána az életmódváltás. Tehát hiába a rengeteg tesztalany, mégis fals eredményt fogunk kapni.

Tehát egy kutatás attól, hogy erre alkalmasnak vélt emberek végeztek, még nem biztos, hogy helyes eredményt fog adni.

A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve

Egy kutatás alapelemei általában, a vizsgálandó kérdés, egy kezdeti hipotézis, egy jól felépített vizsgálati protokoll, tesztalanyok, a vizsgálat és a kiértékelés. Ezek közül bármelyik és félrecsúszik, az eredmény bizonytalanná válik.

• Fontos, hogy jól tegyük fel a megválaszolandó kérdést, ha nem látjuk tisztán a problémát, nem biztos, hogy a jó kérdésre kapjuk majd meg a válaszunkat.
• A hipotézis gyakorlatilag a vizsgálók hite a kutatással kapcsolatban. Feltételezik az eredményt előre. Ez befolyásolhatja a mérés kiértékelését.
• A protokoll az egész vizsgálat felépítése. Itt rengeteget lehet hibázni. Sokszor nagyon nehéz kizárni az egyes tényezőket, vagy elszeparálni azokat. Nem mindig sikerül az almát az almával összehasonlítani.
• Az alanyok jó megválasztása is része a protokollnak. Ha nem megfelelő a vizsgált csoport összetétele, vagy létszáma, akkor az eredmény statisztikailag lehet akármi is. A leggyakoribb hiba a tesztalanyok alacsony száma. Sokszor nehéz megfelelő számú alanyt találni, vagy túl drágává teszi a kutatást.
• A kiértékelés sokszor nem is az adott szakterület tudását igényli, hanem puszta matematika. Itt is nagyon el lehet tévedni.

Akkor kiben bízhatunk?

Erre nehéz válaszolni. Ahhoz, hogy egy kutatást egzaktul ki tudjunk értékelni, legalább hasonló ismeretekkel kell rendelkeznünk, mint a vizsgálatot végzőké. Ezt azért nem lehet elvárni mindenkitől, akit érdekelnek a tudományos vizsgálatok. Mégis, lelkes amatőrként szeretnénk tudni, hogy hihetünk-e egy eredménynek vagy sem. Sokszor érzelmeink megzavarnak minket és annak a kutatásnak hiszünk, amelyiknek az eredménye szimpatikusabb számunkra. Ha annak örülnék, hogy a krumpli a legjobb szénhidrát forrás, akkor abban a kutatásban fogok bízni, amelyik ezt állítja és nem abban, amelyik a rizst hozza előnybe.

Lehet persze mindenféle kritériumokat felállítani, ami alapján vizsgálunk majd egy új kutatást. Az alanyok megfelelő száma, a megfelelő összetétele, a protokoll és statisztikai feldolgozás módszere, stb. Azonban már ezek felismerése is komoly tudást igényel sokszor.

Két lehetőség marad. Vagy néhány tényleg hiteles kutató követése, vagy az alapos utánajárás, több hasonló vizsgálat eredményeinek összevetése. Ez utóbbi viszont elég munkaigényes.

Velem is előfordult már, hogy hittem egy kutatásban és bőszen terjesztettem is az eredményeit. Aztán pedig egy másik kutatás alapján rájöttem, hogy VALÓSZÍNŰLEG nem volt igazam. De lehet, hogy mégis. Ki tudja?

www.IQfitnesz.hu