Visszanézve az elmúlt pár írásomat kicsit negatívnak találtam magam. Pedig talán nem is én vagyok negatív, csak egyre több dolog esetében kezdünk rájönni, hogy szemmel verés. A mostani téma is folyamatos viták tárgyát képezi. Az egyik oldal szerint a népesség jelentős része, Dél-Európát kivéve gyakorlatilag minden európai állampolgár D vitamin hiányban szenved. A másik fél szerint ez az egész vitamin dolog egy kreálmány és pont elég vitaminhoz jutunk változatos táplálkozást követve.

Mi az amit biztosan tudunk? D vitaminra szükségünk van, ez nem kérdés. Hogy mennyire az már vitatott. A szervezetünk elő tudja állítani, de ehhez napsütésben a szabadban kell tartózkodnunk lehetőleg nem tetőtől talpig beöltözve rövidebb ideig. Rádásul a szó szoros értelmében ez nem is egy vitamin, hanem egy hormon, de ez most teljesen lényegtelen a számunkra.

Sokan tévesen arra a következtetésre jutnak, hogy a déli országokban nem lehet D vitamin hiányos valaki a magas napsütéses órák száma miatt. Azonban pont emiatt a fejlettebb országokban az emberek nem tartózkodnak közvetlenül a napon, így semmivel sem jobb a helyzetük, mint az északi országokban.

A hatása, illetve a hiányának tartott hatásai folyamatos vizsgálat alatt vannak. Gyakran kiáltják ki csodaszernek, amely szinte az összes problémánkra megoldást ad, legyőzi a rákot és minden egyéb betegséget, felturbózza az immunrendszert. Aztán jön egy másik kutatás, ami ennek pont az ellenkezőjét mutatja ki.

Jung és társai 2018-ban Taekwondósokat vizsgáltak a téli felkészülésük alatt. A vizsgálatban résztvevő 35 sportolónál a kezdeti vizsgálat alapján minden esetben D vitamin hiányt állapítottak meg. Ami részben annak is oka lehet, hogy a szokásos 12,5nmol/L érték helyett itt 30 nmol/L értéket adtak meg küszöbnek.

Az alanyok egyik fele placebot kapott, a másik pedig 5000NE egység D3-at minden nap, négy héten keresztül. A vizsgálat alatt az edzéseik és a diétájuk is ellenőrzés alatt volt végig.

A vizsgálat végén összehasonlították a 25(OH)D szérum értékét, Wingate kardio tesztet végeztek, Izokinetikus lábnyújtást és lábhajlítást végeztek, megnézték a felugrás magasságát, 1 perces felülések számát és sprint teszteket is végeztek.

A végeredmény pedig az lett, hogy a D vitamin pótlást kapott csoport 25(OH)D szérum értéke értelemszerűen emelkedett, míg a placebo csoportté változatlan maradt. Ezen felül a legtöbb fizikai teljesítmény teszten is jelentősen jobban teljesítettek a vitamint kapott sportolók.

Király! Együnk D vitamint!

Tomlinson és társai 2015-ben elvégeztek egy meta analízist a D vitamin alsó és felső test izmaira gyakorolt hatásairól és arra jutottak, hogy nincs kimutatható összefüggés, azaz nincs hatása az izomtömegre és erőszintre a D vitamin szedésnek.

Hát, akkor izé, talán mégse.

Vannak kérdések, amelyekre egyelőre még nincs egzakt válaszunk. Ilyen részben a D vitamin szedése is. Az biztos, hogy a nagyon alacsony szint esetén szükséges a szedése. Azt is nagyjából tudjuk, hogy egyébként ez a nagyon alacsony szint a teljes populáció kevesebb, mint 10 százalékát érinti.

Szintén ismert, hogy szélsőségesen nagy dózisban szedve káros hatása van. Tehát itt is úgy tűnik, hogy a köztes út a legbiztosabb, azaz, aki nagy terhelésnek van kitéve és keveset tartózkodik a szabadban annak nem árt szedni.

Vérvétellel viszonylag egyszerűen és pontosan meg lehet állapítani a D vitamin szintünket, azonban erre ritkán kerül sor.

Így maradnak a szubjektív tanácsok, mint az enyém és, hogy szedjünk 500-2.500 NE D vitamint heti néhány alkalommal és rosszabb biztos nem lesz tőle.

És várjuk meg amíg a tudomány még pontosabb válaszokat ad majd.

www.IQfitnesz.hu

Forrás:

Jung, H.C., et al., Correcting Vitamin D Insufficiency Improves Some, But Not All Aspects of Physical Performance during Winter Training in Taekwondo Athletes. Int J Sport Nutr Exerc Metab, 2018: p. 1-25.

Tomlinson, P.B., et al.,. Effects of vitamin D supplementation on upper and lower body muscle strength levels in healthy individuals. A systematic review with meta-analysis. Journal of Science and Medicine in Sport, 2015. 1;18(5): p. 575-80.