Az emberek többsége valamiért retteg, ha egy izomcsoportot hetente három – négy alkalommal meg kell edzenie. Hogy ez a félelem honnan és miből ered, arra még nem sikerült rájönnöm, de amíg az összes többi sportágban természetes, hogy hetente többször ugyanazt az izomcsoportot használják, addig testépítésben és fitneszben ez valamiért félelem tárgyát képezi. Egy kajakos, vagy kenus minden edzésen „ugyanazt” csinálja. Egy úszó sem fog a hét egyik edzésén csak kézzel csapkodni, majd a következő edzésen csak lábtempózni, hogy a karjai pihenhessenek. Mégis nálunk a legjellemzőbb módszer a heti egy lábnap, mell-bicepsz, hát-váll, vagy valami hasonló felosztás, de a lényeg a heti egy alkalmon van. Még akkor is, ha a többség tisztában van vele, hogy az edzés hatására létrejövő alkalmazkodás, megfelelő körülmények között is csak maximum 48 órát vesz igénybe. Ezután már nem nő és nem erősödik az adott izom. A következő kutatás talán segít egy kicsit átállítani a gondolkodásmódunkat.

Az elmúlt 4-5 évben főleg erősítő jellegű edzéseket végeztem, ahol azért bevett szokás, hogy akár minden edzésen sorra kerül a guggolás, fekvenyomás. Végeztem olyan programot is, ahol heti öt edzésnapon, minden nap volt guggolás és valamilyen fekvenyomó gyakorlat. Ezek után nekem teljesen természetes volt, amikor átváltottam testépítő jellegű edzésre, hogy megőrizzem a nagy gyakoriságot, és heti három - négy nap edzés mellett hetente 2-4 alkalommal edzek minden izomcsoportot.

A legjellemzőbb ellenállás ezzel a módszerrel kapcsolatban a kevés regenerációs idő. Leginkább ezt szokták felhozni ellenérvként. Marsall és társainak idei kutatása pont erre kereste a választ, mégpedig, hogy egy teljes testes edzés után mennyi idő szükséges a regenerációra és mi történik ha 48 óra elteltével megint edzünk ugyanarra az izomcsoportra.

A vizsgálatban nyolc fiatal férfi vett részt, akiknek már volt legalább két éves edzéstapasztalatuk. Maga a teljes testes edzés többízületes alapgyakorlatokból állt, illetve ezek valamilyen variációjából:

• Spin squat (nem tudom ennek a gyakorlatnak létezik-e magyar neve, egy speciális guggolás, mikor az erőkeret biztonsági rúdja állítja meg a rudat ereszkedés közben és innen állunk fel)
• Fekvenyomás
• Pendlay evezés
• Szakítás egykezes súlyzókkal
• Húzódzkodás
• Helyből felvétel
• Teljes mélységű guggolás

A húzódzkodásból 3 sorozatot végeztek, míg a többi gyakorlatból 4-4-et. Az ismétlésszám 4-6 között volt, kivéve a húzódzkodást és a mély guggolást, ahol 10-12 között volt.

Maga a vizsgálat négy alkalomból állt, első alkalommal felmérték az alanyokat, illetve azok megismerkedtek az edzés protokollal. Aztán jött, egy héttel később maga az edzés, amikor is edzés előtt felmérték az állapotukat, majd közvetlenül edzés után és egy órával később is. Ezután 24, majd 48 óra elteltével tértek vissza még egyszer felmérésre.

A felmérések során megállapították a fáradtság, izomláz és erőszinteket, valamint az idegrendszer állapotát. A fáradtságot egy 0-5-ig terjedő skálán kellett meghatározniuk az alanyoknak. A fájdalmat szintén hasonló módszerrel, de egyszer pihenten, majd közvetlenül utána egy saját testsúlyos guggolás elvégzése után. Az erőszintet lábnyújtó dinamométeren nézték a 3-5 másodperc alatt kifejtett legnagyobb nyomaték alapján. Az idegrendszer állapotát pedig EMG segítségével.

Az eredmények

A fájdalom szint jelentősen emelkedett az edzés után és úgy is maradt 24 órán keresztül. Az általános fáradtság jelentősen emelkedett az edzést követően 24 órával, majd szépen lecsengett a következő 24 órában.

Az erőszint, azaz a maximális nyomaték az edzést követően jelentősen visszaesett és így is maradt a következő egy órában, azonban a 24 és 48 órás mérésnél már csak kis mértékben maradt el a kiinduló értéktől.

Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy 48 óra elteltével meg lehet ismételni az edzést, anélkül, hogy az eredményeink jelentősen romlanának. A gyakori edzés pedig gyorsabb fejlődést fog eredményezni. Persze ez a kutatás sem általánosítható minden helyzetre. Maga az alapfeltevés igaz, a heti többszöri edzéssel fokozottabb fejlődést lehet elérni. Azonban az messze nem igaz, hogy bármilyen edzésből lehet többet csinálni. Ebben a kutatásban nem mentek el bukásig és a volumen is viszonylag alacsony volt. Amikor valaki egy napot edz testrészenként hetente, akkor általában 3-4 gyakorlatot végez és mindegyikből 4-6 sorozatot. Ez összesen 12-24 sorozat. ez jóval több, mint a kísérlet 3-4 sorozata, amit ha háromszor megismételnénk, akkor is csak 9-12 sorozatról beszélnénk hetente. Ráadásul a bukásig végzett sorozatok sokkal kimerítőbbek lehetnek az idegrendszer számára, mintha 2-3 ismétléssel hamarabb megállunk. Így mondhatjuk azt, hogy a körtét nem lehet összehasonlítani az almával. Arra viszont igenis jó ez a kutatás, hogy kijelenthessük, hogy ha a heti volument egyenlően szétosztjuk több napra, akkor bizony azt ugyanúgy el lehet végezni és jó eséllyel az eredmény gyorsabb fejlődés lesz.

Persze a nagy gyakoriságú edzésnek is vannak hátrányai, főleg a testépítésben, mert heti három alkalomra nem lehet mindent úgy szétosztani, hogy beleférjünk alkalmanként egy órába. Márpedig az egy órán túli edzések a hormoncsúcs szempontjából sem optimálisak, másrészt nem is mindenki tud 1,5-2 órát megfelelően keményen végig tolni. Ráadásul így minden edzésen lesznek nehéz gyakorlatok is, amelyek jelentősen megterhelik az idegrendszert, így egy felhúzás, vagy egy nehéz guggolás után, már nem fog teljes hatékonysággal menni egy fekvenyomás, vagy fej felett nyomás. Persze ezen lehet segíteni a gyakorlatok felosztásánál, de szinte biztos, hogy szükség lesz kompromisszumokra.

Ha tetszett ez az írásom, vagy valamelyik a régiek közül, akkor légy szíves szavazz rám itt:

https://cosmopolitan.hu/bloggerday-szavazas/

Köszönöm!

Forrás:

Marshall PW, Cross R, Haynes M. The fatigue of a full body resistance exercise session in trained men. Journal of science and medicine in sport. 2018 Apr 1;21(4):422-6.