A jövőben játszódó filmekben a gyógyítást mindig úgy jelenítik meg, hogy egy okos gép végigszkeneli a pacienst majd megmondja a pontos diagnózist és csak úgy meg is kezdi a gyógyítást. Ha ott nem is tartunk, hogy csak úgy egy kamerán keresztül bármit meg lehessen állapítani, azért némi invazív eljárás keretében bele tudunk nézni a testünkbe. Ám egyelőre hiába, mert sok folyamatról lövésünk sincs, hogy miért és hogyan is működik pontosan. Így vagyunk az izom kifáradással is. Többször azt hittük már, hogy értjük a pontos mechanizmust, de aztán mindig rájövünk, hogy talán mégsem úgy van, ahogy gondoltuk. Van több elmélet is, de vajon igaz valamelyik?

Visszatérve a kis gépünkre, amíg mi nem leszünk elég okosak, hogy megtanítsuk a gépünket arra, hogy mi is az amit a kameráján keresztül lát, addig ő nem fog tudni diagnózisokat felállítani. Legyen bármilyen fejlett MI, vagy hihetetlen számolási kapacitással megáldott gép.

Mindannyiunk számára triviális, hogy ha elkezdünk mondjuk futni, akkor egyszer csak érezni fogjuk, hogy fáradunk, már ne esik jól a mozgás, aztán elkezdünk lassulni, pedig mi próbáljuk fenntartani a tempót. Végül eljutunk arra a pontra, hogy a vánszorgás is fájdalmas, majd egyszer csak nem bírjuk felemelni a lábunkat, és képtelenek leszünk megtenni a következő lépést. (Egyébként ez egy nagyon durva, ugyanakkor király érzés, hogy ott állsz néhány tíz, vagy száz kilométer megtétele után és egyszer csak bárhogy koncentrálsz, nem mozdul meg a lábad, leragadt.) De mi is a fáradtság valójában? Mi okozza? Miért nem lehet kijátszani? Több elmélet létezik, én a következőkkel találkoztam eddig:

Az energiaforrások hiánya miatt

Amikor egy tevékenységet elkezdünk végezni, akkor a mozgásba bevont izmokban azonnali ATP felhasználás történik. Az ott tárolt ATP mennyisége néhány másodperc, ha elfogyott, akkor a szervezetnek át kell állnia egy másik energia felszabadító rendszerre. Ez a glikogén felhasználása lesz, a szervezet elkezd glikogént lebontani és hosszas folyamat után ATP-t előállítani. De ez sem tart örökké, bár normál esetben több ezer kalóriányi glikogén van az izomzatunkban, májunkban és vérünkben. Tehát megint jön a kimerülés és ismét váltani kell, most már a minden más lebontására és ekkor jön a testzsír felhasználása, kezdődik a Norbi folyamat. Tehát az elmélet szerint, ami talán egyébként a leggyengébb lábakon áll mind közül, a kifáradást az okozza, hogy kifogy az adott energiakészlet, vagy az igény magasabb, mint amit a szervezet fel tudna szabadítani. Ilyenkor nincs mivel tovább mozgatni az izomrostokat és fáradtságot érzékelünk.

A felhalmozott melléktermékek okozzák

A második elmélet az, amelynek az őse a tejsav okozta izomláz elmélet volt. Ha egy nyílt sebbe savas kémhatású anyagot csepegtetünk, akkor égető érzést okoz. Ha nagyon hosszan és intenzíven megterhelünk egy izmot, akkor égető érzést tapasztalunk, ráadásul ott tejsav képződik az energia felszabadító folyamatok során. Tehát akkor az égető érzést biztos a tejsav okozza. Nos, ez pont annyira igaz, mint a klasszikusban az, hogy az a boszorkány, aki egyforma súlyú a kacsával.

Viszont nem járunk annyira messze a valóságtól, mert a glikogén, testzsír és fehérje lebontásakor nem csak tejsav képződik, hanem egy csomó más, sokkal durvább melléktermék is. H⁺ ionok, szabad gyökök, ammónia. Ezek eltolják a környezet pH értékékét lefelé. A megváltozott kémhatás miatt a kémiai folyamatokat katalizáló enzimek hatása nem érvényesül, emiatt csökken a folyamat hatásfoka, így végül megint oda lyukadunk ki hogy nem lesz energia. De ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért érezzük a fáradtságot és miért úgy, ahogy.

Az egész az agy hibája

A szervezet működésében vannak gátak beépítve, amelyeket nem lehet kikerülni. Az átlag ember nem tudja annyira kinyújtani a végtagjait, hogy elszakadjanak az izmai, nem tud végtelen ideig ébren maradni, mert elájul, és így van a fáradtsággal is. Ezen elmélet szerint az agyunkba visszaérkező információ tartalmazza a fenti két folyamat állapotát és az agyunk által generált érzés lesz a fáradtság, amivel megpróbál minket megvédeni, nehogy nullára tudjunk szaladni. A szervezetnek mindig kell egy kis tartalék, az agy számára, a légzéshez, a szívveréshez. Nem engedheti meg magának, hogy nulla közelébe engedje az energiatartalékot. Szóval ezen elmélet szerint a fáradtságot az agy generálja a szervezet fizikai állapotáról visszaérkező információ alapján.

Az igazság?

Az elmúlt évtizedben jó pár tanulságos kutatás született a fáradtsággal kapcsolatban és sok próbálkozás is a kijátszására. Felmerültek bizonyos szerek az élettani folyamatok kijátszására, az agy különféle stimulálása, mert egyébként már azt is tudják, hogy mely területe aktivizálódik a fáradás során. Egyre többet és többet tudunk, de még mindig vannak megmagyarázatlan kérdések.

Mit tudunk mi kezdeni mind ezzel? Egyrészt azt, hogy a fáradást el kell tudni fogadni, nem lehet kijátszani. Ugyanakkor edzeni viszont lehet rá, lehet javítani az energia felszabadító folyamatok hatásfokát, az energiatároló képességet és ki lehet tolni a fáradtsággal járó fájdalom küszöbét. De legtöbb, amit tehetünk, hogy helyesen válogatjuk össze a szüleinket és jó genetikával születve sokkal később fáradunk ki majd, mint a versenytársaink.

Itt pedig találhatsz a fáradás leküzdéséhez edzésterveket is!