A világ folyamatosan változik körülöttünk. És mi is változunk vele. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy mi lesz a bloggal most az Index bedarálása után. Mivel egyelőre nincs jobb ötletem, maradok itt. Bár folytathatnám a saját oldalamon is, de ott azért nehéz több tízezres látogatottságot elérni egy-egy poszttal. Persze most már itt sem lehet, ha nem vagy polkorrekt. Illetve ez sem igaz, mert csak az irány nem mindegy. Márpedig én sosem voltam az. Mármint polkorrekt. Szoktam rosszakat írni celebekről, a fociról, a rendszerről. Ez pedig nem segíti az ember boldogulását. Nagyon nem. Ezért ma egy könnyed, mindentől mentes, jeges pohár vízről fogok hadoválni, hátha nem verem ki senkinél a biztosítékot. Hátha így minden rendben lesz…

Tehát, anélkül hogy megjegyzéseket tennék megélhetési celebekre, vagy a BTK-t etikai kódexként ételmező politikusokra, szigorúan tudományos tényekkel fogok ma foglalkozni.

Mikor fizikai tevékenységet végzünk, akkor a testünk energiát használ fel. Ennek egy része elmegy munkavégzésre, például felemelünk egy súlyt, vagy magunkat, ezáltal legyőzve a gravitációt, vagy odébb teszünk/viszünk valamit. Ahhoz hogy a mozgás létrejöjjön a szervezetünk valamilyen módon energiát szabadít fel különböző anyagcsere folyamatokon keresztül. Az hogy melyik milyen mértékben vesz részt ebben, az a mozgás jellegétől függ első sorban. De bármi is történik a folyamat melléktermékeként és veszteségeként mindig keletkezik hő. Ha csak pislogunk azzal is, vagy ha egy sikertelen passz után a szép zöld gyepre köpünk egy termeteset, mindig keletkezik valamennyi. Ez a hő a szervezet belsejében termelődik. Onnan el kell valahogy távoznia. Jó, a köpködés nem a legjobb példa, mert a gyepápolásilag célzottan elhelyezett nedvességcsomag tömegétől és fajhőjétől függően magával visz némi hőmennyiséget. Bakker eddig azt hittem szimplán parasztok, közben csak hőt adnak le.

Tehát hő keletkezik, ami magában nem lenne gond, mert a legtöbb esetben a szervezetünk által minimálisan igényelt belső hőmérséklet magasabb a környezetinél, tehát fűteni kell magunkat. Viszont ha az ideálisnál magasabbra emelkedik a hőmérséklet, akkor a szervezet védekezni kezd. Egyrészt megpróbálja hűteni magát, például verejték kiválasztással. Lehet, hogy nem is köpködnek, csak a szájukon keresztül izzadnak? Mint a kutyák. A kutyák is szeretik a labdát. Mennyi hasonlóság.

Másrészt megpróbálja a szervezetünk megállítani a folyamatot, ami a hőt termeli. Ezt éljük meg kifáradásként. Minél gyorsabba a hőmérséklet emelkedése, annál intenzívebben. Mint a béka a fazékban. Ha lassan melegszünk, akkor később kapcsol be a sziréna. Ha intenzíven sportolunk, akkor pedig általában hirtelen emelkedik meg a hőmérsékletünk. Leizzadunk és ki is fáradunk. Kevésbé intenzív tevékenység esetében, mint például a szotyizás, vagy a mondjuk a magyar focinál ez nem jelentkezik, periodikus nyáloutputtal kompenzálható és elkerülhető a túlmelegedés.

De egyáltalán miért érdekes ez? Miért baj az ha elfáradunk edzés közben? Mert minél tovább fenn tudjuk tartani az intenzív edzést, annál nagyobb terhelést kapja az izomzatunk, idegrendszerünk, anyagcserénk és a stimulus mértékével arányosan fejlődhetünk, ha a másik két tényezőt is mellé tesszük. Ezért hülyeség kapucniban meg pulcsiban edzeni szobahőmérsékleten. De erről már írtam.

Egyébként maga a kifáradás ennél sokkal bonyolultabb és összetettebb dolog, de az egyik jelentős alapja a hőmérséklet emelkedése, én most leegyszerűsítve a dolgot, csak ezzel foglalkozok.

Tehát két lehetőségünk van, az egyik, hogy megpróbáljuk elvezetni a felesleges hőt. Illetve azt, amit a szervezet magától nem tud a kilégzéssel, hőleadással és párologtatással. Spoiler veszély, de a köpködés nem elég hatékony. Ezért a hűtés valamilyen formájára lesz szükségünk.

A másik módszer, amit a forint milliárdokkal kitömött, kutatás fejlesztésre végtelen forrásokkal rendelkező élsportágunkban rájöttek, hogy ha lassan és megfontoltan mozogsz, akkor nem melegedsz ki és nem fáradsz el. Ergo végig tudod csinálni az edzést, vagy akár egy kilencven perces meccset is. A meccs mondjuk már jelent némi organizációs problémát is, mert ha mindenki egyszerre nem mozog, akkor olyan lesz, mint a régi gyerekjáték, a rugós foci, amikor a bábuk egy helyben álltak és úgy kellett a golyót eljuttatni a másik kapuba. Szóval ha a tempót a gondosan belőtt frizura megtartási sebessége alatt tartjuk, akkor nagy baj nem lehet.

Viszont aki fejlődni akar fizikálisan, annak muszáj kilépnie a komfort zónájából ez pedig mindenképp túlmelgedéssel fog járni, tehát hűteni kell (inkább lehet, mert semmit sem muszáj).

A szánhúzó kutyák heréit szokták jéggel hűteni a nagyobb teljesítmény eléréshez, de az egy teljesen másik folyamat és egyébként is elég macerás egy zsúfolt konditeremben a golyóinkat jégkockán egyensúlyozni. Nem beszélve a lányokról, akik többsége teljesen lemarad anatómiailag erről az élményről, a jégkocka hiánya miatt. Persze nem mindenki, mert néhány szélsőségesen keményen gyúró hölgynél már tapasztalható némi deresedés.

Visszatérve a hűtésre, vagy a környező tér hőmérsékletét tudjuk csökkenteni, ami nem elegendő, mert a bőrfelületünk sokkal kisebb, mint amennyire szükségünk lenne a megfelelő mértékű és sebességű hőleadáshoz. Vagy hűtjük magunkat valamivel. Ez lehet kívülről, ami szintén elég macerás, mert nem lehet folyamatosan rajtunk a mozgás miatt, másrészt a megfelelő delta T-hez elég hidegnek kell lennie, ami már veszélyes lehet.

A másik megoldás a belső hűtés. Ha feltételezzük, hogy elegendő zsír van rajtunk, hogy a környezeti hő ne zavarjon be, akkor egy 100 kg-os 37 Celsius hőmérsékletű egyén egy liter (vagy mondjuk inkább 1 kg) nulla fokos víz elfogyasztása után több mint 0,3 fokkal lenne hidegebb. Persze nehéz egy liter nulla fokos vizet egyszerre legurítani. Viszont a 0,3 fok a teljes testre vonatkoztatva rengeteg.

Nem, a futballisták által bemutatott talajgyakorlatok végén az irtózatos, és szinte elviselhetetlen, ám annál rövidebb ideig tartó fájdalmaik csillapítására szolgáló „fagyasztó” spraynek semmi köze ehhez. Az inkább olyan, mint a koncerteken a műfüst. A teátrális hatás fokozását hivatott biztosítani.

Visszatérve a jeges vizünkre, az igazi tudósok már régóta sejtették, hogy ha a fizikai tevékenység során nem szobahőmérsékletű folyadékot iszunk, hanem sokkal hidegebbet, akkor a „ne igyá’ hideget, mert megfájdul a torkod” predesztináció mellett a teljesítményünket is növelheti.

Douzi és kollégái összeraktak egy metaanalízist 2019-ben, ahol a témába vágó kutatások eredményeit összegezték. Az eredmény nekem egész meglepő, mert sokkal több jött ki belőle, mint azt vártam volna. A megvizsgált 45 kutatás eredményként az alábbi állítások születtek:

• Az edzés alatti hűtés jelentősen képes növelni az aerob teljesítményt, függetlenül attól, hogy hideg vagy meleg környezeti hőmérséklet mellett végezzük a tevékenységet.
• Érdekes módon a jeges italok, nyak, vagy a fej hűtése segített, de a teljes test hűtésének nem volt szignifikáns hatása.
• A vizsgálatok során az átlagos bőrfelszín hőmérséklet csökkenés 2 fok körül volt, a maghőmérsékleté pedig ennek kb. a fele.
• Anaerob tevékenységek esetében kisebb volt a hatás és az is csak a teljes test hűtése esetén volt jellemző, ellentétben az aerob vizsgálatoknál.

Kívülről hűteni a testet nem is olyan egyszerű. Jeges pakolást tenni a fejünkre, nyakunkra viszont nem lehetetlen. Léteznek nyakra csatolható jegestömlők és jéggel megtölthető mellények is. A légkondik, párásítók viszont nem képesek megfelelő mértékű hűtést biztosítani.

Vannak teljes testes ruhák is, amelyek vízzel feltölthetők, de ezekben azért már elég nehéz érdemi edzést végezni. Szerintem.

Edzés alatt folyadékot bevinni látszólag nem nagy kunszt. De kimelegedve, nulla fok körüli hőmérsékletű üccsit szürcsölni az már kemény dolog. Ráadásul nem is elég egy-két korty decikre van szükség egyszerre a hűtőhatás eléréséhez.

Szóval úgy tűnik ez egy működő módszer, de megint nem az amatőröknek lett kitalálva. Persze a profiknál se mindenkinek jó, mert a pázsitborzolók például nem tudják a fejüket hűteni a séró tönkremenetele nélkül, így náluk például ez a módszer nem jöhet szóba. Nekik marad a lassú séta, glóriával övezve. Legalábbis ahogy a fiatalok látják példaképeiket a pályán. Amíg premier plánban bele nem köpnek a levesbe. De ők így sztárok.

Mindenesetre sikerült írnom anélkül, hogy celebeket vagy politikusokat bántottam volna. Hiába na, fejlődök.

Egyébként, akinek ebből a káoszból sikerült bármit is kihámoznia, az figyelhet rá, hogy megpróbálja a testhőmérsékletét kordában tartani az edzései során, így növelve a teljesítményét.

Forrás:

Douzi W, Dugué B, Vinches L, Al Sayed C, Halle S, Bosquet L, Dupuy O. Cooling during exercise enhances performances, but the cooled body areas matter: A systematic review with meta‐analyses. Scandinavian journal of medicine & science in sports. 2019 Jul 24.