Vannak a hétköznapi ember számára megfoghatatlan dolgok. Mint paraszt bácsi az állatkertben a zsiráfketrec előtt. Ilyen állat akkor sincsen! Már az is meredek, hogy ammóniát szippantva hirtelen erősebbnek érzik magukat emberek, de hogy valaki öblögesse a száját egy deci 6%-os maltodextrin oldattal, aztán több ismétlésre legyen képes, az már tényleg a Woodoo kategória. Pedig valószínűleg nem az, mert egy csomó kutatás próbálja a hatásosságát és a mögötte rejlő mechanizmust felderíteni. Mint például Decimoni és kollégái idei tanulmánya.
Az elmélet az, hogy ha a szádba veszel nagyjából egy deci folyadékot, amibe 6 gramm maltodextrint oldottak fel, aztán 10 másodperc öblögetés után kiköpöd azt, akkor ez hatással lehet a teljesítményedre. A kutatások egy része azt állítja, hogy nincs ennek semmilyen hatása sem, de a fenti tanulmány ezeknek ellentmond. A maltodextrin egyébként egy gyors felszívódású szénhidrát, egy poliszacharid. Elméletileg a szénhidrátos öblögetés hatására megemelkedik a vércukor szint, ami segíthet olyan hosszú távú tevékenységeknél, ahol a glikogén raktáraknak van idejük lemerülni. Jellemzően a súlyzós sportok nem ezek egyébként. Egy átlagos ember glikogén raktára 500-1000 gramm körül van, aminek jelentős része az izmokban található, a többi pedig a májban, illetve a vérben is kering egy kisebb mennyiség. A teljes mennyiség függ a testsúlytól és az edzettségi állapottól. Ez a tárolt mennyiség 2000-4000 kcal energiát jelent. Ráadásul mivel nem csak ezt használjuk kizárólag, így sokkal többet el kell égetni egyszerre, folyamatosan, hogy teljesen kimerüljenek ezek a raktárak.
Mivel a súlyzós sport elég messze esik ettől a kalória felhasználás tartománytól, így érthető is, hogy a legtöbb kutatás miért találta azt, hogy ennek a módszernek nincs érzékelhető hatása az egyismétléses maximumokra. Viszont az is igaz, hogy a fenti kutatás nem az egyismétléses maxot vizsgálta, ráadásul nem is egy csak egy gyakorlatra koncentrált, hanem egy egész edzés terjedelmét vizsgálta meg.
A vizsgálatban 15, 1-2 éves edzéstapasztalattal rendelkező nőt néztek meg. Négy alaklomból állt a vizsgálat, amiből az első kettőben felmérték a 10 ismétléses maxaikat. Aztán a következő két alkalommal 3-3 sorozatot kellett elvégezniük guggolásból, lábtolásból, fekvenyomásból, fej fölé nyomásból és ülő evezésből, maximális ismétlésszámmal. A sorozatok között 2 perc pihenőt kaptak. Ezen felül nézték még a pulzust és bevallásos alapon az erőfeszítés szintjét. Azonban az utolsó két felmérő alkalmával, az egyiken kaptak 6 gramm maltodrextin 100ml vízben feloldva, vagy ugyanennyi mesterséges édesítős placebo-t. A vizsgálat dupla-vak randi volt, se az alanyok, se a kutatók nem tudták, hogy éppen ki mit kap.
Az eredmény pedig érdekes lett. Ha külön nézzük a gyakorlatokat, akkor szinte alig volt eltérés mindenhol hibahatár közelében mozogtak a számok. Viszont, ha összeadjuk az összes mennyiséget (súly x sorozat x ismétlésszám), akkor a teljes terjedelem már értékelhetően magasabb volt, mint a placebo csoport esetében.
A pulzusokban nem volt érdemi eltérés, azonban az RPE skálán, ami az erőfeszítés szubjekítv kifejezésére alkalmas, jellemzően az placebo csoport mutatott magasabb értékeket, azaz a kevesebb volument is nagyobb erőlködéssel tudták csak elvégezni.
Milyen tanulságot lehet ebből levonni? Hát, ha csak így kiragadjuk ezt a kutatást, akkor azt, hogy ha edzés közben egy legalább 6% cukortartalmú löttyöt iszogatsz és azt minden alkalommal legalább 10 másodpercig a szádban tartod, akkor az edzés végére több súlyt emeltél fel, mintha csak az egyébként semmire se jó aminosav koktélod szürcsölgeted. Ha az összes ilyen kutatást egyben nézed, akkor pedig arra a következtetésre fogsz jutni, hogy nagyobb az esélye annak, hogy semmi sem történik. Ha pedig még arra is képes lennél, hogy a megszerezhető pár plusz kilóért alaposan összehasonlítsd ezeket a kutatásokat, akkor arra fogsz jutni, hogy az egyik alma, a másik körte (ráadásul LED-es, E33 foglalattal). Nem lehet összemérni a vizsgálatokat, mert mindegyikben van egy kis csavar, ami miatt más lesz a végeredmény.
Egy viszont biztos, 6% cukor az nem fog megártani, legfeljebb a fogaidnak, így ha legközelebb mész sportolni, akkor egy próbát megér, hogy öblögess egy kicsit közben. A cukor, vagy a placebo biztos tolni fog rajtad egy kicsit!
Itt pedig találsz edzésterveket az öblögetésedhez!
Forrás:
https://www.massmember.com/products/mass-subscription/categories/603578/posts/1969136
Decimoni LS, Curty VM, Almeida L, Koch AJ, Willardson JM, Machado M. Carbohydrate mouth rinsing improves resistance training session performance. International Journal of Sports Science & Coaching. 2018 Jan 25:1747954118755640.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
czerka 2018.08.03. 04:22:02
Amikor még sűrűbben lejártam gyúrni, ott volt egy arc, akit enyhén felpofozott egy másik hasonló IQ-betyár egy húzósabb széria előtt, ettől úgy felszívta magát, hogy sokkal jobban ment az edzés.
Meg olyanokat szóltak be egymásnak barátilag, hogy "Hurka vagy!", "Mi ez bazmeg, gyenge vagy, mint a lepkefing!", "Legközelebb mennyé' aerobikra bazmeg, mer' ide kevés vagy!".
Elég jó hangulatot csináltak, amikor lent voltak és ha épp nem szakadtunk a röhögéstől, akkor edzettünk, mint a gép.
Ez a két forma volt az is, akik valami animál testépítést toltak, hajnal háromkor felkeltek, beálltak a hűtő elé túrót zabálni, aztán állításuk szerint visszamentek az ágyba és úgy megbaszták a barátnőjüket, mint egy állat. Hátulról, kérdés és előjáték nélkül, hörögve. Tették mindezt azért, hogy a tesztoszteron jobban termelődjön a golyóikban.
Szóval átgondolt életmódjuk volt és ezt ki is beszélték az edzőteremben. Az alázás, felhergelés tényleg működik.
Hol van ehhez képest a cukros vízzel öblögetés?