Pár napja megjelent egy cikk a biolayne.com oldalon, Peter Bakertől. A cikk a szteroidokról és az edzői etikáról szól. A Layne Nortonos jól megmondó stílushoz képest egy felszínes semmit mondó cikk, mégis sok gondolatot elindított bennem. Sajnos a saját kérdéseimre sincs mindegyikre válaszom, de hátha a leírtak más agyát is beindítják és talán nem kútba dobált kavics lesz ez az írás sem.
Kell-e tiltani a dopping használatot?
Van-e különbség a dohányzás, alkoholfogyasztás, drog használat és a kokszolás között?
Mivel teszünk jobbat, ha tiltjuk, vagy ha kontrollált körülmények között engedélyezzük?
Van-e különbség egy drogdíler és egy kokszot javasoló edző között?
Kell-e tiltani a dopping használatot?
A tiltás kezdeményezése jóval az elé nyúlik vissza, mielőtt még széles körben elkezdték volna használni. Az ok sem ugyanaz volt, mint a kábítószerek esetében, mert nem a mögötte felépülő bűnözést szerették volna visszaszorítani, hanem a versenysportot szerették volna megtisztítani. Utóbbi ugyan tiszta nem lett, és valószínűleg nem is lesz az soha, de határozottan tisztább lett. A hobbi sport csak járulékos veszteség. Az, hogy ki hogyan teszi tönkre magát az mindenkinek saját dolga. Addig, amíg ezzel csak magának árt. Onnantól viszont, hogy a gázszerelő végtelen jóságából még megmaradó közvagyonból kell esetleg majd gyógyíttatni az már más megítélés alá esik. De nem ez volt a tiltás oka.
Mivel teszünk jobbat, ha tiltjuk, vagy ha kontrollált körülmények között engedélyezzük?
Egy ideális világban, ami tilos, azt nem csinálják, ergo ha valamit betiltanak, akkor azzal nincs többé probléma. Ez volt a koncepció a drogokkal kapcsolatban is és ott is jól látszik, hogy használói oldalról ez nem működik. Itt is ez a helyzet, ha senki nem merné megvenni, akkor nem lenne eladó sem és underground laborok sem. De a világ nem így működik. Mindig lesznek olyanok, akiknek a küllem, vagy az érzés sokkal fontosabb lesz, mint bármilyen törvény betartása, vagy az esetleges kockázatok mérlegelése.
Viszont azzal, hogy az egész fogalomkört tiltjuk, azzal az esetleges segítségnyújtást is ellehetetlenítjük. A szerek alkalmazásának van egyfajta kockázata a mellékhatásaik miatt és egy másik, ezzel összemérhető mértékű kockázata az alkalmazásuk kapcsán. Hova, mit, hogyan szúrsz. Ha nem lenne tilos, akkor nem a netről vadásznák össze az infót a fiatalok és nem szájhagyományok útján terjednének az infók. Orvosi felügyelet mellett azért a fertőzések, tályogok, betokozódott olajgömbök, megduzzadt mellek és a borsónyi herék nagy része elkerülhető lenne. Viszont az orvosi etika megint beleköp a levesbe, mert nekik elvileg óvni kellene az életet, nem a határokat feszegetni.
Van-e különbség a dohányzás, alkoholfogyasztás, drog használat és a kokszolás között?
Mindegyik a saját egészségét kockáztatja. Van, aki kimutathatóan a szenvedélye áldozata lesz és van, aki 100 évesen is vígan mérgezi magát. Mégis a dohányzás az adó bevétel miatt megtűrt rossz, az alkohol szintén, a kábítószer és a tiltott teljesítményfokozók használata még minimális mennyiség mellett is komoly következményekkel járhat. Van-e hosszú távú élettani különbség egy sima cigaretta elszívása és egy füves cigi között? Vagy egy 5mg-os Stana és egy féldeci pálinka elfogyasztása között? Valószínűleg szinte semmi, viszont az egyik megítélése buli kategória, míg a másik bűncselekmény. Pálinkázni már-már menő és trendi, míg egy enyhe Stana, agy Oxa az büntetendő.
Van-e különbség egy drogdíler és egy kokszot javasoló edző között?
El is jutottunk a lényeghez. Rengeteg személyi edző eszköztárának egyik eleme koksz. Különösen azoknál gyakori ez, akik versenyzői múlttal és így személyes tapasztalattal rendelkeznek, valamint a tehetségtelen és fantáziátlan lúzereknél, akiknek egyébként lövésük sincs az edzéselmélet alapjairól sem. Nem tudják, hogy egy fejlődésben megakadt vendéget hogyan tudnának továbblendíteni. A koksz meg egyszerű megoldást kínál minden problémára. De vajon, ha a munkájához alapvető ismereteknek is hiányában szenved, akkor hogyan tud tanácsot adni egy ilyen, sokkal komolyabb kérdésben?
Szabályozás szempontjából nincs. Mind a kettő egy díler, aki valami tiltott dolgot árul. A valóságban? Nos, innentől kezdve ez már az én saját véleményem, de a valóságban sincs különbség. Egy edzőnek rengeteg feladata van, ami edzővé teszi őt. Ezek közül egyik sem az, hogy tiltott szerekkel ellássa. Függetlenül attól, hogy mit gondol és hisz ezekről a szerekről. Legyenek ezek akár teljesen veszélytelenek is, vagy akár még az egészségre előnyös hatásúak is, ha egyszer tilos, akkor a mérlegelés nem az ő feladata. Onnantól kezdve, hogy ilyeneket javasol, ad, onnantól kezdve már nem edző, hanem csak egy sima díler.
Az edző etikai határai
Ha az egyik vendégem eldönti, hogy ő márpedig akkor is kokszolni fog, akkor elzavarom ahhoz az edzőhöz, aki ebből nem csinál problémát? Vagy megpróbálom akkor már segíteni, hogy ne csináljon hülyeséget? Melyikkel teszek jobbat neki? És attól hogy egy megoldás jobb mindenkinek, attól az etikus? Vagy az az etikus, ha hagyom, hogy a másik edző mellett tönkre tegye magát a giga kúrákkal? Az etikusabb?
Ha eldönti a vendég, hogy kipróbál egy neten talált kúrát. Az ő dolga. Ha elmagyarázod, hogy miért nem jó és mit kellene másképp csinálni, akkor az onnantól már a te kúrád. Akkor most segítettel rajta, vagy te viszed a rosszba?
Ha látod, hogy a két hülyegyerek össze-vissza szurkálja egymást visítozva, akkor hagyod őket és nem folysz bele, mert nem lenne etikus? Vagy elmagyarázod, hogy hogyan kell biztonságosan csinálni? Milyen tűvel, hogy kell felszívni, fertőtleníteni, hova szabad szúrni, milyen mélyre, milyen szögben, mit kell csinálni, mire kell figyelni? Az etikus? Mert úgyis szúrni fognak, ha elhatározták magukat. Nem tudod lebeszélni őket. Legfeljebb előtted próbálják majd eltitkolni.
Mi az a döntés, amivel nem léped át a határt? Van-e egyáltalán olyan kimenet?
Nos, én úgy gondolom most, hogy vannak dolgok, amiket el kell tudnia engednie az embernek. Nem menthetsz meg mindenkit. Főleg nem saját magától. Csak aki hagyja, azon tudsz segíteni. A többieknek legjobb tudásod szerint elmondhatod, hogy miért gáz az, amit csinál és onnantól már csak a partvonalról figyelheted, hogy megússza-e vagy sem. Szerencsére a többségnek nem lesz semmi baja. Akinek pedig igen, az ott fog maradni örökre foltként a lelkiismereteden, hogy segíthettél volna rajta.
De mindig lesznek olyan edzők, akiknek nincsenek ilyen fenntartásaik és a rövidtávú anyagi hasznot, előtérbe helyezik majd. Akiknek fontosabb, hogy az ő vendége legyen a legnagyobb a teremben, akinek fontosabb, hogy a versenyzője néhány helyezéssel jobb helyen végezzen. Kerüljön ez bármibe. Te pedig büszkén mész a levesbe, mert a vendégeid évek alatt fejlődnek csak, a versenyzőid, lehet, hogy soha nem lesznek dobogósok. De ha ezzel nem tudsz együtt élni és másra vágysz, akkor ne csináld, mert meg fogsz törni. Így vagy úgy, de rossz lesz neked.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SzAdam 2018.05.14. 07:40:16
Teljesítményfokozó sporttáplálkozás · http://teljesitmenyfokozosporttaplalkozas.blog.hu/ 2018.05.14. 13:48:24
Elvben bonyolultabb a kérdés:
"A szubsztitúció, étrend-kiegészítés (szupplementáció) és a dopping közötti határvonalat nem könnyű meghúzni. Sokszor még magának a doppingnak a megítélése is kérdéses: gyakran felhozott érv a dopping alkalmazása ellen az esélyegyenlőség elve, ám a genetikai adottságok és anyagi lehetőségek (eszközök, edzők, edzésmódszerek) eleve kizárják az esélyegyenlőséget. Hypoxiás készülék (amelyből már hordozható is létezik) és sátor biztosítása igen költséges, egy több hónapos magaslati tábor még drágább, ezzel szemben az ugyanazon hatást mesterségesen kiváltó filléres árú EPO gyakorlatilag minden sportoló és állam által megfizethető volna, kérdőjelezik meg az esélyegyenlőségre és párhuzamos doppingtiltásra vonatkozó etikai szempontokat gyakran komoly szaklapokban is (Savulescu 2004). Még erősebb érv felfogásunk átgondolása mellett az, hogy bizonyos gyógyszerek alkalmazásának tilalma miatt adott esetben nem gyógyulhat optimálisan, a lehető leggyorsabban vagy leghatásosabban, legbiztonságosabban a sportoló (Beamish, 2011). Az atléta sérüléstől való védelme mint a doppingtiltás alapja az általános sportorvosi gyakorlat alapján tarthatatlan, képmutató álláspont. Verner Møller professzor sportetikai eszmefuttatásában az olimpiai aranyérmes öttusázó Dmitry Svatkovsky példáját hozza fel, aki saját szavai szerint egészségét adta el az olimpiai aranyért: Achilles-ínrupturáját a fájdalmai kezelésére kapott kortikoszteroid-kezelésnek köszönheti (Møller 2010). Dmitry Svatkovsky mellett számos más ismert sportoló hasonló példáját felhozhatnánk, és ez a megközelítés a magyar sportorvoslás szakirodalmában is elfogadott. Ennek alátámasztására elegendő Frenkl Róbert professzor soraira hivatkozni, aki különösen nehéz kérdésnek tartotta a sérült sportolók kezelésének és versenyzésének kérdését, ám elfogadhatónak tartotta, hogy a sérült sportolónak megpróbálják lehetővé tenni a versenyzést átmeneti megoldásokkal – amely ma is elterjedt gyakorlat a későbbi teljes gyógyulásra is negatív befolyással lehet (A sportorvoslás alapjai 1998). Ez könnyen párhuzamba állítható az anabolikus androgén szteroidokkal való kezelés májkárosodást okozó hatásával, amelytől meg kívánják védeni a sportolót (az anabolikus androgén szteroidok ergogén hatása jelenleg is ellentmondásos megítélésű kérdés, több mint 60 év kutatásainak ellenére is). Figyelemre méltó, hogy ugyanezen ártalmas hatások ismerete és ismertetése mellett reális, mérlegelendő és etikai szempontok alapján nem kizárható orvosi gyakorlatként ír 1980-ban a Sport Kiadónál állami jóváhagyással megjelent könyvében a sportolók anabolikus androgén szteroidokkal való kezeléséről Dr. Grubich Vilmos, majd a szteroidkúrákkal kapcsolatos javaslatait az alábbi mondattal zárja: „Egyébként ellenőrizhető voltuk miatt ma már ismét a doppinglistára kerültek az anabolikus szerek.” (Grubich 1980)"
Teljesítményfokozó sporttáplálkozás, Tihanyi A., 2012
Dr. Grubich Vilmos könyvéből kapcsolódó részletek:
www.instagram.com/p/BiBpymAg3A6/
Gyakorlatban viszont magam részéről nem dolgozhatok és nem is dolgozok együtt nyíltan doppingoló sportolóval, vagy akiről sejthető, hogy doppingol. Ez tiltott sportolókkal foglalkozó szakemberek számára. Ez azt is jelenti, hogy nem lehetséges testépítő stb. versenyzőkkel együtt dolgozni. Elvi szinten persze megkérdőjelezhető a fentiek szerint, hogy miért legálisak egyes orvosi beavatkozások (például implantátumok) és tiltottak más orvosi beavatkozások, de a szabály az szabály.
Ki kellene dolgozni ártalomcsökkentő módszereket. Jó volna ehhez jogi és orvosi szakmai hátteret létrehozni, mert pusztán a tiltás nem elég. De ehhez felülről, szabályozói szinten kell meglegyen a szándék. Mást nem tehetünk, mint tisztességgel követjük a szabályokat.
IQfitnesz.hu · www.iqfitnesz.hu 2018.05.14. 14:02:49
Teljesítményfokozó sporttáplálkozás · http://teljesitmenyfokozosporttaplalkozas.blog.hu/ 2018.05.14. 14:37:38
Kis dózisú doppingról a kerékpársportban is olvashattunk, ennél a kimutatás nehézsége is szempont lehetett. Az biztos, hogy ellentmondásos kérdés. Van ami engedélyezéssel vagy adott formátumban/dózisban történő bevitelnél belefér (pl.: asztmagyógyszerek, kortikoszteroidok) ma is a doppingmentesnek tekintett élsportba, van ami meg orvosi indokkal sem.
a posztban tárgyalt témát három csoportra bontanám elvi szinten (rögzítve, hogy ami tiltott az tiltott, tehát semmilyen esetben sem alkalmazható):
1.) államilag elismert élsport, válogatott sportolók, utánpótlás stb.
Náluk inkább a szennyezett étrend-kiegészítők kizárása lényeges és aktuális kérdés a folyamatos doppingtesztelés mellett.
2.) nem naturál testépítő/fitnesz/kapcsolódó kategóriák versenyzői
A nem naturál testépítő/fitnesz/kapcsolódó kategóriák szerinti versenyzés számomra más terület: ők az orvosi publikációk és netes beszámolók alapján olyan heti anabolikus androgén szteroid, peptidhormon stb. dózisokkal "működnek" ami már orvosi felügyelettel sem lehetne soha biztonságos. Az államilag elismert élsport sportolóira vonatkozó WADA szabályozást ők soha nem fogják betartani, inkább szövetséget váltanak vagy saját maguknak szerveznek versenyeket.
3.) amatőr szabadidősportolók esztétikai célokkal, korból adódó nemi hormon hiány
Ezt lehetne szerintem a plasztikai sebészethez hasonlóan orvosilag szabályozni, etikus módon kezelve, laborellenőrzéssel, pszichiáter bevonásával.
IQfitnesz.hu · www.iqfitnesz.hu 2018.05.14. 14:41:37
Ellenzéki Tüntető 2018.05.14. 19:09:01
NAGYON JO HOGY IDE IS POLITIKAT KEVERSZ KIBASZOT ORBÁNISTÁK MEGKAPTÁK GECIK!!! ESZT NEM KÖSZÖNIK MEG AZ TUTI!!!
2018.05.14. 19:49:00
"Egy ekkora dózisnak szinte semmi hatása nem lehetett egyébként a szervezetére, csak valószínűleg a regenerációját segítette annyiban, hogy keményebb edzésmunkát tudott felhalmozni."
De ez pont elég ahhoz, hogy jobban teljesítsen, mint egy hasonló képrsségű konkurens, aki ennyivel kevésbé tud keményen edzeni. Legtöbben azzal védik a nehézatlétikában is a doppingot, hogy a sérülésveszély csökkentése miatt kell, holott a sérülésveszély a túledzésből fakad, a terhelhetőség meg ugyanúgy egy genetikai adottság, mint a magasság, testalkat, stb.
Sequoyah 2018.05.14. 19:49:11
Pl kerekparsportban csak a versenyzok doppingolnak, azert hogy versenyen nyerjenek. Az atlag nepet ez nem erinti. Szoval nem szukseges torvenyileg beleszolni, eleg ha az adott sportszervezet szankcionalja.
A testepitesben viszont atlagemberek ezrei teszik tonkre a testuket mindenfele versenyzoi ambicio nelkul, csak hogy hetvegen jobban nezzenek ki kevesebb munkaval. Ez viszont mar a torvenyre tartozik, hogy meg akarjuk-e ezen embereket vedeni a sajat hulyeseguktol.
Alick 2018.05.14. 20:22:02
Simán elképzelhető, hogy X tiltott szerrel megbukik, de kimutatni is nehéz a teljesítménynövekedést, ugyanakkor Y mondjuk hipnoterápia segítségével (ami se nem tiltott, se nem kimutatható) leiskolázta azokat, akik mögött addig kullogott.