Jön a Karácsony és az év vége. Ez minden emberen meglátszik, ha akarja, ha nem. Mintha felcsavarnának mindenkin egy potmétert, a jellemző tulajdonságaink felerősödnek. Az emberek egy része lázas készülődésbe kezd, azon gondolkodik, hogyan lepje meg szeretteit, rajtuk eluralkodik az ünnepi hangulat. A másik részét ez irritálja és az általános rosszindulatuk ilyenkor fokozottan jön a felszínre, főleg az általuk gyűlölt boldog emberek irányába. Aztán mire jön a Szenteste, addigra már mindenkit gyűlölnek és abba rúgnak bele, akibe tudnak. Mindezt tökéletes karácsonyi áhítatban. Aztán ott vannak a magányosak, vagy akik magányosnak érzik magukat, nekik szintén ez az időszak a legrosszabb. Nem véletlenül ilyenkor a legmagasabb az öngyilkosságok száma.

Ráadásul az emberek tükörként működnek, magunkat fogjuk viszont látni bennük. Ha boldogság árad belőlünk és szeretet, akkor azt kapjuk vissza, ha a gyűlölet és a rosszindulat fröcsög valakiből, akkor teljesen igazolva fogja érezni az állapotát, mert mindenki más is hasonlóan áll ő hozzá, de ezt ő váltja ki a környezetéből, nem feltétlenül gonosz a környezete is. Az emberek nagy többsége semleges, kell valaki, vagy valami ami kizökkenti őket és valamelyik irányba tereli. Ha ez pozitív hatás, akkor kellemes az eredmény, ha negatív, akkor borzasztó dolgok tudnak kisülni belőle.

Hogyan hat ez a fizikai állapotunkra? Hat egyáltalán?

Minden hatással van ránk. A saját és a környezetünk is. Ha boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor nincs lehetetlen, könnyen jönnek az eredmények, az immunrendszerünk köszöni jól van, ettől mi is egészségesek maradunk. Ilyenkor tényleg halad előre az ember, bármi is legyen a célja.

Ha nem vagyunk egyensúlyba magunkkal, állandó harcban állunk a világgal, úgy érezzük, hogy mindenki infantilis hülye körülöttünk, akkor ez elég gyorsan visszaüt. Nem elég, hogy rossz lesz a közérzetünk, az állandósult stressz állapot folyamatosan magas kortizol szintet eredményez.

Van az a szituáció, amikor szükségünk van a rengeteg kortizolra, de ez nem a hétköznapok és főleg nem egy állandósult állapot. Ha stresszben vagyunk, akkor a szervezet folyamatosan készen áll a harcra, a stresszhelyzet leküzdésére. Ehhez egy más üzemmódba kell állítania a szervezetet, leállítani a felesleges funkciókat és felkészülni arra ha a harc elhúzódna. Az evolúció a kardfogú tigrisre készített fel minket és nem a hülyék miatti idegeskedésre. Genetikánk azt tudja, hogy a medve nem játék, nem azt, hogy le kell szarni az idióta embereket. Sajnos ugyanúgy reagálunk mind a kettőre.

Tehát ha jön a stressz, akkor leáll az immunrendszerünk, mint az egyik legnagyobb energia felhasználó, innentől kezdve a legártalmatlanabb kóbor vírus is le fog győzni minket. Hosszú távon aztán jönnek a szervi problémák és a komolyabb betegségek. A kortizol vigyázni fog arra is, hogy energiatartalékaink kitartsanak hosszú távon, ezért elkezd zsírt felhalmozni a rendelkezésre álló táplálékból, viszont azért energiát kell biztosítania, ráadásul a lehető leghatékonyabb módon, tehát elkezd izmot bontani. Nem egyenletesen, mert a genetikai vigyáz a létfontosságú szerveinkre, a medve ne kapja ki egyből a szívünket, ezért a mellizom és a hátizom ki fog tartani sokáig, de karokra és vállakra nincs feltétlenül szükség, nélkülük is el tudunk futni, így ezeket el kezdi lebontani és az innen nyert glikolt, vizet és aminosavakat felhasználni. Aztán ha elmúlik a stressz, akkor marad egy csomó elraktározott zsír és sokkal kevesebb izom. Szép kilátások, egyik sem segíti a hosszú és egészséges életet.

Mit tehetünk ez ellen?

A kortizol ellen nem lehet védekezni és nem is szabad, mert a legszerteágazóbb mechanizmusú hormonunk, szükségünk van rá. Maga az edzés is egy jelentős stressz forrás, de szerencsére nem elég hosszú ahhoz hogy problémát okozzon, ráadásul a vonzatai miatt a végeredmény általában pozitív lesz. A medve és a kardfogú tigris már nem valós veszély, ezért erre nem kell készülni, arra figyeljünk, hogy mindig legyen a társaságunkban legalább egy valaki, aki lassabb nálunk, így meg fogunk menekülni, ha mégis úgy adódik. Marad a mentális része, ami talán a legnehezebb. A hülye és gonosz emberek ellen nagyon nehéz védekezni. Lehet különböző meditációkkal és például autogén tréninggel eljutni odáig, hogy ha már felidegesítettek, akkor minél gyorsabban vissza tudj zökkenni és újra egyensúlyba kerülhess magaddal.

A másik módszer, az én kedvencem, az erőemelés.

1. Megnyugtat, kisüt, újraindít. Maga az edzés egy mentális reset, amikor nem tudsz nem odafigyelni, mert a 100-150-200 kiló, az nem fog magától mozogni, ahhoz már koncentrálni kell, ráadásul akkora erőfeszítés, akkora nagy idegrendszeri terhelés, ami mellett az agyunknak nem marad kapacitása a hülyeségeken rágódni és pörögni.
2. Én általában reggel korán, még munka előtt edzek, ezért egész nap egy jóleső fáradtságban és zsibbadt állapotban tudom szemlélni hülyéket magam körül. A reggeli sokk után, amit kapott a szervezetem egy guggolás vagy egy felhúzás után, már nem fogok semmin se meglepődni és különösebben rágódni.
3. Sajnos a rosszindulat és a hülyeség legtöbbször szorgalommal is párosul. Így nem adják fel egykönnyen, főleg ha látják rajtad, hogy kezdesz kiborulni. Olyankor beleerősítenek, mert érzik, hogy győzhetnek és általában egy átlagos jóhiszemű és jóindulatú ember meg is törik előbb utóbb a nyomás alatt. Mikor áll szemben velem valamelyik és fröcsög a szájából a rosszindulat, akkor nézni szoktam egy ideig és arra gondolok, hogy tegnap 150 kilóval csináltam hat ismétlést a felhúzásból, jövő héten meg 180 a feladat. Vajon ez az izé itt előttem, ha azt az energiát, amit a rosszindulatának felszínre juttatására fordít most, azt a felhúzásban próbálná meg levezetni, akkor mire lenne képes? Semmire, mert már a folyamatos negatív hozzáállása eredményeként annyira penya fizikuma van, hogy az üres rúd is kifogna rajta. Ez megnyugtat és amikor legközelebb ott állok a súly előtt és tudom, hogy kemény lesz, akkor ez fog motiválni, hogy a szellemi toprongyok el sem jutnak odáig, hogy élvezhessék az életnek ezt az oldalát, sőt semelyik oldalát sem!

Boldog Karácsonyt!