Valamelyik nap az átlagosnál többen olvasták egy bejegyzésemet és az egyik kedves ismerősöm csak annyit írt utána, hogy izomdiszmorfia. Mintha ő nem lenne függő… Ennyit a csipkelődésről.

Tehát az izomdiszmorfia, vagy inverz anorexia, testképzavar. Miután rájöttek, hogy a bulimia és az anorexia egy betegség, rögtön elkezdtek hasonlóakat keresni, mert ebből is pénzt lehet csinálni. És hogy tényleg létezik e ilyen betegség. Szerintem igen, de hogy ez mennyire veszélyes és kell-e vele foglalkozni az más kérdés.

Az izomdiszmorfia olyan pszichiátria állapotot jelöl, melyet az izomzattal való túlzott foglalatosság és az izomtömeg növelésének intenzív vágya jellemez. /Babusa Bernadett, 2013/

Az hogy valaki rengeteget gyúr, az még nem jelent ID-t, lehet hogy csak az illető kicsit jobban szereti a hobbiját a többieknél. Ahhoz, hogy ID-ről beszéljünk, az kell, hogy a testépítés átvegyek az „uralmat” az illető életében, kapcsolataiban, munkájában korlátozva. Az ID nem csak a fokozott gyúrásban merül ki, hanem ehhez általában még nagyon szigorú (beteges) diéta is társul. Ezen felül mivel a genetikai határaikat elérve már nem tudnak jelentősen tovább fejlődni előbb utóbb a szteroidok használata is társul. Az ID-sek szégyellik a megjelenésüket, általában teljes ruházattal takarják azt és komoly problémát okoz nekik, ha hiányos öltözékben kell megjelenniük.

A szakirodalom elégé egysíkú nálunk, igazából csak Babusa Bernadett írásaira lehet érdemben támaszkodni. A tengeren túl viszont jelenetős kutatási anyag áll rendelkezésére, annak, aki komolyabban el szeretne mélyedni a témába, vagy a kezelésében. Én most nem fogok.

A mindenhol elérhető megfogalmazása az ID-nek a következő:

- A személy túlzottan sokat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a teste nem eléggé szikár és izmos. Mind az étrenddel, mind a súlyemeléssel képesek naponta órákat is eltölteni.

-  Az aggodalmaskodás jelentős stresszt okoz társas, foglalkozásbeli, vagy más fontos téren, amelyet a következő négy kritérium közül legalább kettő jellemez:

o Az egyén gyakran felad fontos társas, foglalkozásbeli, vagy rekreációs tevékenységeket, mert kényszeres szükséget érez, hogy betartsa edzési vagy érkezési menetrendjét.

o Az egyén kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben teste ki van téve mások tekintetének, vagy ilyen helyzeteket csak jelentős stresszel vagy szorongással vállal.

o A testméret és az izomzat elégedetlensége miatti aggodalmaskodás jelentős stresszt okoz az élet számos területén.

o Az egyén annak ellenére folytatja az edzést, a speciális étkezést, vagy teljesítménynövelő/izomnövelő szereket használ annak ellenére, hogy tudomása van a nemkívánatos testi és lelki következményeiről.

o Az aggodalmaskodás és a viselkedések elsődleges központja az, hogy a személy túl kicsinek vagy elégtelen izomzattal rendelkezőnek tartja magát. Ez elkülöníthető a kövérségtől való félelemtől.

Továbbá jellemző még:

- Az egyén hatalmas izommérete ellenére kicsinek és véznának érzi magát.

- A gondolatai gyakran a körül forognak, hogy megjelenése nem megfelelő. Hasonló testi adottságokkal rendelkező emberekhez viszonyítva önmagát kisebbnek látja.

- Ha valamiért elmulasztja a speciális diétát, vagy az edzést, komoly bűntudatot él át.

Babusa Bernadett kutatásaiból az is kiderül, hogy az ID-ben szenvedők közül rengeteg a szteroid használó. Ez egyértelmű, hiszen az ember alapvetően türelmetlen, és akiknek komoly lelki problémát okoz a megjelenésük, az nem fog éveket vagy évtizedeket várni arra, hogy elérje a kívánt cél főleg, hogy számára az olyan, mint egy végtelen határos függvény, sosem fogja tudni elérni, csak megközelíteni. Mindazonáltal nem keverném össze az ID-t és a szteroid függőséget. Utóbbi lehet ID nélkül is, aki egyszer kipróbálta az nagy valószínűséggel újra fogja. Az hogy az ember közérzete hirtelen sokkal jobbá válik, nem kapja el a hétköznapi betegségeket, nincs szüksége annyi regenerálódásra és pihenésre, keményebben tud edzeni és nem kell annyira szigorúan venni a diétát, az pont elég ahhoz, hogy függővé váljon az ember. Ja, hogy a szteroidok károsak és veszélyesek? A Coca Cola is az ha agyatlanul isszuk. A szteroidok is ésszel használva a következményektől mentesen szolgálhatják a céljukat. De senkit NEM akarok ezzel használatukra buzdítani!

Az ID-vel szerintem akkor kell foglalkozni, ha már tényleg hátrányt okoz a mindennapi életben, ha emiatt beszűkülnek a kapcsolatai, romlik a munkahelyi teljesítménye. Ebben az esetben szakember segíthet rájönni, hogy mi okozza azt, hogy a testépítésbe menekül.

Egyébként meg, ahogy a fitbulideresek is írták, inkább ez a függőség, mint bármi más, mert ez legalább támogatja az egészséget. (Ezt üzenem a beszólónak is)

Magam részéről tudom, hogy sportfüggő vagyok, és szerintem egyelőre tudom kezelni is mivel nagyjából az okával is tisztában vagyok. Néhány hónapja még naponta kétszer – háromszor edzettem hetente 12-15 órát, ez most már csak heti napi egy alkalom hetente nem több mint 6-8 óra. Az tény és való hogy fáj ha kimarad egy edzés vagy nem sikerül a tervezett diétát betartani, de túl tudom magam tenni rajta. A család meg mostanában nem a rengeteg sportolás miatt morcos, hanem a Blog írás miatt, úgyhogy most abba is hagyom :-)