Annak idején, mikor elkezdtem írni ezt a blogot, akkor csupán a saját szórakoztatásom volt a cél. Ez nem változott azóta sem különösebben, továbbra is egy terápiás tevékenység fitnesz blognak álcázva. Ugyanakkor kisé egoista és nárcisztikus lelkemnek igen jól esett a hirtelen jött siker. nem mondhatom, hogy nem motivált, amikor több tízezren olvasták egy-egy írásomat. Az ötvenezres határt átlépni pedig maga a csoda volt számomra.

Voltak ugyan kisebb kihagyások, mikor más tevékenységek elvették az időt az írástól. Azonban végül mindig visszatértem hosszabb-rövidebb kihagyás után. Mint most is. Viszont most valahogy nem az igazi a dolog. Olyan alacsony számokat lehet elérni az Indexen a változások óta, hogy az elveszi a kedvét az embernek. Persze ettől még írni jól esik továbbra is.

No de nem is ragozom azt, amit nem is értek. Viszont át kell gondolnom hogy hogyan tovább. Először is a hétfői írás, most csütörtökön jön. Vagy nem. De lehet. Aztán egyelőre marad a heti egy. Eggyel meg átköltözök saját magamhoz, aztán majd meglátjuk. Vagy nem.

Mindenesetre köszönöm a kedves kommenteket, az önjelölt nyelvtanárok kéretlen útmutatásait, és a mindenhová beszivárgó trollok számláló pörgetéseit!

Folyt köv.

Mintha mi sem történt volna.

Majdnem.