Ha kalapácsod van, akkor mindent szögnek fogsz látni. Egy erőemelő el sem tudja képzelni, hogy valaki miért futkorászik órákat. Mások a többezres tömegben együtt futva Budapest közepén, azt nem értik, hogy miért válassza valaki a tanga-risza testépítést, mikor futhatna is hetente több tíz kilométert. Nem vagyunk egyformák. És ez valószínűleg így is van rendjén.
Mikor megismerkedsz valakivel, és kiderül, hogy a gyúrás a hobbid, akkor adja magát, hogy romantikusan járjatok együtt a terembe ezentúl. De mi van, ha a párodnak ez nem jön be annyira?
Sok fiatal jár a terembe, ahová én is szoktam mostanában. Lépten nyomon előfordul, hogy valamelyik becsajozik, vagy bepasizik, aztán megjelenik a választottjával. Sokszor az első alkalommal látszik, hogy valaki alkalmas-e a súlyzó edzésre vagy sem.
Pár hete jött egy pár. Az első alkalommal lelkesen tervezgették a Crossfit-es jövőjüket. A srácnak megvolt az alkata hozzá. A lány, amolyan „mackós” alkat volt, vastag bokával és zömök ízületekkel. Nem hogy a Crossfit nem lesz soha az ő területe, de valószínűleg sportolni sem fog soha folyamatosan. Mindig csak fellángolások lesznek ezek. De ez nem az ő hibája.
A másik srác (a háta mögött csak Moncsicsinek hívjuk), igazi gyúrós alkat. Izmos, nem túl okos. A barátnője ránézésre akár sportoló is lehetne, de az edzései 90% nyújtásból, 9% szeretetből és 1% nem túl kemény edzésből állnak. Minden sorozat között muszáj neki bizonyítania a középső kilenc százalékot. Valószínűleg egy testhezálló sport évekre magába szippanthatja, de szinte biztos, hogy soha nem fog súlyokat emelgetni. Ez még annyira sem probléma, mint az előző példa.
A kutatások jelenlegi állása szerint minden szempontból a súlyzós edzés a leghatékonyabb. A legjobb izomépítésre, zsírvesztésre, erőfejlesztésre, és egyáltalán minden féle mentális és fizikai probléma kezelésére. Ez azt jelenti, hogy kötelezővé kellene tenni?
Én nem tudok egy napot sem elképzelni, hogy nem mozogjak valamit. Imádok futni, akár órákon át is, hegyen-völgyön, fel-alá. De imádok súlyt lökni is. Sprintelni meg különösen szeretek. A mai napig versenyzem is ezekben a számokban. De volt idő, amikor bicikliztem órákat. Most is mennék csak időm nincs rá. Maradt az atlétika mellett a súlyzós edzés. Évek óta már. Én így vagyok boldog.
Édesanyám soha nem sportolt. Szerintem késztetése sem volt soha, hogy csináljon valamit. Hogy ezt otthonról hozta, vagy ő ilyen, azt soha nem fogom megtudni. De ő meg így érzi jól magát.
Alapvetően három féle ember létezik:
- Aki szeret sportolni
- Aki nem szeret és nem is sportol
- Aki nem tudja, hogy szeret
Hogy arányaiban mennyi ember tartozik, melyik csoportba azt nem tudhatjuk.
Az első csoport az, aki kipróbált valamilyen sportágat, vagy akár többet is, és valamelyik megfogta, rabul ejtette.
A második csoport az, aki kipróbált már néhányat, de egyik sem fogta meg.
A harmadik pedig aki, még nem találkozott a kedvenc sportjával. Ha véletlenül odakeveredne egy edzésre a számára rendeltett sportágban, akkor biztos megváltozna az élete.
Viszont azok, akik megtalálták a saját kedvencüket, gyakran átesnek a ló túloldalára. Innentől jön a fent említett kalapács és szög esete. Én mint edző, szinte bármilyen problémára a saját kedvenc sportomat fogom javasolni és erőltetni. Ez részben azért van, mert azt ismerem, és arról tudom, hogyan működik. Másrészt pedig a csordaszellem dolgozik bennünk. Az emberek hisznek valamiben és szeretnek valahová tartozni. Legalábbis a többség. Ezért tudnak a szekták és a vallások olyan hatékonyak lenni. Az ember hajlamos a „csoportjáért” többet tenni, mint az egyébként elvárható lenne. Ez evolúciós ösztön. Csapatban hatékonyabbak vagyunk. Ugyanakkor pont ez a saját csoport védelme hozza magával a másik, „konkurens” csoportosulással szembeni előítéletet és negatív hozzáállást.
Ha focista lennék, megpróbálnék valahogy hajat növeszteni, hogy be tudjam lőni a sérót és intenzív köpködő és színész tanfolyam után néznék, hogy ne lógjak ki a többiek közül. Ezután felsőbbrendűen lenéznék mindenki mást, aki nem focizik. De mivel nem vagyok az, csak hobbiból szoktam néha, ezért csak azt látom, hogy nyegle fiatalok kocogásért várják a pénzt, miközben formásra belőtt sérójuk alatt vagy köpködnek, vagy hatalmas színészi játékkal próbálják bizonyítani, az összeköpködött földön fekve hogy mennyire fáj nekik, hogy a másik elfutott mellettük.
Persze ennyire nem nézem le a focistákat (ja, de mégis), csak próbálom érzékeltetni a témát. Lehetne bármely másik sportot szembe állítani.
Első körben nem azért nézzük le a másik sportolót, mert Lakatos, Cho, vagy Lukaku, ezen azért az értelmesebb réteg túl tud lépni. Hanem azért mert más sportot űz.
Divat, és egyébként elég könnyű is, most a Crossfiteseket fikázni. Az elmélet a sportág megteremtése mögött fenomenális volt. Az, ahogy emberek százezreit bevonta az aktív sportolásba az egyedülálló. De itt is megjelennek a szélsőséges irányvonalak, ami miatt életveszélyes vásári majmoknak tekintjük, az egyébként lelküket is kihajtó sportoló társainkat.
Egy maratont lefutni szép teljesítmény. húsz-huszonöt kilométer után mindig elkezd fájni valamim. Ez nem olyan, mint amikor két félidőt, vagy négy negyedet kibekkel valahogy az ember, aztán majd a többiek ma egy kicsit jobban belehúznak, én meg lazítok. A maraton, csak akkor az, ha végére értél. Komoly sportteljesítmény. Felnézünk a hosszútávfutókra? Nem. Vagy esetlen csontkollekciók, vagy a túlméretes kufferukat hatékonyan cipelő amatőrök. Mert az ő céljaik, nem egyeznek szinte semmiben sem az én céljaim.
A súlyzós sportolók között ugyanakkora az átlag IQ, mint mondjuk látványsportokat űzők, vagy az atléták között. Van ugyanannyi hülye is, viszont ez a hülye mennyiség sokkal nagyobb százalékát tölti ki a térnek, mint mondjuk a zsokék hülyéi. Ráadásul magából a sportágból fakadóan (és az orientációjukból is) hajlamosabbak az exhibicionizmusra (ki kellett gugliznom, mert nem tudtam leírni se). Emiatt jobban szembe tűnnek. Így az a kép alakult ki a gyúrós társadalomról, hogy mindenki Fekete Laci. Vagymi, hö!
Konklúzió (szófosás vége)
Persze hiába mondanám, hogy ne nézd le a másikat, mert ezt nehéz fejben megoldani. Kell hozzá egy bizonyos fokú intelligencia. A teljesítményt kell értékelni és nem a sportot, amiben azt végrehajtották.
Az edzőknek pedig meg kellene érteniük, hogy nem szabad mindenkire ugyanazt a sémát ráerőltetni. Van, aki a nagy intenzitású edzést szereti, és van, aki az alacsonyat. Akinek az olimpia súlyemelés túl monoton és egyhangú, annak ott lehet a Crossfit. De ha nem esik jól neki 100 ismétlés egylábas guggolást végrehajtani kettlebellel a feje felett bosu labdán állva, akkor még mindig ott van neki a jóga, vagy a terepfutás. Nem vagyunk egyformák, és csak akkor fog előnyünkre válni a sportolás, ha szeretjük is azt, és jók is leszünk a választott sportágunkban. Ez alkat, habitus és hozzáállás kérdése is.
Állítsuk meg a sportrasszizmust!
Forrás most nincs, de itt egy érdekes tanulmány a témával kapcsolatban:
Box AG, Petruzzello SJ. Why do they do it? Differences in high-intensity exercise-affect between those with higher and lower intensity preference and tolerance. Psychology of Sport and Exercise. 2019 Apr 16.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Beátrisz 2019.09.25. 09:00:28
Örömhernyó 2019.09.25. 09:33:43
Ha egy minden más sportot utáló ember tollaslabdázik, az is rendben van, legalább mozog valamit.
Egy indokot tudok, amiért a focistákat, kézilabdázókat, más látványsportágak sportolóit utálni lehet, hogy rengeteget költenek rájuk az adókból. Mindenkinek a saját sportját kellene finanszírozni.
Crossfit-ben csinálnak önveszélyes dolgokat. Az amerikai fociban meg egymásnak rohannak teljes lendülettel 130 kilós feketék. Akkor inkább a Crossfit.
Örömhernyó 2019.09.25. 09:35:01
midnight coder 2019.09.25. 10:34:44
midnight coder 2019.09.25. 10:37:33
PeniValdes · http://asikerutjain.blog.hu/ 2019.09.25. 10:48:33
PeniValdes · http://asikerutjain.blog.hu/ 2019.09.25. 10:51:25
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.09.25. 10:54:41
A foci szabályaival a mexikói vb alatt ismerkedtem meg 18 éves koromban, mert az akkori barátnőm focirajongó volt, minden meccset meg kellett néznem vele, s lassan elmagyaráztattam vele a szabályokat.
Meg si szoktam, ma is szoktam nézni a vb-t és az eb-t, más nem.
Ami még érdekel a sportból: a billiárd versenyek.
Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.09.25. 10:57:07
Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.09.25. 11:04:02
+100
Én is többször írtam már kommentekben, hogy kizárólag a tömegsportot kellene közpénzből finanszírozni, azt viszont a mostaninál SOKKAL jobban, pl. hogy minden kis településen is legyen tornaterem nemcsak az iskolások, hanem a lakosság részére is, ingyenesen. Ez persze pénzbe kerül, de csak a fociba ölt százmilliárdokból simán finanszírozható lenne. Arról nem is beszélve, mennyivel kevesebbet kellene költeni az egészségügyre - vagy máshonnan nézve mennyivel több jutna fejlesztésekre, jobb bérekre.
Elrettentő példa a magyar foci, ami a beléölt (stadionokat is ide számítom) súlyos százmilliárdok ellenére a béka segge alatt van. De ha nem ott lenne, akkor sincs helye a fociban a közpénznek, ahogy más versenysportban sincs. És itt közpénznek tekintendő a részben vagy teljesen állami tulajdonú cégek általi ilyen vagy olyan címen történő támogatása is.
RoGeR 2019.09.25. 14:26:08
Ez az időszak tanított meg arra a legjobban, hogy a súlyokat tiszteljem. Ahhoz, hogy jobban fussak rengeteget tett hozzá az, hogy otthon minimál súlyokkal, de más ingert is adtam a szervezetemnek: testsúly 50%-val guggolni, 70-80%-val felhúzni, stb.
Lehet hogy egy testépítő/erőemelő körberöhög, de a semmihez képest ez is jobb. Többet meg felszerelés hiányában nem tudtam megcsinálni.
Örömhernyó 2019.09.26. 08:58:14
Ami nekem nem tetszik, hogy manapság korán ráállítják a gyereket egy konkrét sportra, nem játszani hagyják, hanem egyből edzésekre viszik.
Régen fára mászás, rohangálás, grundon focizás, utcai bunyó, kergetőzés alapozta meg a gyerek érdeklődését. Ma meg a szülő eldönti, hogy Ödönke vízilabdázó, olimpikon lesz vagy profi focista és 3 éves korától hordja edzésekre, akkor is, ha nem tehetséges.
Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.09.26. 09:29:00
"Önsanyargatás a tanulás is, akárcsak a sport. Hisz a gyerek valószínűleg inkább csinálna helyette mást, nincs rögtön eredménye"
Csak a magam példájáról tudok írni, én nagyon ügyetlen voltam mindenféle labdajátékban, márpedig az általánosban a kézilabda, a gimnáziumban a kosárlabda volt a tornatanárunk mániája. El is könyveltek kétbalkezes, kétballábas ügyetlennek, ráadásul a gimnáziumi tornatanár szemében nem is volt ember, aki nem tudott jól kosarazni. Pedig szívesen mozogtam, szaladgáltam a pélyán, csak éppen ügyetlen voltam. Ezzel aztán egész életre megutáltatták velem a sportot.
"Ami nekem nem tetszik, hogy manapság korán ráállítják a gyereket egy konkrét sportra..."
Nagyon igazad van szerintem is.
Örömhernyó 2019.09.27. 02:31:27
Amerikában minden iskolában van birkózóedzés. Így aki nem akar amerikai fociban agysérüléseket összeszedni, az is tud sportolni. Lányoknál ez nyilván más, nekik is lehet sportot találni.