Én, mint a Nyújtás Ellenes Liga (röviden NyEL) elnöke, évek óta kampányolok a sorozatok közötti nyújtások ellen. Is. Ráadásul nem csak a saját meggyőződésem támogat a nyújtás elleni kirohanásaimban, de a lustaságom is. Idejére sem emlékszem, hogy mikor nyújtottam, vagy mobilizáltam, ahogy mostanában divatos hívni. Ez persze rossz. Eddig a kutatások és szakcikkek is alátámasztották a strechnig-rasszizmusomat, de most egy pillanatra meginogtam.

Nyugi, csak egy pillanatra egyelőre, tehát továbbra sem fenyeget majd a veszély, hogy engem nyújtani látsz.

Az empíria nem tud csalni

Egyre gyakrabban látnak napvilágot olyan publikációk, amelyek azt mutatják, hogy az in vitro kísérletek nem feltétlenül fognak működni az in vivo vizsgálatokban. Aztán pedig ennek folytatásaként az in vivo vizsgálatok eredményeire valahogy a nép sokszor rácáfol, és nem úgy viselkedik, mint ahogy azt a vizsgálat szerint kellene.

Ma már tudjuk (azt hisszük, hogy tudjuk), hogy hány sorozatra, mennyi ismétlésre, mekkora súlyra, milyen gyakran van szükségünk, és hogy ehhez mennyit és mit kell enni. De aztán jön egy önjelölt agysebész, akit csak az 52-es karja miatt nem vettek fel az egyetemre és rácáfol az egészre. Eszi, amit kedve van és talál, gyúr, amikor kedve van, és ahogy kedve van és néhány hónap alatt kenterbe veri az egész tudományos elveket szigorúan betartó kuplerájt. Ő meg van győződve róla, hogy mindenki más idióta, mindenki más meg tudja róla, hogy ő az. Fontos a kölcsönös riszpekt.

A lényeg az, hogy ha a természet jó kedvében van és kegyes velünk, akkor bármit csinálunk az működni fog. A kutatási eredményektől függetlenül.

Mindig jön egy újabb kutatási eredmény, ami az ellenkezőjét állítja majd

Az emberek sokfélék. Drawin félreértette az egyik legelső utasítást és a sokasodás helyett sokfélesedést indított útjára. Mindenkinek megvan a maga elmélete a dolgokról. Ez egész szórakoztató tud lenni, amíg egy baráti társaság politizál, de kezd rémísztővé válni, amikor tudósok nem értenek egyet élettani funkciók alapelveivel kapcsolatban. Kinek higgyünk ilyenkor?

A régi bölcsesség

Az aranyéra gurui úgy tartották, hogy a sorozatok közti nyújtás növeli a vérbőséget az adott izomban és ezzel segíti felkészülni a következő sorozatra. A hatékonyabb sorozatok közti regenerálódás pedig keményebb munkavégzést eredményez, ergo gyorsabban fejlődünk.

Arnold hosszú izom elmélete

Arnie, mikor még nem szivar volt a meghatározó hengeres tárgy az életében, azt vallotta, hogy ha nyújtjuk az izmainkat, akkor azok hosszabbak lesznek és egy hosszabb izom nagyobb összehúzódásra képes. Ezzel magyarázta hihetetlen csúcsos bicepszeit.

A svájci tudósok

Kutatások jönnek és mennek, de ha valamelyik jó helyen landol, akkor az hatalmas karriert képes befutni. Függetlenül az vizsgálat pontosságától és az eredmény valóságtartalmától. De most nem ekézni kívánom a svájci tudósok kutatását a kilencvenes évekből, mert jómagam is erre hivatkozva tojom le a nyújtást. Azt találták, hogy a sorozatok közti nyújtás rontja a teljesítményt. A nyújtás hatására romlik a nyújtó reflex, azaz az izom nehezebben húzódik össze újra a kinyúlás után. Ez pedig rontja a teljesítményt, az erőszintet, ami károsan hat az elvégzett volumenre. Így a nyújtás rontja az erőszint és az izomtömeg növekedését.

Holt tartottunk eddig?

Igaz, hogy ha a sorozat között csesztetjük az érintett izmot, akkor növelhetjük benne a véráramlást, de összességében rontunk a teljesítményen, az izmot pedig érdemben nem lehet megnyújtani, tehát Arnie elmélete is légből kapott. Valami más oka lehetett az ő csúcsos bicepszeinek, de erről még nincs kutatás…

És most!

Egy idei kutatás ténylegesen az ősi elméletet vizsgálta meg. Fogtak két csoportot és az egyik pihent a sorozatok között, míg a másik 30 másodpercen keresztül óvatosan nyújtotta az aktuális sorozattal megdolgozott izmát. 8 hét edzés után lemérték a két csoportot és azt találták, hogy mindkét csoport egyformán fejlődött szinte minden izomcsoportjában, de a nyújtós csoportnál a négyfejű combizom külső vaskosizom feje sokkal nagyobb mértékben nőtt. Heuréka, megvan a szappan! Akkor mégiscsak érdemes nyújtani a sorozatok között.

Akkor most mi van?

Egyrészről ez a kutatás azt mutatja, hogy tényleg segíthet, de nem ettől leszel Kathi Béla. Másfelől a vizsgálatban elvégzett nyújtások a komfort zónán belül voltak, azaz enyhe nyújtó gyakorlatok voltak és rövid ideig tartottak. A hosszan és keményen végzett nyújtásra továbbra is igaz, hogy többet árt, mint használ. Szóval ha két sorozat között a posztolás mellett marad még egy kis időd, akkor érdemes óvatosan lenyújtani az érintett izmot, de csak rövid ideig és nem túl intenzíven. Főleg, ha a combod edzed, mert a kutatás is arra működött… De ne ettől várd a csodát!

www.IQfitnesz.hu

Forrás:

Evangelista AL, De Souza EO, Moreira DCB, Alonso AC, Teixeira CVS, Wadhi T, Rauch J, Bocalini DS, Pereira PEA, Greve JMD. Interset Stretching vs. Traditional Strength Training: Effects on Muscle Strength and Size in Untrained Individuals. J Strength Cond Res. 2019 Jan 24.