Itt az újév. Január elején megtelnek a termek összevissza edző emberekkel, hogy aztán 2-3 héttel később megint csak a kemény mag maradjon. A január olyan a teremtulajdonosoknak, mint a nőnap a virágárusoknak. Persze nem csak ilyenkor van fellángolás, mert a strandszezon előtt két héttel megint mindenkinek eszébe jut, hogy még nem is dolgozott a testén és mindjárt le kell vetkőznie fürdőruhára. Aztán a nyár végén megint van egy rövid csúcs, amikor mindenki megpróbál visszatérni a dolgos hétköznapokba. És persze a Karácsony előtt is gyorsan le akarnak adni néhány kilót, hogy legyen hely a bőr alatt a bejglinek, meg a töltött káposztának. De azért az igazi roham az újévi fogadalmak után van. De méirt van az, hogy ennyire gyorsan elfogy az emberek lelkesedése? És vajon lehet ez ellen tenni valamit?

Ahogy azt is meghatározza a genetikánk, hogy milyen fizikum elérésére leszünk képesek, úgy abba is beleszól, hogy mennyire vagyunk kitartóak és mennyire bírjuk a monoton küzdelmet. Ugyanakkor az, hogy mennyire része a sport az életünknek, vagy mennyire tud azzá válni az sokkal inkább hozott minta, ami a szocializációnk során alakul ki bennünk. Aki azt látta otthon, hogy a szülei, családtagjai sportoltak és ebben örömüket lelték, azok később szintén jó eséllyel válnak hobbi, vagy profi sportolóvá. Abban a családban viszont ahol a sport semmilyen szinten nem volt jelen, ott később sem fog felmerülni megoldásként ez a lehetőség. Persze vannak kivételek, de a nagy átlag ezt mutatja.

Később az iskolai testnevelés órák szerepe lenne a sporthoz szoktatás és, hogy kialakuljon a sport iránti szeretet és érdeklődés, de néhány tényleg tehetséges testnevelő kivételével a többiek inkább csak egy életre elriasztják a kevésbé tehetséges fiatalokat.

De térjünk vissza az újévi fogadalmak kudarcára. Ezeknek az embereknek a halmaza túl nagy ahhoz, hogy ki lehessen mondani rájuk, hogy mind született antisportolók lennének. Sokan vannak közöttük persze olyanok is, de vannak szép számmal, akik sportoltak régebben, vagy rendelkeznek már valamilyen sport múlttal.

De akkor miért van az, hogy 90 százalék feletti a kudarc aránya? Több kisebb-nagyobb okból tevődik össze a tömeges kudarc.

A kitartás hiánya

Mint már fentebb említettem, vannak, akiknek egyszerűen nincs kitartásuk és képtelenek valamit teljes odaadással heteken, hónapokon keresztül csinálni. Legyen az bármilyen szórakoztató tevékenység, egy idő után teherré válik számukra. Igazából sokkal kevesebben vannak ők, mint ahogy azt magukról hiszik.

Megoldás: Nem egyszerű az ő érdeklődésüket fenntartani, de nem is lehetetlen. A lényeg a változatosság. Folyamatosan meg kell újítani az ő edzéseiket, néha olyannyira, hogy akár a sportágak között is ugrálni kell. Kell egy kis kettlebell, testépítés, erőemelés, crossfit, saját testsúlyos edzések és így tovább. Az adott sportágon belül is folyamatosan variálni kell.

A másik tényező, ami segíthet a folyamatos cél kitűzése. Nekik nem szabad olyan célokat kitűzni, hogy le kell fogyni 10 kilót, vagy növelni a fekvenyomást 50 kilóval. Nekik rövid, szinte hetes célok kellenek, amelyek könnyen el tudnak érni. Aztán ha megvan, akkor érdemes új, és kissé más célt kitűzni.

A harmadik dolog, ami segíthet az esetükben, egy jó csapat, vagy legalább egy jó edzőtárs, aki képes fenntartani a motivációt és a nehezebb, fáradtabb napokon is képes rávenni őket egy jó edzésre. A jó társaság csodákra képes, ugyanakkor a legnehezebben megszerezhető segítség.

A sikerélmény hiánya

Az előző pontban már részben érintettem ezt a kérdést. Sok esetben az a baj, hogy vagy egyáltalán nincs konkrét cél, vagy pedig az annyira elrugaszkodott elképzelés, hogy akár évek munkája kellhet hozzá. Lehetnek nagy és magasztos céljaink, amelyekért dolgozunk majd folyamatosan, hosszú-hosszú hónapokon át, de kellenek mellette részcélok is. Olyan kisebb mérföldkövek, amelyeket néhány hét alatt el tudunk érni. A sikerélmény a fizetség, amit a befektetett munkáért kapunk cserébe. Dolgozni is úgy szoktunk, hogy legalább havonta kapunk érte fizetést. A már fenn említett 10 kilós fogyási cél mellett érdemes heti célokat is meghatározni, mondjuk az első hétre két kilót, aztán pedig heti fél-egy kilókat.

Néha érdemes egyéni csúcsokat tesztelni. Megnézni egy-egy gyakorlatban, hogy mire vagyunk képesek. Ebből aztán lehet egy új cél. Ráadásul egy gyakorlaton belül is lehet több csúcsot tesztelni, a legnagyobb súllyal, egy adott súllyal a legtöbb ismétlést, egy adott ismétlésszámhoz tartozó legnagyobb súlyt, és így tovább.

Mindig magunkat kell legyőzni, erre figyeljünk! Az edzőtársunkkal versenyezni veszélyes. Nagyon ritkán talál egymásra két teljesen egyforma képességű ember. Ezért aztán valaki folyamatosan erősebb lesz és mindig győzni fog, ami senkinek sem jó.

A pénz hiánya

Ezen a legnehezebb segíteni. Lehet olcsóbb termet keresni, de nem biztos, hogy az meg fog felelni a céljainknak. A havi bérlet árát nem nagyon lehet megúszni. Lehet ugyan otthonra súlyokat venni. De ez egy húzósabb kezdő beruházás, viszont utána ingyen van. Ugyanakkor nehéz egyedül otthon magányosan fenntartani a motivációt.

Van viszont, amin lehet spórolni! Nem kell a legdrágább és legújabb cuccokban parádéznunk. Egy kinyúlt pólóban is lehet elismerést szerezni, ha kitartóan dolgozunk. Nem kell táplálék kiegészítőkre költenünk. Tényleg semmi értelmük amatőr szinten, viszont rengeteg pénzbe kerülnek. Ha nem BCAA-t kortyolgatunk edzés közben, hanem csak sima csapvizet, akkor pont ugyanazt az eredményt fogjuk elérni a hó végére, viszont jelentősen vastagabb marad a pénztárcánk.

Sérülések

A kezdők hajlamosak túltolni az első edzéseket. Mivel erre nincsenek felkészülve fizikailag, így gyakoraiak a kisebb sérülések az első időszakban. Egy jó edzéstervvel el lehet kerülni ezeket. Fokozatosan kell felépíteni a terhelést. Fel kell készíteni az ízületeket, szalagokat a rájuk váró terhelésre. Az idegrendszernek meg kell tanulnia a mozgáspályákat, a gyakorlatok helyes kivitelezését. Az első időszaknak a tanulásról kell szólnia és a felkészülésről, nem a gigantikus fejlődésről.

A totális félrevezetés

A hamis illúziók tudnak a legkiábrándítóbbak lenni. Ha valamelyik „jólképzett” ismerősünk, vagy a „szakmacsúcsa” személyi edzőnk olyan fejlődési lehetőségeket vázolt fel, amelyekre nem leszünk képesek, akkor az csalódáshoz fog vezetni.

Az önjelölt próféták teljesen ki tudják ábrándítani az embert. Ugyanakkor tapasztalat nélkül nehéz eldönteni, hogy kiben bízhatunk és kiben nem. Bármit is hallunk, érdemes utána olvasni, vagy másokat megkérdezni. Sajnos azt kell, mondjam, hogy több a sarlatán, mint a profi, így tényleg nehéz helyzetben vannak a kezdők.

A beilleszkedés hiánya

Kell egy jó csapat! Ez a mondás az élet minden területén igaz, így természetesen itt is, a mi esetünkben is. Sokkal könnyebb úgy végigcsinálni a mindennapos edzéseket, ha olyan emberek vesznek körül, akik támogatnak ebben. Nem kell, hogy barátok legyenek, és nem kell hétvégente összejárni hozzá. Elég, ha kialakul egy köszönő viszony, és ha kell segítség, akkor van kihez fordulni. Ha olyan a társaság, ami nekünk túl sznob, vagy túl primitív, akkor nem jó helyen vagyunk. Vagy nem jókor vagyunk ott. Keressünk egy másik időpontot, ha tudunk, vagy egy másik termet, ahol hozzánk közelebb álló emberekkel edzünk együtt. Ez igaz az erőszintre, kultúrára, korra is. Az sem jó, ha minket néznek ki, mert túl gyengék, vagy túl erősek vagyunk, és az sem jó, ha minket zavar a többi edzőtárs, ha valakit zavar, hogy mellette hangosan dobálják a súlyokat, akkor keressen egy másik termet, vagy ha mi szeretnénk ordítva gyúrni, ami zavarja a többieket, akkor megint nem jó helyen vagyunk.

Mert nem is ezt akarta igazából

A kajával is előfordul, hogy valami jól néz ki, megtetszik, megkóstoljuk, aztán mégsem jön be. A kezdők esetében a sporttal is előfordulhat. Lehet, hogy amit a videókon láttunk, vagy valamelyik ismerősünk ajánlott, az mégsem a mi sportunk. Úgy tűnt tetszeni fog, de valamiért mégsem jön be. Persze nem szabad az első alkalommal feladni, de néhány edzés alatt ki fog derülni, hogy barátok leszünk-e az adott sporttal, vagy nem. Ilyenkor nem szégyen váltani valami másra. Teljesen feladni az a szégyen. Inkább keressünk valamit, ami jobban tetszik, mint, hogy szenvedjünk. Ma már annyi lehetőség van nálunk is, hogy biztos találunk majd valamit, amiben ki tudunk teljesedni és hosszá távon le fog kötni.

Mindig megvan az ok, ami miatt abba akarjuk hagyni a sportot. Ezt az okot kell objekítven megtalálni, és aztán kezdeni vele valamit. A lényeg, hogy ez alkalommal most ne adjuk fel! Ha ki tudunk tartani legalább 3 hónapig, akkor lesz már annyi sikerélményünk, tapasztalatunk, hogy onnan már simán menni fog tovább is, és inkább az lesz a rossz érzés, ha nem tudunk edzésre menni!

www.IQfitnesz.hu