Mivel a táplálkozás legalább annyira fontos, mint maga az edzés, sőt sokak szerint talán még fontosabb is, ezért természetesen itt is rengeteg tudományos és áltudományos elmélet kering a köztudatban. Rengetegszer látni nyüzöge (ám annál lelkesebb) fiatalokat, ahogy kétóránként esznek, mint egy csecsemő, és hordozzák magukkal a kis csirke rizses dobozkájukat, mint teknős a páncélját.

Mondhatnám, hogy pedig ez egyszerű matek, de sajnos az összeadás és a szorzás sem mindenkinek gyerekjáték. Pedig az hogy mikor, mennyit és mit együnk az egyszerű alapfokú matematika. Na jó a szabályt a biológia írta hozzá, de a többi már csak szimpla számolás.

Tehát a kérdés, hányszor együnk naponta?

Legalább egyszer. Az alatt csak a fényből élők tudják megoldani, de ők is csak néhány napig-hétig. Aztán szerencsére a természetes szelekció gyorsan pontot tesz tündöklésük végére. Bár ez nem ennyire vicces, mikor a családtagjaikat terrorizálják ezzel, de most térjünk vissza a fizikai táplálékok világába. Tehát bármilyen hihetetlenül is hangzik, de napi egy étkezéssel nem csak, hogy túl lehet élni, de fejlődni is lehet. A gond csak az, hogy ilyenkor irtózatos mennyiségű kaját kell betömni, ezért aztán, ha nem muszáj, akkor nem ezt a végletet válasszuk.

Ahogy a néhai Rich Piana mondta, „ha nem fejlődsz a napi 6 étkezéstől, akkor egyél többet, egyél nyolcszor, vagy tízszer. Ez a másik véglet, ha gyakorlatilag folyamatosan eszel egész nap. Mi ezzel a baj? A válasz a makro tápanyagok mennyiségében van. Amíg a zsírból és szénhidrátból annyit eszel egy étkezésen amennyit csak akarsz (feltéve, hogy a teljes napi mennyiségedet eléred, de nem léped túl), addig a fehérje esetében más a helyzet.

Ahhoz, hogy a fehérjeszintézis optimálisan működjön és megfelelően tudj regenerálódni és fejlődni, ahhoz egy étkezésen belül be kell vinni egy minimális mennyiséget. Ez egy fiatal, 20 év körüli ember esetében nagyjából 20-22 gramm fehérjét jelenti. 100 gramm csirkemell, nem egy nagy kihívás. Ráadásul, ahogy öregszünk ez a küszöb érték csak folyamatosan nő. Jó közelítéssel azt mondhatjuk, hogy 30 év felett már évente 1,5 százalékkal több fehérjére van szükségünk az összes mennyiség tekintetében is és az egy étkezéseb belüli mennyiség esetében még többre. Tehát az én esetemben már valahol 30 gramm körül lehet ez. Nagyjából egyébként 60 év körülire duplázódik meg a küszöb érték, természetesen nagy szórással a különböző genetikai adottságoknak megfelelően.

Ezért aztán nem érdemes nagyon széttagolni a napi mennyiségünket, ha nem vagyunk 120 kilós testépítők, mert figyelni kell arra, hogy meglegyen a minimális fehérje mennyisége az adott étkezésben.

Viszont még ha be is lőjük pontosan, és esetleg el is találjuk a tényleges igényünket, akkor is jön egy következő csavar, mert hiába próbáljuk meg a küszöb érték feletti fehérjemennyiséggel bebikázni a szervezetünket egy-két óránként. Erre is van védekező mechanizmusa és csak négy – hat óránként tudjuk magunkat csúcsra járatni. Ez pedig azt jelenti, hogy ha egy normális 16 órás ébrenléttel számolunk (8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Nem bírtam kihagyni.), akkor abba nagyjából 3-4 csúcs fér bele. Tehát a fehérje bevitel szempontjából az optimális étkezési gyakoriság, az a napi 3-4 alkalom.

Viszont a szervezetünk van annyira alkalmazkodóképes, hogy amatőr szinten nem lesz értékelhető különbség az 1 és a négy alkalom között. Innentől kezdve ez már csak játék a számokkal és hogy kinek mi illeszkedik jobban az életstílusához.

Van értelme többször enni?

Hát talán a gizdáknak, mert ők még a 3-4 fehérjedús étkezésen kívül be tudnak tolni 2-3 kalóriadús nasit is. Nekik szükségük lehet erre, de ha tudnak rendesen enni, akkor a 3-4 alkalommal azért a kalóriát is össze lehet hozni.

Tanulság? Nincs, egyél rendesen!

www.iqfitnesz.hu