Régen minden jobb volt! (kivéve, hogy egyébként meg egy csomó minden nem volt, vagy ha volt is nem jutottunk hozzá) De hát mi magyarok már csak ilyen örök elégedetlen nép vagyunk. A kisvárosban, ahol éltem/élek gyerekkoromban (30 évvel ezelőtt), volt nagyjából 10 edző. De ez akkoriban szinte minden vidéki városra igaz volt. Volt a helyi focicsapatnak egy felnőtt és egy ifi edzője általában, volt egy atlétika, egy-két küzdősport edző és általában minden városban volt egy jellemzően erős sport (kerékpár, úszás, kajak-kenu), amit még a tervgazdálkodás vagy a véletlen odateremtett. Ezzel szemben most már össze sem tudnám számolni az edzőket. Jó ez nekünk? Ezt próbálom most körbejárni.

A régi „öregek”

Régen az edzőképzés erősen korlátozott volt. Ezért a legtöbb edző spontán vált azzá, vagy a határtalan lelkesedése és a sport iránti elkötelezettsége tette azzá, vagy pedig az elért eredményei alapján hárult rá a felelősség. Ehhez persze kellett az is, hogy rendszer kompatibilis legyen, mert a legjobb szakember is ment a kukába, ha szeretett vezetőinknek esetleg valamiért nem tetszett, vagy szúrta a szemét. Vagy csak volt rá kedvesebb emberük. De ezzel ne foglalkozzunk, mert ez pont így van most is…

Szóval ezek a régi öregek egyet jelentettek a sporttal. Együtt éltek vele. Próbálták megszerezni az akkor még igen nehezen elérhető információkat, tartották a kapcsolatot a szövetségekkel. És nem mellesleg a fejükben volt a komplett versenynaptár. Az összes sportolójukat ismerték, a családi hátterüket, a mindennapjaikat, a képességeiket, adottságukat. A fejükben volt előre az éves terv vázlata. Tudták hogyan kell motiválni a tanítványokat és képesek voltak minden egyes tehetséget csúcsra járatni. Nem voltak ők sem tökéletes emberek, ugyanúgy megvoltak a kis gyarlóságaik, de ők volta az EDZŐK!

A mai fiatalok

Most egy kicsit már más a helyzet. Divat lett edzőnek lenni. Aki egy kicsit lelkesebb az csoportos órákat tart. Aki szeret gyúrni, az úgy van vele, hogy miért ne élhetne ebből és egy 100 órás tanfolyam után papíron is személyi edző lesz. Jobb esetben van már némi versenytapasztalata, de a többség nem jutott még messzebb a helyi fitnesz teremnél.

Ma már sokkal könnyebb információkhoz jutni. Az interneten rengeteg ingyenes információ elérhető, de még ennél is sokkal több infóhoz hozzá lehet jutni a külföldi szakkönyvekből, szemináriumokból és kutatási anyagokból. Régen ezek létezéséről se tudtak, a nyelvet se nagyon értették. Most bárkinek elérhetőek ezek. Amíg ingyenes, addig habzsolják is, de a fizetős megoldások még mindig luxusnak számítanak itthon. Úgy van vele a többség, hogy minden megszerzett százezer forintból tíz elmegy új edzőcuccra, ötven kajára, a maradéknak meg seggére lehet verni a hétvégi buliban. Hogy esetleg lehetne az Amazonról havonta egy könyvet rendelni, átlag ötezerért és lehetne szakmailag is fejlődni folyamatosan az már nem szempont, ha megvan az edző oklevél.

A mai lehetőségek

Elméletben mindenki számára adott ma már, hogy a számára kedves sportágban edzőként tevékenykedhessen. Van, ahol ez könnyebb és van, ahol ez nehezebb. A fent említett fitnesz irányvonal a legegyszerűbb és az egyik legvonzóbb terület is. Rengeteg képzőhely áll rendelkezésre. Aztán meg csak jönnek a vendégek és tök egyszerű ordítani nekik, hogy „és még kettőt”. Így talán ez a legnépesebb tábor is. Minél több ember, annál több lesz benne a kókler. Ez is csak a társadalom leképezése. Ugyanannyi tehetség lesz itt is és ugyanannyi szakbarbár. Lesznek benne jó emberek és lesznek benne buták, gonoszak, és rosszak is. De mivel sokan vannak, így mindenre sok lesz a példa is.

A másik dinamikusan fejlődő terület a TAO sportok. Akkor már inkább ez, mert a személyi edzésről legfeljebb haza biciklizik az ember vagy, felül a négyes-hatosra, míg azért egy futballedző beül bömcsijébe és úgy húz haza. Igaz, hogy kék füsttel és olajfoltokkal tarkítva, de mégis csak egy bömcsivel! Dől a pénz ezekbe a sportokba, így edzőnek lenni is egyre jobban megéri. A baj csak az, hogy ezzel együtt az elvárt teljesítménynek is arányosnak kellene lennie, de nem az. Fociedzőnek elmenni például azért nem annyira egyszerű. Drágább, hosszabb, mint egy személyi edző tanfolyam, és a létszámok is korlátozottak, főleg, ahogy a szint emelkedik. Ettől függetlenül rengetegen azzá válnak, akik szerettek régen a haverokkal focizni, vagy érzik a „profi” pályafutásuk végét. De majd a következő pontban kitérünk rá, hogy miért is nem működik ez így.

Aztán ott vannak a küzdő sportok például. Korlátozott a befogadó kapacitás, ezért az edzői közösség is viszonylag állandó. Ennek minden előnyével és hátrányával.

És a többi sport? Hát ott már egészen más miatt van gáz. Amiben nincs pénz, ott az érdeklődés is alacsony. Ott fennmaradnak a „régi szép idők”. Ha van egy lelkes lúzer, aki az életét és szabadidejét, sokszor a vagyonát is feláldozza, akkor van edző, van sport, ha nincs ilyen ember, akkor az a sportág ott megszűnik. Ha volna rá igény, ha nem. Jó példa erre az atlétika. Néhány nagy egyesületnek van pénze edzőket tartani, de sok helyen nincs, így legfeljebb a helyi testnevelő tanárok önkéntes, vagy kötelező lelkesedése tolja egy kicsit a szekeret, de nagyságrendekkel lemaradva egy GEAC, Honvéd, vagy FTC mögött. Így fordulhat elő, hogy adott egy vidéki kislány, aki képes a korosztályos magyar csúcs közeli eredményekre súlylökésben, még csak nem is versenyez és edz. Pedig, aki meg tudja szorongatni Márton Anita egykori eredményeit, az jó eséllyel az egész világot megtudná.

Mitől jó egy edző és mitől nem az?

Az edzésvezetés nem arról szól, hogy erőltetjük a vendéget, hogy nyomjon még kettőt. Vagy hogy felállítjuk a gyereket a pályán és megmutatjuk, hogy merre támadjanak, aztán meg minden hibáért letoljuk őket, had tanuljanak belőle.

Egy jó edző sokkal inkább szülő és pedagógus egyben. Nevel, képez, fejleszt.

A megjelenése

Leginkább a fitneszben szokták felhozni, hogy hát, aki úgy néz ki, mint egy csirke, az ne akarjon már edző lenni, hiszen ő sem ért el semmit. Ez persze hülyeség, mert akárki lehet jó edző és egy 120 kilós izomhegy is lehet tök hülye a témához. Ettől függetlenül kell, hogy legyen egy általános megjelenése egy edzőnek, ráadásul, amíg képes rá, addig illene is művelni a saját sportját. A múltkor láttam egy cikket egy erőnléti edzőről és a képek alapján az első gondolatom az volt, hogy ő maga még soha nem próbálta ki azt amit oktat, vagy ha igen, akkor nagyon nagy a baj. Egy általános, egészséges testalkatot bárki el tud érni, és érje is el! A helyi kézilabda csapat edzőjét megláttam a múltkor, ahogy kiszáll a kocsijából, kezében egy bontott doboz sörrel, papucsban, a hasa kibuggyanva a pólója alól, lelógva egészen a combjáig. Ő itt kérem egy edző. Egy látványsport edzője. Egy edzőnek példaképnek kell lennie. Öltözzön fel rendesen, nézzen ki összeszedetten. Aki magával igénytelen az másokkal is az lesz.

A kiállása

Egy másik kézilabda edzőbe is belefutottam nemrégiben. Hozta a csapatát erősíteni. Az oké, hogy fogalma nem volt, hogy mit is kellene csinálniuk, de hogy tétován, motyogva terelgette a csapatát, az nagyon lehangoló volt. Egy másik példa is csapatsport. „Edzőbácsi” fiatal, lelkes, de kézfogás közben szemlesütve bámul valahová, miközben, mint valami lány tartja oda a kezét. Ettől még lehet, hogy klasszisokkal jobb mint Guardiola, vagy egy Mourinho, de akkor is már az első benyomás lelombozó. Egy edzőnek legyen határozott, tekintélyt parancsoló megjelenése. Egy tetye-totya motyogó nem fogja tudni végrehajtani a célját.

Kultúra

Nem kell, hogy operába járjon hétvégente, de a „hö bazmeg” az nem része szigorúan vett szaknyelvnek. A küzdősport edző csodálkozik, hogy fogy a csapata, de közben a túlsúlyos srácokat cocázza és szalonnát vesz nekik karácsonyi meglepetés bulira. Kiröhögi a kisgyerekeket, akik el-elsírják magukat egy-egy sikertelen küzdelem után. Oszt még ő csudákozik, hogy egyre kevesebben vannak, he! Persze egy edzőnek a szakmájához kell értenie, de ha paraszt, akkor azzal életre meg tudja nyomorítani a fiatal tanítványait. Akik pedig nála értelmesebbek, azok nem fogják komolyan venni.

Hozzáértés

Nem mintha próbáltam volna sorrendet tartani a tulajdonságok között, de azért eljutunk a vége felé az alapvető elvárásokhoz. Attól, hogy egy edző elvégez egy iskolát, még nem lesz az automatikusan. Attól sem feltétlenül, ha előtte ő volt az adott sport legnagyobb világbajnoka. Ha nincs meg benne az affinitás, akkor jó eséllyel észre sem vette, hogy az ő edzője annak idején milyen módszerekkel lendítette őt tovább egy-egy hullámvölgyben, vagy nehezebb időszakban. Hobbi szinten még elmegy, ha felületes ismeretei vannak csak egy edzőnek. Viszont, ha már a versenyzés felé kacsingatnak a tanítványaival, akkor kell, hogy ismerje az adott sport összes kis részletét, trükkjét, csalafintaságát. Ehhez benne kell élni a sportban.

A megújulás

A világ fejlődik. Nekünk is muszáj követni. Új trendek, edzésmódszerek, kiegészítők bukkannak fel, szinte havi rendszerességgel. Ezeket meg kell ismerni, meg kell tanulni. Egyáltalán tudni illik róluk, hogy már léteznek. Lehet, hogy helyi szinten nem lehet mindet elérni és megvalósítani, mégis kell ismerni őket. Folyamatosan olvasni kell, képeznie magát. Aki nem fejlődik, az lemarad. És ez nem csak a magasztos cél, hogy a tanítványoknak jobb legyen. Ez az önző saját feladat is, különben jön egy másik éhesebb edző, aki adott pillanatban okosabb, ügyesebb és már lőttek is a kis edzősködésünknek. Egy jó edző folyamatosan képezi magát. Próbálkozik, variál és nem nyugszik bele a pillanatnyi sikerekbe sem, hanem mindig többre vágyik.

Az ember

Utoljára hagytam a megfoghatatlant. Ez igazából az összes pont egyben. Egy jó edző, jó ember is. Mindenki csak a maga szintjén, vagy attól lejjebb lévő embereket tud hatékonyan edzeni. Akik emberileg feletted állnak, azok nem fognak szóba állni veled. Szükség van empátiára is, hiszen emberekkel akarunk foglalkozni. Nem elég csak hajtani a népet előre. Meg kell hallgatni az ügyes bajos dolgaikat, gondjaikat is. Sokszor egy alapos beszélgetés többet lendít az eredményen, mint egy kemény edzés. Megértőnek kell lennie és látnia kell, hogy mikor lehet egy kicsit keményebben terhelni, vagy mikor kell visszavenni, mert a hétköznapok stressze mellett a sportoló már nem tud annyit teljesíteni az edzésen.

Melyek a fiatalok hibái?

Itt nem az összes fenti pont ellenkezőjét szeretném felsorolni, hanem csak néhány apróságot külön kiemelni.

• Probléma a pénz hajkurászása. Mindenki egy jobb életről álmodik, azonban nem szabad, hogy egy edző fő szempontja a meggazdagodás legyen. Először meg kell szerezni a rutint, a tapasztalatot, majd lehet előrébb lépni. Ezután ki lehet érdemelni az elismerést. És csak mindezek után szabad a pénzt előtérbe helyezni.
• Türelmetlenség. Régen ez adta magát, mert aki a vidéki kisváros focicsapatát edzette annak nem nagyon volt reális esélye az NB I.-hez, a BL-hez meg semmi esélye sem volt. Ma viszont már mindenki arról álmodozik, hogy majd egyből a válogatott kispadján fog kezdeni, mielőtt a Real Madrid felkérné. Gyorsuló világunkban egyre könnyebb és gyorsabb a ranglétrán haladni előre, mégis egyre türelmetlenebbek vagyunk.
• A felületesség. Azért mert látjuk a tv-ben a sportközvetítéseket és nézzük a Youtube-ot is, attól még nem leszünk egy sport szakértői. A tudásért meg kell még mindig küzdeni. Hiába van ott velünk mindenhol az internet jóvoltából, attól még munka azt megszerezni, feldolgozni és magunkévá tenni. Ez a türelmetlen fiataloknak sok esetben derogál. Mélyebb és alaposabb tudásra van szükség. Kell az anatómia, az élettan, a dietetika is.
• A dopping. Sajnos napjainkra már annyira természetes, hogy sok fiatal alapvető edzői eszköztárának részét képezik a szteroidok és más tiltott szerek is. Persze sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy ebből vegyél be napi ötöt, vagy ezt szúrd heti háromszor, mint az, hogy egy esetleges stagnálás okait kiderítsük és megoldást is találjunk rá. Vagy, hogy egy komoly technikai hibát hogyan küszöböljünk ki.

Az online edzés

Egy viszonylag új dolog, ami egyrészről nagyon jó, mert olcsó, szinte bárki számára elérhető, rugalmasabb, mint, ha fix edzésidőpontokon kellene megjelenni. Rohanó világunkban sokak számára szinte az egyetlen megvalósítható módszer.

Ugyanakkor rossz is, mert személytelen, sok részlet elveszik, nem tud annyira alapos lenni, mint az offline verzió. Nem látja az edző, hogy adott edzésen milyen állapotban van a sportoló, milyen a kedve, milyen a mozgása. Nem tud annyira objektív lenni, mintha a saját szemünkkel látjuk. Egy edzés után beküldött videóra a reakció csak a következő edzésre éri el célját, míg offline azonnal sorozaton belül is bele lehet szólni a kivitelezésbe és esetleg javítani, vagy változtatni a technikán. Ha meg még videós kapcsolat sincs, akkor azt se tudja az ember, hogy ugyanarról a gyakorlatról beszélünk-e. Tényleg mennyire erőlködik a sportoló, vagy csak büszkébb, vagy szégyenlősebb, amikor meg kell határoznia, hogy mennyire volt max. az adott súly, vagy ismétlésszám.

Amíg offline edzésnél bárkinél lehet eredményt elérni, hiszen személyesen könnyebb ráerőltetni az akaratunkat, addig online edzéstől csak az fog fejlődni, aki tényleg akarja is azt. Sokkal könnyebb kudarcot vallani, mert kisebb a kontroll, gyengébb a motiváció.

Szükség van-e egyáltalán edzőre

Nincs. Nélküle is el tudod érni, azt, amire magadtól képes vagy. Ami ismereted van azt fel tudod használni. Viszont ha csak néhány dologgal többet tud nálad egy edző, akkor azokat beépítve az edzésedbe tovább tudsz jutni.

Ráadásul lehet, hogy ő már sokat tapasztalt, sok zsákutcát ismer, így nem kell évekig kísérletezned és próbálgatnod a dolgokat magadon. Éveket lehet spórolni egy jó edzővel.

Az a normális, ha az embernek vannak kétségei. Ilyenkor egy edző segíthet irányt mutatni. Ez nem szégyen, ettől nem leszünk kevesebbek.

Összességében én azt mondanám, hogy aki megengedheti magának, az edzői felügyelet mellett sportoljon.

A jövő

Rövidtávon, azaz a következő négy évben itt a sportok finanszírozásában és az életszínvonalban nem lesz gyökeres változás. Ez a kettő pedig meghatározza az edzői társadalom helyzetét, összetételét és létszámát. Így most a fent vázolt helyzet fog koncentrálódni. Valószínűleg nőni fog az online edzések piaca, így rengeteg hozzá nem értő fog ott is próbálkozni, aztán majd pár év alatt kiszelektálódnak és beáll egy egyensúlyi helyzet. A személyi edzők ugyanilyen tempóban fognak képződni, de lemorzsolódni is, így ott sem lesz érezhető változás. A TAO még 2023-ig megmarad, így lesznek jól élő edzők is tudástól függetlenül is.

Sajnos egyre kevesebb lesz a nagytekintélyű edző-legenda! De a remény megmarad, hogy talán egyszer komolyan veszik a képzésüket minden területen és szigorúbb, de igazságosabb lesz a kiválasztás módszere.

Ha pedig úgy ítéled meg, hogy szükséged van egy online edzőre, akkor itt megtalálsz minket!