Tavaly nagy port kavartak az ibuprofennel kapcsolatos kutatások. Szinte az összes szakértő, vagy magát szakértőnek tartó fitnesz-celeb hozzászólt a témához. Én kicsit úgy voltam vele akkor, hogy „értem, hogy gőzgép, de mi hajtja?” Az lejött, hogy hatással lehet az izom és erőfejlődésre a folyamatos szedése, de azt nem tudtam elképzelni, hogy ki az, aki ipari mennyiségben szedi ezeket folyamatosan. Évek óta nem vettem be fájdalomcsillapítót, lázas se voltam már vagy két éve és mióta a kurkumát kanállal eszem, azóta gyulladásos gondjaim sincsenek. De aztán jobban szétnézve mégiscsak rájöttem, hogy bizony vannak emberek, akik ezen élnek, tehát mégiscsak lehet értelme a „High-Doses of Anti-Inflammatory Drugs Compromise Muscle Strength and Hypertrophic Adaptations to Resistance Training in Young Adults. Lilja et al. (2017)” kutatásnak.

Az ibuprofen egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő anyag, ami a gyulladásos eredetű fájdalmak és a láz kezelésére alkalmas. Hatását úgy éri el, hogy gátolja a gyulladás és fájdalom kialakulásért felelős anyagok képződését a szervezetben.

Pont emiatt jön szóba a sportolók esetében, mert a túlzásba vitt edzésre és versenyzésre gyakran reagál a szervezet fájdalommal, amit a begyulladt izmok, vagy ízületek okoznak. Ilyenkor a helyes megoldás az aktív regeneráció lenne, de sokan képtelenek elengedni a folyamatos teljesítménykényszert és inkább a tüneteket kezelik az ok megszüntetése helyett. Már maga a napi maximális adag is úgy van meghatározva, hogy 1800 mg/nap felnőtteknek, de akut ízületi fájdalom esetén 2400 mg egy-egy napig.

Mellékhatásának eddig csak a gyomor és bélnyálkahártya-károsító hatását tudtuk, a betegtájékoztatóból. De jött Lilja és társai és megnézték, hogy van-e értelme ibuprofennel elfedni a fájdalmat és tovább edzeni gyulladás esetén.

A vizsgálat

A kutatók feltételezték, hogy a nagydózisú ibuprofen szedése gátolja az ellenállás edzéshez alkalmazkodást, azaz az izomtömeg és az erőszint növekedést. Ehhez 31 férfi és női alanyt kértek fel, a táblázat szerinti elosztásban. A fele csoport 8 héten keresztül ibuprofent szedett napi 3 x 400mg-os adagban, ami már jelentős mennyiségnek számít, de még a megengedett dózis alatt van. A másik csoport pedig 75 mg aszpirint kapott.

Mindkét csoport egylábas lábnyújtást végzett gépen, felügyelet mellett. Az egyik lábbal lendkerekes gépen, míg a másik lábbal sima lapsúlyos gépen. A 8 hét alatt összesen 20 edzést végeztek, az első időben heti két alkalommal, majd heti három alkalommal. Minden edzésen a bemelegítés után 4 sorozatot végeztek 7 ismétléssel a lendkerekes gépen és 4 sorozatot 8-12 ismétléssel a lapsúlyos gépen. Ha képesek voltak több mint 12 ismétlésre, akkor növelték a terhelést. A lendkerekes gépen minden ismétlést maximális erőfeszítéssel kellett végezni.

A teljesítményt elég alaposan megmérték a 8 hét előtt és után is. Maximális izometrikus erőt mértek 120 foknál, majd izokinetikus erőt 30, 60, 120 és 270 fok/másodperces sebességnél. Ezt követően, öt perces pihenő után az egyismétléses maximumot mérték meg a lapsúlyos gépen és a csúcsteljesítményt 2 sorozatban 7 ismétléssel a lendkerekes gépen.

2-3 nap pihenés után biopsziát vettek a külső vaskos izomból, majd négy nappal később MRI vizsgálattal nézték meg a combfeszítőket.

Az eredmények

Mindkét csoport hasonló volument ért el az edzések során, 533±215 kg vs. 542±180 kg, az aszpirines csoport javára. A lendkerekes gépen 10-23% százalékos átlagos fejlődés volt tapasztalható, azonban itt már az aszpirines csoport jelentősen nagyobb értéket ért el, mint az ibuprofenes. Ezzel szemben a lapsúlyos gépen nem volt jelentős eltérés a két csoport között, az egyismétléses maximum mindkét esetben 26%-kal emelkedett. A lendkerekes csúcsteljesítmény viszont ismét az aszpirines csoport előnyét hozta 29%-kal, szemben az ibuprofen 20%-ával.

Az izomtömeg növekedése is az ibuprofen hátrányát hozta, 3,7% az aszpirin 7,5%-ával szemben. Ez az izomtömeg növekedés különbség igaz volt mindkét lábra, azaz a lapsúlyos és a lendkerekes gépen is hasonló eredmények születtek.

Végül, ami már túl tudományos ide nekünk, az pedig az, hogy IL-6 (interleukin 6) kibocsátás szintje az aszpirines csoportban a bázis érték másfélszeresére nőtt, míg az ibuprofenes csoport esetében 0,8-szorosára esett vissza. Ez számunkra azért fontos, mert az IL-6 szabályzóként működik a szatellit sejteken alapuló hipertrófia folyamatban.

Hogy ez miért fontos számunkra?

A többség továbbra sem fog valószínűleg ibuprofenen élni, hogy még keményebben tudjon edzeni és versenyezni. Azonban azoknál, akik nagyobb a teljesítménykényszer és hajlamosak gyulladáscsökkentőhöz nyúlni, nekik érdemes szem előtt tartani, hogy az ibuprofen folyamatos, nagy adagban történő alkalmazása kontraproduktív. Azaz lehet, hogy rövid távon segít tovább teljesíteni, de hosszabb távon biztosan rontani fogja a teljesítményünket, mert erő és izomtömeg vesztést fog okozni.

Természetesen nekünk földi halandóknak nem kell kétségbeesni, ha alkalomszerűen egy-egy szem gyógyszert be kell vennünk, annak nem lesz semmilyen maradandó hatása a fizikai állapotunkra.

Forrás:

Lilja, M., et al., High‐doses of anti‐inflammatory drugs compromise muscle strength and hypertrophic adaptations to resistance training in young adults. Acta Physiologica, 2017.

MASS - MONTHLY APPLICATIONS IN STRENGTH SPORT - ISSUE NO. 7 - ERIC HELMS - OCTOBER 2017