Február 14. Édesanyám születésnapja. Ilyenkor ünnepel az egész világ. Persze nem mindenki anyukámnak örül, de ezen mi gálánsan túl szoktunk lépni. Régen Bálint nap is volt, de hol vannak már azok a régi szép idők. Régen minden jobb volt. Most Valentin nap van. Jelentsen ez bármit is. Ilyenkor a pasik férfiak lesznek, a nők pedig hölgyek. Egy napra. A virágárusok örülnek az elő-Nőnapnak, a Szamos marcipánnál meg az utó-Mikulásnak. Mindenki boldog. Kivéve a gyúrósokat, mert ők se a virágot nem szeretik, se a marcipán szívecskéket nem bírják. Azt ugyan szeretik, de hát amiben nincs legalább 20% fehérje az nem az élelmiszer, az a csomagolóanyag. Akkor mivel lehet őket meglepni, és a véres verejték által cserzett arcukra egy pillanatnyi, szerelmesen boldog mosolyt varázsolni?

Van, akit egy 100-as doboz steril tűvel és fecskendővel is boldoggá lehet tenni, de abból pirosat nem kapni, így ez nem passzol az év legszerelmesebb napjához. Tehát legyen bármekkora darab is a párod, inkább más irányba keresgélj!

A fehérje szöget ütött a fejedben. Ez van, ha az adagoló kanalat is véletlenül bekapod. Elkezdesz fehérjés meglepetésen agyalni. A csirkemell nem elég piros, a tojást félreértené, és meg akarna locsolni. A marhahúsnak a színe is jó, de attól meg büdös lesz a lakásban. Akkor vegyél neki egy doboz fehérjét? Mondjuk abból van szép csillogó-piros dobozos. Epres-milkás ízű is. De ő egy kemény arc, nem iszik epres shake-t. Nem, ez sem jó!

Milyen romantikus lenne egy közös szivecskés pulcsi. Neked egy fél szív, meg neki egy. Mikor megy gyúrni, vele lennél. Félig. Még mondja valaki, hogy a romantikát nem lehet túltolni. Legalább látnák a teremben, hogy az 52-es karok érző szívet takarnak. Hogy a hatos kockák, a cseppszerű vaskosizmok és azok a csodálatosan hullámzó, más szóval brutális csuklyásizmok tartoznak valakihez. Hozzád. Nagyjából addig, míg át nem adod neki a pulcsit, mert érző szíve ellenére úgy fogja hozzád vágni, hogy a yorkival együtt üttök lyukat az egyes bömcsi oldalába és repültök együtt a szüleidig. Megint.

Akkor hát nincs más megoldás? Marad a Milka praliné? Hát nem! Ezért szoláriumoztad rommá a tested? Hát ezért festetted kenderré hajad? Etted a salátát salátával? Mindent lenyelsz, bármikor, mosolyogva, de hogy most egyedül kelljen könnyeiddel küszködve elmajszolnod a kis epres tejcsoki bonbonokat, amit neki vettél? Azt már nem!

De nem, mégsem kell a kardba dőlni spárgázva, másik két kardba kapaszkodva! Van remény! Hát persze, hogy van. Mert mi az, ami egyszerre macsó és mégis kulturális értékkel is bír? A szakáll? Nem, nem az, te szerencsétlen, azt mégis hogy vennél neki. Amúgy is a kopasz fej nem lesz entellektüelebb a szakálltól. Bár macsóbb az lehet. No de visszatérve a Valentin naphoz, vegyél neki könyvet! De tényleg. A könyv jó. Okosabb lesz tőle. Jól áll neki az apuka szemüveg, ahogy küzd a sok betűvel, meg addig se ver, mert mindkét kezére szükség van. A könyv a legjobb ajándék. De ne holmi szürke ötven árnyalatát, mert azon már túl vagytok mindketten külön-külön is meg együtt is. Meg a haverokkal együtt is. Szakirodalmat vásárolj. Az 525 Tdi service manual már megvan, úgyhogy most valami egészen mást válassz! Mondjuk ezt itt:

De tényleg. Ez egy macsó könyv, kemény csávóknak és kisfiúknak is, akik arról álmodoznak, hogy egyszer macsók lesznek. Ebben benne van a keménység! Meg a gyengédség is, amire te vágysz. Jó, az nincs, de meglátod szeretni fog érte. Hát még mi, ha megveszed. Imádni fogunk. Vedd meg! Valentin rulez!!!