Tom Platz, mint a testépítés Franco Neroja decemberben végighaknizta Magyarországot. Ha lábedzésről van szók, akkor mindenkép a leghitelesebb ember a témában jelenleg. A világ jobb módú részein egymást követik a tematikus szemináriumok, ahol egykori és jelenlegi legendák adnak tanácsokat és motivációt az amatőr közönségnek. Sajnos kis hazánkban ez egyelőre nem működik, mert kicsik vagyunk és csórók. Ezért mindenképp pozitív példa az ilyen, mikor valaki a zsebébe nyúl és lehetővé tesz egy ilyen alkalmat. Főleg ha az nem is egy, hanem több, így még több embert elérve. Reméljük a jövőben még több ilyen lesz! Addig viszont lássuk Zelencz Jani beszámolóját, aki nem sajnálta saját és párja lábait is beáldozni egy kis tanulásért cserébe.

Eredetileg úgy volt, hogy nem megyünk, de mivel jött a telefon délután fél egykor, mikor épp az ágyban pihentünk sorozatokat néztünk Rózsával és a kemény 2. étkezésünket ettük, hogy hát van hely, mehetnénk igazán. Komoly fejvakarások közepette igent mondtunk a kínzásra. A fél hármas kezdésre nagy nehezen beértünk rohanva útközben pár falatot még lenyelve, mert tudtuk, hogy ide aztán kell majd a kalória. Először szépen leült a társaság és beszélgetni kezdtünk. Maga Tom érdekes ember, rengeteget beszél az energiákról, amiket a termekben és az emberekben érez. Amíg szépen elfogyasztotta a kávéját mindenkit megkérdezet, hogy van e valami sérülése problémája, figyelmeztetett, hogy ha gond van, szóljunk, senkinek nem akar sérülést, problémát. El is indultunk hátra a keretekhez (természetesen nem a Smith kerethez, hanem erőkerethez!!!) Erre is kitért, hogy túl sok gépet használnak manapság és ezért van a sok sérülés, fájdalom mert nem fejlődnek ki kellően a segédizmok amik a stabilitást rugalmasságot adják és a teljes szabad mozgásformák sincsenek meg így.

Nyújtásokkal kezdtük, na hát itt nem jeleskedtem hiába tudok jól guggolni, a nyújtás nem megy, Rózsa meg persze mint egy rongybaba hajlott össze vissza. Hozzátette, hogy se edzés után se közben ne nyújtsunk. Most ezt lehet , hogy páran kérdően olvassák de igaza van. Edzés előtt kell, de akkor se sokat mivel hideg az izom, edzés közben ha nyújtunk akkor az erőnk csökken miatta, edzés után pedig (már ha normális edzés volt) annyi sok mikroszakadásunk van, hogy bizony a nyújtással csak rontunk a helyzeten, vagy akár sérülhetünk is.

Ez után megkért mindenkit egyesével, hogy guggoljon pár ismétlést, mert megnézné. Nagyjából mindenki rendben volt így kezdhettük is a rúddal a guggolást. Az ő szokásos hozzáállásával számolt, néha 5 ismétlésig aztán előröl néha 10ig néha nem is számolt mi meg csak guggoltunk, amíg nem szólt, hogy elég. Tehát az első körben kapásból mindenki guggolt 20-40 ismétlést. A körök között így azért sok idő volt mivel eleve hatan voltunk és sok ismétlést csináltunk de senki sem volt ehhez hozzá szokva így szépen mindenki savasodott és bedurrant, ami már akkor kezdett megmutatkozni a járásokban.

Jöttek a súlyok 30kg. Szisztéma ugyan az, lábak még jobban durrantak, savasodtak. Aztán meg jött a maxos sorozat ahol a lányok kaptak 50 kilót a fiúk, pedig 60 kilót. Rózsa kezdte, sajnos nem számoltuk nem is gondoltuk, hogy ez így lesz de, valahol 80-100 ismétlés között lehetett a vége ahol már persze mögötte álltam követtem. Miután próbáltam kicsit hűteni legyezni, már arra gondoltam rám is ez vár. El is jött az én időm, Elkezdtem a 60 kilóval, ment egész jól majd kb a 15. ismétlésnél megállított, hogy hát ez kevés tegyünk még rá. Gyorsan átbeszéltük mennyivel is szoktam guggolni általában (kb 4 hónapja nem guggoltam rendesen) de a régi adatok szerint felrakatta 80kilóra és folytathattam is. Hát itt már a kb 20. ismétlés után nem tudtam az a rosszabb, hogy kezdek elájulni, nincs levegő, vagy pedig, hogy a guggolás közepén mintha a maxommal akarnék felállni annyira nehéz a combomnak. Egy darabig csináltam még, talán 30 ismétlés megvolt összesen nem tudom, mert mikor kijöttem alóla már az arcomat se találtam el a kezemmel, mert csak egy hajszál választott el az ájulástól. Azért a 3-5 ismétlésekhez szokott 130 kilós testemnek ez egy kemény terror volt valljuk be.

Itt már elkezdtem érezni, hogy kezd görcsölni a combfeszítőm. Sajnos ezzel régóta szenvedek, (meg hát a ritka lábedzések miatt is) és egy idő után se behajlítani se kinyújtani nem tudom annyira képes összegörcsölni hiába ettem direkt banánt edzés előtt és a multit is bedobtam. Hiába, muszáj leszek rendszeresen lábazni…

Miután lementek ezek a körök, mentünk a hack guggolóba ahol ő nagyon más technikával bemutatta hogyan is kellene csinálnunk. Elkezdtük hát a kifejezetten a combfeszítőt és a szélét terhelő gyakorlatot, amit a balerinákkal hasonlított össze. Miután mindenki letudta a 40-60 ismétlését kezdődött itt is a gyilkos sorozat ami kb. abból állt, hogy bukásig csinálták ezt, majd mikor már nem ment akkor „tiny” ismétlések tehát kis rogyasztás, majd gondolván ez alatt pihen eleget az izom így na még pár ismétlést amik alatt ő keményen kapaszkodott a puskára és húzta vissza az embereket míg nem már tényleg kifogytak a raktárak. Én már itt sajnos nem tudtam folytatni, az a 2 kör ebből teljesen megölte a feszítőmet és már ezt nem vállaltam be. (konkrétan a pultig alig tudtam elmenni, mert elestem folyton)

Ezután feszítő és hajlító ugyan ilyen szisztémával. Edzés közben Tom folyamatosan mondta az információkat, motivációkat. Az elején is kitért a magas ismétlésszám pozitív hatásaira mint a kapilláris, mitokondrioum így az ATP és egyéb élettani folyamatok. (Házi feladatban utána lehet nézni, fontos eleme a testépítésnek, csak sok edző és testépítő elfelejti pedig tananyag még a középiskolában is)

Később mondta, hogy imádja ezt is mikor kidől az ember egy „szett” után, és fekszik 10 percet majd feleszmél és áhh mehet is megint a következőre, mivel elmondta ők anno így edzettek le csak épp minden ilyen gyilkos szettből 3 volt gyakorlatonként. Az is vicces volt, mikor azt mondta, hogy ő nem szereti a lábedzést de azt imádja amit utána érez azt a leharcolt állapotot amikor azért az embert egy boldogság érzete veszi át.

Talán mondhatni a „sablonos” beszéd is lement közben, hogy sosem szabad hagyni, hogy mások visszahúzzanak, elvegyék a kedvünk, azt mondják lehetetlen, stb. de azzal a mondattal, hogy „minden edzésünk tökéletes legyen, mert sosem tudhatjuk melyik lesz az utolsó” talán egy „új szintre” emelte ezt az egészet.

Az biztos, hogy egy hatalmas élmény volt ez az egész és egy örök emlék. Kaptam pár személyes tanácsot, amiket nyilván megfogadok és alkalmazok majd a felkészülésekben. Végül elcammogtunk a villamosig és elmentünk enni mivel ez az edzés 4 óra hosszú volt. Erre mondta is, hogy sose azt nézzük mennyi idő, hanem hogy készen vagyunk e vagy sem.
A plázában a mozgólépcső se üzemelt lefelé hatalmas nagy örömünkre így szépen keményen kapaszkodva cammogtunk lefelé és haza. Este furcsálltam, hogy hát 8 órakor már le is feküdtünk de még 1 órakor sem aludtunk el, majd persze beugrott, hogy az ilyen edzéstől bizony rengeteg stressz-hormont termel a szervezet és az bizony nem hagy aludni hiába ásít az ember minden második levegővételnél.

Régebben sokat voltam így amikor állandóan 90% feletti terheléssel csináltam a fekvenyomó edzéseket, de ennek már több mint egy éve vége van mivel az erőfejlesztéshez nem igazán ez a jó út szerintem. Nem a teremben kell csúcsot csinálni ugye, hanem versenyen. Az elkövetkező napokról inkább nem mondok csak annyit, hogy nem igazán mentünk edzeni, és napokig kapaszkodva közlekedtem. Amennyi infót hallottam 5-7 napig volt izomláza mindenkinek. De azt még hozzátenném, ők se mindig ezt a rendszert csinálták, mert felváltva kombinálták nagyobb súlyos alacsonyabb ismétlésszámos edzésekkel. Most, hogy már nekifogok ennek is, Remélem lesz még lehetőségem bizonyítani neki, hogy végig csinálom az edzését és nagyobb súllyal guggolok majd, többet!