Háromféle ember van. Az egyik esküszik arra, hogy a fehérje az egészséges élet alapja, nincs is szükségünk másra, legfeljebb egy kis zsírra hozzá, hogy a kalória meglegyen (és itt most nem az eszkimókról beszélek), a másik csoport azt mondja, hogy ha megeszel egy kanál fehérje port, akkor instant módon elhalálozol. Azonnal leáll a veséd és véged van. A harmadik csoport meg az, aki magasról tesz erre és jóízűen falatozva szemléli a másik két csoport ádáz küzdelmét. A fitnesz örök kérdése a „Mennyi fehérjét?”, amire ezerféle válasz van. Az alábbiakban de Moraes és társai vizsgálatát próbálom meg összefoglalni, ami ha választ nem is biztos hogy ad majd, de legalább további tüzelőanyagot biztosít a két csoport harcához.

Általában csak átnézek egy ilyen kutatást és értem, hogy miről szól, vagy legalább hogy mit akartak bebizonyítani, de itt elvesztem egy kicsit. De azért lássuk, miről is van szó. A cél az volt, hogy megnézzék milyen hatással van aktív testépítők esetében, ha a fehérjét egy túltolják a másik két makronutriens rovására. Ehhez kerestek 19 testépítőt, akik versenyszerűen űzik ezt a sportot, és nem fogyasztottak szteroidokat a megelőző nyolc hónapban. Valószínűleg világméretű felmérés eredménye lehetett ez a 19 fiatalember. Az adataik alapján jó eséllyel tényleg natuárlok lehettek, vagy nagyon rossz helyre szúrhatták a cuccot.

Tehát a fiatalembereket két csoportba osztották, az egyik (NO) 1,7 gramm fehérjét fogyasztott testsúly kilogrammonként, naponta, a másik (PO) pedig átlagosan 3,1 grammot. A két csoportot megfigyelve az alábbiakra keresték a választ:

• Javul-e vérzsír profilja a PO csoportnak?
• Csökken-e a testzsír százalékuk?
• Javul-e a kedélyállapotuk?
• Csökken-e a malondialdehid szintjük? (Ez az oxidatív stressz markere, nagyjából úgy lehet leegyszerűsíteni az oxidatív stresszt, hogy az az állapot, mikor az oxidánsok aránya meghaladja az antioxidánsokét)

A vizsgálat szépsége pedig az volt, hogy nem egy előírt rutint kellet követni, hanem a megfelelő rutint követő alanyokat tették be az adott csoportba, így a vizsgálat a tényleges való-életben lezajló folyamatot ellenőrizte. Így a vizsgálat annyiból állt, hogy felvették mindenkinek az adatait, mindenki írt egy 3 napos étkezési naplót (csütörtök – péntek - szombat), miközben élte tovább a maga kis tömegelős életét, az edzéseivel és szokásos táplálkozásával.

Az eredmények:

A PO csoport jelentősen kedvezőbb testzsír százalékkal bírt, anélkül, hogy bármilyen más fizikai eltérés lett volna a két csoport között.

A kalória bevitelük is szinte azonos volt, amiben a zsír mennyisége is szinte egyforma volt, így az NO csoport a kevesebb fehérjét magasabb szénhidrát bevitelével kompenzálta.

A vérmintából megállapított értékek mindkét csoport esetében határérték közelében voltak, nagy eltérés nem volt egyik csoport esetében sem, viszont mindenhol a PO csoport érteke volt a kedvezőbb. A hangulatukban és a CK (kratin-kináz) értékben nem volt eltérés.

Összefoglalva elmondható, hogy a magasabb (>3,1 gramm/ttkg/nap) fehérjebevitel mellett kedvezőbb értékekkel bírtak az alanyok. Minden egyéb információ azt mutatja, hogy izomépítés szempontjából az 1,6-os érték tekinthető minimálisnak és nagyjából 2,2-2,6 felett már nincs anabolikus többlet hozadéka. Mégis ha tovább növeljük a fehérje bevitelt, akkor még más, nem izomtömeg növelő célokat kiszolgálhat. A kutatás sajnos nem terjedt ki arra, hogy bármilyen káros hatása lehetet-e ennek a csoportnak, viszont mások már bizonyították, hogy akár ennek az értéknek a duplája sem okoz semmilyen élettani problémát átlagemberek esetében.

Ha szeretnéd te is növelni a fehérje beviteled, akkor ehhez itt kapsz segítséget.

forrás:

de Moraes, W.M.A.M., et al., Protein Overfeeding is Associated with Improved Lipid and Anthropometric Profile thus Lower Malondialdehyde Levels in Resistance-Trained Athletes. International Journal of Sports Science, 2017. 7(2): p. 87-93.

MASS - MONTHLY APPLICATIONS IN STRENGTH SPORT - ISSUE NO. 5 - AUGUST 2017 - ERIC HELMS