A múltkori írás után rengetegen fordultak hozzánk, hogy adjunk tanácsot. Sajnos szinte minden segítségkérés két probléma köré csoportosult:

1. gerincsérvem van, mit tegyek?
2. Sérvem van, mit tegyek?

Mindenki arra panaszkodott, hogy az orvosa, gyógytornásza eltanácsolta minden nemű sportolástól és munkavégzéstől, de ők nem szeretnék feladni eddigi életvitelüket. Az orvosok álláspontja érthető, miért vállalna felesleges kockázatot. Ha birizgáljuk az oroszlán bajszát, akkor még évekig elvegetálhatunk. A gyógytornász, azért már más eset, neki kicsit bevállalósabbnak kellene lennie, és majd azért látjuk a következőkben, hogy van élet a sérven túl is, bár a poént lelövöm előre, azért nincs olyan csodagyakorlat, ami mindent megoldana. Nézzük hát sorban:

1. Gerincsérv

A nagy „gerincológusok” szerint az ülő életmód a felelős érte, én mondjuk ezt nem vitatom, de három embert ismertem, akinek komoly gerincsérve volt és egyikük sem ült íróasztalnál, kétkezi munkás emberek voltak. De nem is a kialakulásról szeretnék írni és nem is fogok semmit írni magáról az elváltozásról, mivel nem értek hozzá és egyébként is tele van a net ezzel, hanem hogy mit lehet tenni, ha már kialakult, hogyan tudunk edzeni vele.

Nos, az elmélet szerint nem szabad megerőltető fizikai munkát végezni vele. Nem szabad összenyomni, csavarni, előre homorítani. Ehhez képest, akiket ismerek, már rég tolószékben kellene ülniük, mert gyúrnak ezerrel, nehezeket emelnek, cipelnek, stb. Mondhatnám, hogy a tapasztalataim alapján mindenki sportoljon nyugodtan, de felelőtlenség lenne. Annyi tényező határozza meg, hogy mitől nem lesz bajunk mitől pedig igen, hogy így látatlanban én sem fogok senkit sem bátorítani. Azonban van néhány pozitív javaslatom:

• Kezdődő vagy kismértékű gerincsérv esetében, ha nincsenek állandó panaszaink (a tünetek teljes hiánya mellett is lehet nagyon súlyos és veszélyes is állapotunk!) Óvatosan mozgassuk, amíg nem fáj, addig fokozatosan terhelhetjük. Ebben az esetben nem lesz igaz a „no pain, no gain” szlogen, ha fáj, nem szabad tovább erőltetni. Itt ha a kitüremkedett rész szinte sosem fog fájni, viszont ha nyomja valamelyik ideget, akkor igen. Márpedig az nem jó, így ha fáj, akkor stop.
• A legtöbb gyakorlat során merev, neutrális gerinctartásra van szükségünk. Ezt bizonyos terhelésig be is tudjuk tartani. Amit kerülni kell az a gerinc flexiója, azaz az előregörnyedés. Ez a hasizom gyakorlatok egy részénél okoz gondot, mert ott csak a gerinc hajlításával tudjuk mellkast a szeméremcsonthoz közelíteni. Van azonban két megoldás. Az egyik a plank és ennek változatai, amikor izometrikusan terheljük a hasizmunkat, a gerinc hajlítása nélkül. A másik pedig a részleges hasprés, amikor is csak a lapocka aljáig hajlunk előre. Ilyenkor a derekunkat tartsuk lent a padlón, egyenes háttal, célszerű a lábakat felemelni és úgy tartani, ez segít a pozíció megtartásában. Hátránya ennek a gyakorlatnak, hogy csak a hasizom felső részét terheli hatékonyan.

• A másik probléma a guggolás és a merevlábas felhúzás. Ez utóbbi szerencsére teljesen elhagyható, viszont a guggolásnál pedig van megoldás. Normál esetben a guggolásnál a gerinc semleges helyzetben van, megfelelő állapotú gerincmerevítő izomzat mellett ezt a pozíciót tartani is tudjuk a „butt wink” bekövetkeztéig. Ez a mobilitástól és felépítésünktől függően változó pozícióban következik be, általában valamikor a vízszintes alatti résznél. Ilyenkor a csípő látványosan becsuklik alánk, amely mozgás a keresztcsont feletti csigolyákban jön létre, pont ott, ahol nem kellene. Tehát két lehetőség van, mobilizálunk, hogy javuljon a helyzet, de ez megint nem egyszerű gerincsérv mellett, vagy megállunk a butt wink felett. Vagy ha nem elég erős a hátunk és nem tudjuk megtartani a semleges helyzetet, akkor egyáltalán nem guggolunk.
• Egyébként mindig azt mondjuk, hogy csak a nehéz több ízületes alapgyakorlatok a hatékonyak, de ebben az esetben a saját biztonságunk érdekében át lehet térni az izolációs gyakorlatokra, gépekre. Nem dől össze a világ, ha nem fogunk felhúzni, guggolni, szakítani és húzódzkodni. Sajnos néha a kevesebb több, de valamit, valamiért.
• Mint már fentebb említettem, egyáltalán nem egyértelmű a kialakulás oka, de ha már megvan, akkor sokat javíthat az állapotunkon és a lehetőségeinken, ha a törzs izmai erősek. Erős hasizom és mély hátizmok javítják és segítik a tartásunkat. Persze pont ezeket lesz nehezebb fejleszteni, úgy hogy a gerincünket nem hajlítgathatjuk. Óvatosan azonban a fentiek betartásával lehet ezeket fejleszteni és ha fejlettek, akkor extra védelmet fognak nyújtani a gerincünknek.

2. A (has)sérv

Itt is rengeteg variáció van a lágyéksérvtől a köldöksérven át a hasi sérvekig. A probléma ezzel is az, mint a gerincsérvvel, hogy sokszor teljesen tünetmentes aztán egyszer csak egy nagyobb terheléstől elszabadul a pokol. A jó hír viszont az, hogy ha felismertük, akkor szinte minden esetben gyógyítható. Ráadásul itt a műtét után fokozatosan terhelve teljes életet lehet vele élni a sportolás szempontjából.

Ha viszont nem kezdünk vele semmit, akkor örökre veszélyforrás marad. pont olyan területen, a hasfalon, amit szinte minden gyakorlatban meg kell feszítenünk. Frank Zane mondta egyszer, hogy teljesen felesleges a hasizomra külön edzeni, úgyis elég terhelést kap a többi gyakorlat során. Tehát ha úgy döntünk, hogy nem kezeltetjük, akkor marad az extrém óvatosság, vagy a felelőtlenség. Ha viszont megműttettük (és sikerült is a műtét…), akkor kb. 6 hét után fokozatosan terhelhető és néhány hét edzés után tökéletesen fog működni.

 Talán sokan azzal a reménnyel kezdték el olvasni ezt a posztot, hogy majd most megoldást kapnak a problémájukra, de ez nem ilyen egyszerű. Minden eset más és más. Alaposan körbe kell járni, mielőtt tanácsot adhat az ember. Mostanában már elég sok profi gyógytornász van, akik tényleg naprakészek és hajlandóak is segíteni a határaink feszegetésében. Érdemes őket megkeresni. A személyi edzőkkel és fitnesz gurukkal óvatosan kell bánni, mert az ő képesítésük és oktatásuk messze nem elég az ilyen esetekre. Sőt, valamiért csak a teljesen egészséges emberek edzésére készítik fel őket, holott rengeteg sportolni kívánó ember küzd valamilyen problémával. Tehát kétségbe ne essünk, ha a fentiek valamelyikét diagnosztizálják nálunk, de felelőtlennek sem szabad lenni!