Az emberek jelentős része azért kezd el sportolni, mert elégedetlen az alakjával. Közülük is a legtöbben vélt, vagy valós túlsúlyuktól szeretnének megszabadulni. Szinte minden héten látok egy-két új arcot a teremben, akik zavartan izzadnak valamelyik kardió gépen. A többség odáig jut el matek-biológia összefüggésben, hogy a sport = plusz leadott kalória, tehát mindegy mi csak mozogjunk. Ez igaz is egyébként, de a hatékonyság már más kérdés. Végül pont ez az, ami miatt fel is adják gyorsan, mert bizony 2-3 hét mozgás után nem hogy kevesebbet mutatna a mérleg, de még „híznak” is, arról nem is beszélve, hogy a tükör se lesz kedvesebb velük. Pedig csak egy kis szakmai segítség kellene nekik és hosszabb távon fenn lehetne tartani a lelkesedésüket. Egy-két alapelv betartásával simán lehet eredményeket elérni:

„Basszus, hízok”

Mi történik, ha egy addig edzetlen ember nekiáll közepes intenzitással kardiózni? A közepes itt természetesen az edzettek szempontjából mérvadó, emberünk a lelkét is ki fogja hajtani közben. Egy csomó hasznos élettani folyamat fog felerősödni, bármit is csináljon. Például az addig alig igénybevett izomzata extra terhelést kap, amihez megpróbál alkalmazkodni. elkezd egyre több glikogént felvenni és tárolni, mert szüksége lesz rá. Ez egy csomó vizet is megköt. Ennek eredménye, hogy habár a szó klasszikus értelmében nem lesz izmosabb, de mégis tömegében jelentős mértékben nőhet az izomzata, ezáltal a súlya is. Testzsírt viszont alig veszít a rövid idő alatt, így habár javul néhány százalékot a testösszetétele, érdemben annyit fog látni, hogy 3 hét izzasztó munka után 20 dkg-mal többet mutat a mérleg. Nem érti és el is megy a kedve. Vége.

„Az izom fogyaszt”

A cikk írását ez a momentum adta. Gümmedek (népies kifejezés a maj’be sz@rok-ra) a múltkor a rúd alatt és hallom, - bár nem akarom – amint a vendég előadja a személyi edzőjének, hogy ő most azért van itt, hogy egy kicsit megerősödjön, hogy utána tudjon kardiózni és azzal fogyni. Ebben meg is egyeztek és boldogan ügyködtek tovább.

Mindenki retteg az izomtól, mint a pestistől. Mintha az úgy menne, hogy ha megfogsz egy nagyobbacska súlyt, akkor másnapra kórósan izmos leszel. Ő nem akar izmos lenni, mert az nem szép, csak fogyni szeretne. Van ilyen is, ezt úgy hívják, hogy anorexia. Ehhez nem kell edzőterembe járni, elég minden étkezés után egy tetszőleges ujjunkat a torkunkba mélyeszteni. Fogyni csak kalóriadeficit mellett lehet, vagy kevesebbet eszel, vagy elégetsz egy csomó plusz kalóriát. Ez utóbbira az egyetlen értelmesen járható út a mozgás, mert az izom sok kalóriát használ. Tehát minél több izom van rajtunk, annál több kalóriát lehet vele elégetni. Izmot viszont kifejezetten nehéz szobabiciklin, vagy elliptikus tréneren fejleszteni.

Ez pedig már az edzők felelőssége, hogy belehajszolják a vendégeket a monoton, unalmas és sehová sem vezető kardió izzadásba. Van helye a kardiónak az edzésprogramban, félre értés ne essék, de nem ez az egyetlen és főleg nem a legoptimálisabb megoldás a fogyásra.

Persze vannak kivételek, akik rájönnek, hogy azért az ellenállás edzés még mindig verhetetlen ezen a területen, de ők is beleragadnak a régi dogmákba, hogy a szálkásítás az 20 ismétlés felett működik csak. Hát nem.

„Változatosság gyönyörködtet”

Nem születik mindenki Hosszú Katinkának, hogy minden nap képes legyen ugyanúgy végigcsinálni az edzésmunkáját, amit már évek óta csinál, csak még keményebben. Az emberek többsége nehezen tűri a monotóniát. Ezért is vannak kiugró tehetségek közöttünk. Többségük viszont hajlamos belefásulni a rutin tevékenységbe. És talán ez a legkevésbé szakmai pont a három közül, mégis ez a legfontosabb. Bármit is csinálsz, az többet ér annál, mint ha semmit nem csinálsz. Ha nagyon erőltetjük, hogy vendég elérje a célját, akkor kifáradhat, elvesztheti a lelkesedését, a motivációját. Figyelemmel kell lenni a saját tempójára is. A saját képességeinek és korlátainak megfelelő ütemet szabad diktálni. Ha ő bicepszezni szeret, akkor hagyni kell, hogy bicepszezzen is kedvére néha. Persze ettől még az összes egyéb edzéseszközt nem szabad elhanyagolni. Van, aki szereti tesztelgetni az erejét, van, aki retteg a nagy és nehéz súlyoktól. Egyet viszont szinte mindenki egyformán gyűlöl. Izzadni egy kardió gépen minden nap és bámulni ki az ablakon, vagy a TV-t lesni közben. Kell a változatosság, a játék, a kis kihívások, a társas munka, a kikapcsolódás. Bármit is csinálunk, néha be kell iktatni valami mást is (TRX, Crossfit, jóga), ami lehet, hogy közvetlenül nem visz közelebb a célunkhoz, viszont megtöri a monotóniát, fenntartja a lelkesedést és meg lesz a kitartás, ami a cél eléréséhez elengedhetetlen.

 Persze mindezek némi kreativitást igényelnek, ha csak a dollárok peregnek a szemünk előtt, akkor hajlamosak vagyunk nem észrevenni az embert a vendégben. Pedig ha ő jól érzi magát, akkor nekünk is könnyebb a dolgunk.