A lineáris progressziónak egy sajnálatos hibája van. Még pedig, hogy elég gyorsan eljut az ember a „végére”, azaz arra a pontra, amikor már nem tud újabb tárcsát felpakolni a rúdra, még a legkisebb 1,25 kilósból sem. Normál esetben kétkezes rúd esetében 2,5 kilós lépésenként tudunk emelni, ami egy kezdő 50 kilós guggolása esetében azért sokkal jelentősebb lépcső, mint egy haladó 200 kilós guggolásánál.

A lineáris periodizáció esetében edzésről edzésre emeljük a súly nagyságát, megtartva az ismétlés és sorozat számokat. Így növeljük a terhelést és biztosítjuk az izomfejlődéshez szükséges túlterhelést.

Néhány hét vagy hónap alatt azonban eljutunk arra a pontra, amikor már nem tudunk emelni, sőt, akár az is előfordulhat, hogy visszaesik a teljesítményünk. Ilyenkor két út áll előttünk, vagy áttérünk a váltakozó periodizációra (nem lineáris), vagy megpróbáljuk tovább erőltetni a folyamatos fejlődést a lépcső csökkentésével. Azaz ha eddig 2,5 kilót emeltünk, akkor most legyen 1,5 vagy 1. Akár 0,5 kilóig is le lehet menni a töredéksúlyok alkalmazásával. Ennek két problémája van:

Egyrészről a legtöbb teremben nincsenek ilyen súlyok. Ugyan a legtöbb profi gyártónál elérhetőek 0,25-0,5-1 kilós tárcsák is, de egy átlagos teremben nincs rájuk szükség, így nem fogják megvenni. Egy hobbi gyúrósnak teljesen feleslegesek ezek, hiszen tucatnyi más módszerrel tud tovább fejlődni.

Másrészről, aki tényleg csak ebben látja a boldogulását, annak nagyon kell ismernie a testét. Tegyük fel, hogy egy példa sportoló képes 200 kilóval 5 ismétlésre ma. Tovább szeretne lépni 202,5 kilóra, de abba már nem az 5 ismétlés. Tehát játszhatna és próbálkozhatna 201 kilóval, aminek elvileg működnie kellene. Azonban 200 kilós teljesítmény mellett már a napi ingadozás az életvitelében okozhat néhány százalékos eltérést. Ha kicsit kevesebbet eszik, fáradtabb, fárasztóbb napja volt, mindjárt 195 kiló lesz a max, vagy még kevesebb. Aztán lehet egy nyugisabb napja, kipihenve, hidratálva, jól lakva ér a terembe és beleszaladhat 210-be is az 5 ismétlés. Ez nem egy valóságtól elrugaszkodott helyzet. Hogy illessze be akkor a töredékeket? Ehhez annyira képben kell lennie a saját testével, amire talán 100 profiból egy, ha képes. Annyira megbonyolítaná a tervezést, hogy felesleges energiát fektetni bele.

Mégis akkor mire jók ezek a tárcsák? Megvan a helyük, de sokkal inkább az egy ismétléses maximumok felmérésénél kaphatnak szerepet, mint a napi edzéstervezésben. Amikor az ember 117,5 kilóval még tud szakítani, de a 120 már sehogy sem akar összejönni, akkor sokat segíthet egy 119 kilós érvényes gyakorlat. Sok esetben nem a testünket győzi le a súly, hanem fejben ver meg. Képesek vagyunk rá, de mégsem megy. Ezeket a határokat lehet óvatosan áttörni a töredéksúlyokkal. Aztán, ha megvan a lélektani 120, akkor már simán megy majd a 122,5 fél is és valószínűleg csak majd a 125-nél remeg meg megint a kezünk. Pedig nem lettünk hirtelen  4%-kal erősebbek, csak fejben javultunk egy kicsit.

Tehát, ha nincs a teremben töredék súly, akkor se essünk kétségbe, nem fog megállni a fejlődésünk. Egy ügyes periodizációval mindig lehet tovább fejlődni!