Tavaly kötelező volt jelen lenni, az idén meg mondhatnám, hogy annyira jó volt tavaly, hogy muszáj volt megint részt venni, de hát mégis milyen dolog mindjárt az első mondatban kampózni.

Szóval ez egy remek alkalom a versenyzésre, de elég korán van még a nagy versenyekhez, ilyenkor még nincs csúcsformában a többség, és azért akinek komolyabb célja vagy eredményei vannak, azok nem fogják fárasztani magukat csak, hogy versenyezhessenek. Ennek megfelelően most is inkább a lelkes amatőrök voltak túlsúlyban.

Vegyes kis csapatunk viszont azért gyűlt össze, és nevezett be, mert itt lettünk egy csapat, innentől számítjuk az együttműködést. Elmondhatjuk, hogy sikeresen kezdtünk, 3 arany és egy ezüst mellé lett két abszolút bajnoki cím is.

No de lássuk a versenyt: Tiszaújváros, 2017. március 25. Erőemelő – Fekvenyomó és Testépítő verseny a Tifit rendezésében. Mérlegelés reggel 7:30-tól, ami 8 körül már el is kezdődött. Rengeteg ember, kicsit lassú regisztrálás, ami miatt a tízórás kezdés is csúszott majd egy órát. Pedig már a tavalyi példa is megmutatta, hogy sok ez a 3 versenyszám így egy nap alatt ekkora helyen, ennyi szervezővel. Legalább most nem volt PE teszt. Onnantól viszont jó volt a szervezés. A kezdő súlyok alapján lettek a csoportok beosztva, nem a kor és testsúly alapján. Így kevesebbet kellett a lapozóknak pakolni, pörgősebb lett a bonyolítás. A rengeteg fekvenyomó miatt még így is volt egy kis kavarodás, hogy ki mikor következik, de szerencsére mindig bemondták, hogy ki menjen melegíteni, melyik szám következik. Viszont pont az miatt, hogy nem mindenki a saját kor- és súlycsoportjával versenyzett egy csoportban, nem lehetett tudni, hogy ki hogyan áll. Mennyire kell bevállalósnak lenni az utolsó gyakorlatban, hogy jobbak legyünk. Leginkább azt sem lehetett tudni, hogy hányan vagyunk egymás ellen. Csak szemre lehetett azonos korúakat és súlyúakat keresgélni.

A lapozók és a bírók szokás szerint jók voltak. Nagyon kevés kifogásolható döntés született, bár néha egy kicsit a verseny színvonalához képest szigorúak voltak. No persze, nehéz komoly arccal bíráskodni, mikor valaki kiveszi a villából a súlyt fekvenyom, majd leteszi és még az első vezényszó sem hallatszott. Vagy amikor egy kedves szöszi rosszul értelmezte a verseny célját és guggolás start vezényszava után megpróbált időegység alatt minél több guggolást végrehajtani. Szegénynek persze nem engedték, a második guggolás után rászóltak, hogy rossz rendezvényen van.

Persze sok amatőrrel előfordul, és elő is fordult, hogy egy új személyes PR után boldogan csapta a villába a súlyt és nem várta meg a vezényszót, ez belefér egy ilyen versenybe, persze nagy a csalódás, hogy élete legjobb eredményét elveszik, de hát a szabály, az szabály. Ugyanígy az is furcsa, amikor jó nevű egyesületek versenyzői 3 érvénytelen gyakorlattal kezdjenek, a túl nagy kezdősúly megválasztása miatt.

Első versenyzőnk Tóth Szili, junior kategóriában, 59 kilogrammos súlycsoportban élete első erőemelő versenyén vett részt. A nagy izgalom ellenére igen fegyelmezetten versenyzett, az egyetlen szabálytalan fogása az utolsó felhúzás lett, ami egy bátor próbálkozás volt, de most kifogott rajta. 187,5 kg-mal első helyezett lett. Szili még annyira az út elején tart, hogy várhatóan ez a szám már heteken belül 2-sel fog kezdődni.

Utána kezdett Hajdú Anikó és jómagam is. Anikó természetesen hozta a formáját, úgy hogy nem is készült különösen erre a versenyre, simán első lett. Még úgy is, hogy látszott a bíráskodáson, hogy nem annyira népszerű ő most Tiszaújvárosban. Jóval vízszint alatti guggolását vettek el tőle.

Közben Zelenc Jani is sorra került, aki fekvenyomásban indult. Ő sem készült különösebben erre a megmérettetésre, csak az én unszolásomra nevezett be. De szerintem megérte. Ennyi felkészülés után a sima 207,5 kg-ja bizakodásara ad okot.

Összességében elégedettek lehetünk, magunkkal is és versennyel is. Most nem volt olyan kapkodás a végére, mint tavaly, tudomásul vették, hogy ennyi ember hosszú versenyt jelent.

Délután következtek a testépítő kategóriák. Igazából itt már nem is figyeltem annyira, mert most nem volt akkora színvonal, mint tavaly ősszel. A Klasszikus Testépítés kategóriában volt egy igazi srác, jó kidolgozottsággal és szárazsággal, ami azért ritka egy ilyen versenyen, meg egy másik srác, aki valami kósza gondolttal a fejében benevezett ide.

A térdnadrágos cicafiúknál is hasonlóan voltak szélsőségek, bár a többség olyan volt, mint ha kimentek volna a szomszédos műfüves pályára, hogy „gyertek már be srácok, mert van itten egy verseny”. Lehet, hogy fontos, hogy rutint szerezzen az ember, de azért ha még nem tart ott, mint a többiek, akkor csak lejáratja magát.

Azt kell mondjam, hogy a lányokon sokkal jobban látszott a befektetett munka és energia eredménye. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy nem szabad engedni a női testépítést elférfiasodni, de azért a modell kategória már talán egy kicsit „lágy”. Ebben a kategóriában úgy is sikeres lehet valaki, ha életében egy percet nem sportolt, csak a szerencsés genetikája van, esetleg egy jó diétával rá is segített. Viszont a fitness kategóriában azért már a kockás hasak, vállak és bicepszek megmutatják, hogy ki mennyire vette komolyan a felkészülést.

Természetesen ezekben a számokban már Nánási Tanár Úrék nem tudnak hibázni, itt már zökkenőmentes volt a lebonyolítás, és ha valamelyik kategóriában nem indul Tiszaújvárosi versenyző, akkor kifejezetten objektív a bíráskodás. Hahaha, de rosszindulatú vagyok!

Persze a végén megint jött az ömlesztett eredményhirdetés, ahol az ember csak a fejét kapkodta, mert ilyen tempójú felolvasás mellett lehetetlen megérteni, hogy ki mit nyert és mit nem. Talán  ha kicsit kevesebb kategóriában hirdetnének sorrendet, akkor több idő és tisztelet jutna a helyezetteknek. De tényleg most csak ennyi hibát tudok felhozni. Köszönjük a lehetőséget a Tiszaújvárosi Fitness Sport Club-nak és a Nánási Családnak a remek versenyzési lehetőséget!