A mérleg az orákulum. Rengeteg ember életét határozza meg, amit lát rajta nap mint, pedig amit lát az csak egy tájékoztató jellegű eredmény, amiből esetleg következtetni lehet arra, amire kíváncsiak vagyunk. Mert mire vagyunk kíváncsiak? A nagy többség, hogy mennyi túlsúly van rajta. A lelkes fiatalok pedig, hogy mennyi tömeget sikerült felpakolniuk tegnap óta. Nos a mérleg pont az, ami egyikre se ad igazi választ.

A mérés egy külön tudomány már eleve, hiszen a kutatásoknál a feltevés igazolása mellett ugyanolyan fontos a mérés megtervezése. Hiszen akár a magát az eredményt is befolyásolhatjuk egy nem alaposan átgondolt mérési módszerrel. Ó de hát egy mérlegre rálépni és azt leolvasni az ne akkora kunszt! De. Főleg ha tényleg értelmes következtetést akarunk levonni a látott eredményből.

Hogyan lehet pontosan megmérni a súlyunk változását. Nagyon egyszerű! Minden nap pont ugyanakkor kell a mérlegre állni, grammra pontosan ugyanannyit és ugyanazt kell enni és inni, mint előző nap, másodpercre ugyanannyit és ugyanúgy kell mozogni, ugyanolyan környezeti hőmérséklet és páratartalom mellett, ugyanolyan ruhában. Ugyanannyit kell aludni, ugyanazt a stresszt kell biztosítani. Mert összehasonlítani csak almát az almával érdemes, a körtével nem. Ha egyik nap egy pohárral több vizet iszunk, már más lesz a hidratáltságunk, de ha csak a hőmérséklet magasabb lesz másnapra egy fokkal, már akkor is. Persze, ezek nem jelentős eltérések, de annyi ilyen apróság van, hogy mire ezek összeadódnak, már kilós eltérések is lehetnek két nap mérése között. Normális körülmények között, pedig se testzsírból, se izomból nem lehet ennyit változni egy nap alatt. Változhat viszont a testünkben tárolt szénhidrát mennyisége és ezzel arányosan a víz is. Egy gramm glikogén, akár 3-4 gramm víz megtartását is okozhatja. Átlagosan van kb 0,5 kg glikogén a májunkban és izmainkban eltárolva, ez vízzel együtt 2-2,5 kg, ami viszont igen jelentős ingadozást tud mutatni a táplálékbevitel és a mozgás hatására. Úgy hogy ennek a változásnak egy átlag ember számára semmi jelentősége nincs, neki nem mutat ez semmit. Ugyanakkor a diéták 80%-a ezt használja ki, hogy a szénhidrát bevitellel rövid és látványos testsúly csökkenést lehet elérni. 2-4 nap alatt lefogyni 5 kilót nem egy nagy vasziszdasz. Mennyire jól mutat ez a mérlegen és mennyire nem jelet semmit igazából. Vizet veszíteni nem kunszt, viszont annál értelmetlenebb dolog.

Három lehetőségünk van, ha monitorozni akarjuk a testkompozíciónkat:

1. Mérünk minden nap, igyekszünk ugyanakkor, praktikusan reggel, evés előtt és minden más után mérni. Viszont nem a napi eredménnyel foglalkozunk, hanem átlagolunk. Legalább 3-5 napot célszerű, vagy egyszerű számtani közép értéket számolva, vagy bonyolultabb trend számítással. Erre vannak nagyon jó app-ok, amelyekben rögzíthetjük a napi méréseinket és megadják az átlagot, a trendet. Innentől kezdve elég a trendet figyelni és ha az jó irányba halad, akkor már van esélyünk, hogy az történik, amit mi szeretnénk. Még persze ilyenkor sem biztos, hogy adott esetben a zsír fogy, vagy az izom nő, tehát ez nem egy tökéletes megoldás.

2. A mérleget kiegészítjük testzsír méréssel. Vannak szobamérlegek, amelyek képesek ezt közelítő pontossággal elvégezni, vagy lehet kapni külön mérőeszközöket. Létezik hagyományos mérés is, amikor az összecsípett bőr vastagságából határozzuk meg a testzsír százalékot. Ezek mind-mind viszonylag jó pontosságú közelítést adnak. Arra pont elég, amire nekünk kell. Ha pontosabbat akarunk, akkor marad a röntgen alapú testzsír mérés, ami hát napi szinten viccesen halálos, vagy a vízi mérés, amikor lemérjük a súlyunkat szárazon, majd vízben is. Tekintettel, hogy a zsír és a gázok könnyebbek a víznél, a többi pedig nem, így ki lehet küszöbölni a fent említett mérési dilemmákat. De ez azért már beteges lenne napi szinten. Tehát maradjuk az egyszerű, de pontatlanabb mérésnél és így azért látni fogjuk, hogy jó irányba haladunk-e.

3. Ne foglalkozzunk a mérleggel. A tükör sokkal inkább mérvadó tud lenni. Igaz, hogy lassabban tudunk reagálni a változásokra, de nem gyorsvonat ez. Érdemes lefotózni magunkat és hetente ismételni, így könnyebb a változást figyelni. Ha minden nap látjuk magunkat, nem biztos, hogy észrevesszük a lassú változást, de a képeken jobban követhető. Az hogy meg közben hány kilósak vagyunk, az tök mindegy, ha csak nem vagyunk súlycsoporthoz kötve valamilyen sportban.

Nagyon könnyű „mérlegfüggővé” válni. Ugyanakkor a napi szintű folyamatos le fel ingadozás, ami egy teljesen természetes és normális dolog, annyira demotiváló és lehangoló tud lenni, hogy akinek nincs meg a megfelelő elszántsága és akaratereje még akár el is tántoríthatja a céljától, pedig lehet, hogy teljesen jó úton jár, csak valamiért reggelre egy kicsivel több vizet tartott vissza a szervezete.

A mérleg is olyan mint az élet más területe, ha helyén tudjuk kezelni, akkor segíthet, de ha rákattanunk, akkor már baj van!