Ott hagytam abba a múltkor, hogy a motivációt végig vettem. A fókusz már nem fért bele. Ráadásul ez egy egész más dolog, mert a motiváció az ami levisz minket a terembe, rávesz, hogy tíz centis hóban is elmenjünk futni vagy hogy egyhuzamban körbetekerjük a Balatont. Viszont mikor már ott vagyunk, hogy csináljuk, kezdődik az edzés, akkor már a fókusz az ami kulcsfontosságúvá válik.
Szerintem már mindenki megtapasztalta, hogy sportol, de közben máshol jár az agya. Fogalma sincs, hogy az adott sorozatban hányadik ismétlésnél tart, hány sorozatot végzett már el, vagy futás vagy biciklizés közben kilométerek mennek úgy el, hogy fogalmunk sincs, hogy mi mellett mentünk el. Mindez azért, mert közben valami egészen máson gondolkoztunk. Ez több veszélyt is rejt magában. Egyrészt ha olyan helyen végezzük a sporttevékenységünket, ahol baj történhet pl.: közút, egyenetlen talaj, stb., akkor megsérülhetünk. Ugyanúgy sérüléshez vezethet, ha nem figyelünk oda, de azért megszokásból keményen odatesszük magunkat és nincs meg a kontroll a mozgásunk felett. Ilyenkor jön az, hogy lépünk, a feszítőnk még nyújtja előre a lábunkat, a hajlítónk meg már hajlítaná és persze veszít a gyengébb, mi meg pihenhetünk 1-2 hetet. De ugyanez igaz minden más mozgásformára is. A legtöbb sérülés a nem megfelelő kontrollból adódik, az pedig annak az oka, hogy nem figyelünk oda eléggé.
A fókusz egyébként túlmutat azon, hogy az edzés alatt végig koncentrálunk, és nagyon odafigyelünk, megpróbáljuk végig fenntartatni az „izomtudatot”. Van egy másik aspektusa is fókusznak, ami egy hosszabb tevékenység. Ezt Arnold művelte ki magas fokra, ő volt az, aki arról beszélt, hogy neki a fejlődése nem merül ki az egyél – eddzél – pihenj hármasban, hanem még bejön egy vizualizáció is, mert folyamatosan maga elé képzeli, ahogy nőnek az izmai, így stimulálva azokat további fejlődésre. Ez valószínűleg csak placebó, hiszen egyelőre nincs ilyen mértékű kontrollunk a testünk felett, de akiknél ez fontos, ott biztosan hozzá tud tenni egy kicsit az eredményhez. Ugyanakkor ezzel a módszerrel jelentősen tudjuk javítani az agy - izom kapcsolatot is, ami viszont majd az izolációs gyakorlatoknál nagy előnyt fog adni. Hasonló dolog az is, amikor a lelkes testépítők folyamatosan feszítgetnek, és nem tudnak egy tükör, vagy kirakat előtt úgy elmenni, hogy valamire „rá ne feszítsenek”. Kívülről mulatságos látvány, de nekik jót tesz, mert a feszítés is izommunka, ha egy kicsit rápumpálnak napközben, akkor az segít az izomnak a regenerálódásban, mert javul a vérellátása, több tápanyag jut a megfelelő helyre. Ráadásul az egójuk is fejlődik, ami áttételesen szintén jót tesz az anabolizmusnak.
De térjünk vissza az eredeti fókusz megközelítéshez, azaz az edzés közbeni koncentrációhoz. Minden sportban más és más, amire oda kell figyelni, s mivel jómagam azért elég korlátos ismeretekkel rendelkezem, így csak két példát ragadnék ki. Kezdjük a futással, abból is a sprinttel. A sprint tipikusan az a mozgásforma, amikor minden egyes mozdulatnak tökéletesnek kell lennie. Mivel egy 100 méteres sprint 40-50 lépés, így ha lépésenként csak 1 század másodpercet eredményező hibát ejtünk, akkor fél másodperccet vesztettünk, már pedig a mi ingerület átviteli sebességünknél inkább tizedekről, mint századokról beszélhetünk. Ezért kell nagyon begyakorolni a helyes kivitelezést, és fejleszteni az idegrendszerünket, hogy a tökéletes mozgást megfelelő sebességgel le tudjuk követni. Az erő csak ezután jön. Az már a könnyebbik része a folyamatnak. A gyúrásnál nem annyira kritikus a sebesség, sőt inkább lassítani igyekszünk a mozgást, mint gyorsítani. Viszont ha nagy súlyt akarunk megmozgatni, akkor arra kell figyelni, hogy a megfelelő mozgástartományban mozogjunk, minden az emelést végző izomcsoport a számára megfelelő terhelést kapja. Így tudjuk a sérülés lehetőségét a legkisebbre csökkenteni. Ha izolációs gyakorlatot végzünk, akkor általában a súly sokkal kisebb, viszont meg kell próbálnunk kikapcsolni a mozgást segítő többi izmot, hogy csak a megdolgozni kívánt kapja a terhelést, esetleg annak is a megfelelő része.
Mi befolyásolhatja az odafigyelésünket? Szinte bármi, a fizikai és szellemi állapotunk, egy esetleges betegség, fertőzés, amit lehet, hogy észre sem veszünk és lábon kihordjuk. Az érzelmi állapotunk, ha valami lehangol, feldühít. A legrosszabb a kíváncsiság és az ehhez kapcsolódó türelmetlenség. A szerelemről már nem is beszélve. Hiába a megnövekedett tesztoszteron termelés, a romantika képes tönkretenni az edzést, de ha nem a sport a megélhetésünk vagy éppen nem az Olimpiára készülünk, akkor talán nem is baj :-)
Hogyan lehet javítani a fókuszon? Alapvetően két lehetőség van, a külső segítség és a belső ráhangolódás. A külső az egyszerűbb, mert rengeteg táplálék kiegészítő van forgalomban a célra. Nekem a koffein elég szokott lenni, amúgy is a legtöbb kiegészítőnek ez az alapja. Ráadásul, ha az ember nem iszik kávét, és semmilyen egyéb koffein tartalmú ételt – italt, akkor könnyen fenntartható az érzékenység és 100-200 mg koffein nagyot tud dobni rajtunk szükség esetén. Ráadásul olcsó is a többi aminosav és „csodanövény” kivonatot tartalmazó kiegészítőkhöz képest. De ez megint csak egyénfüggő, mindenkinek saját magának kell rájönnie, hogy mitől tud felpörögni. Ha azonban túlzásba visszük, akkor az visszaüthet, mert egy idő után a teljesítmény rovására fog menni a szédelgésünk és az egekbe szökő vérnyomásunk.
Jellemzően az alábbi szerek valamilyen kombinációjára szokták rámondani, hogy a legjobb és felülmúlhatatlanabb csodaszer:
- Koffein
- Acetil L-Karnitin
- L-Tirozin
- Guarana
- Taurin
- Ginseng
- Zöld tea
A belső dolog már macerásabb. Vannak módszerek a koncentráció fejlesztésére, mentális tréningek, de nem hiszem, hogy azért egy amatőr sportolónak ennyire messzire kell mennie. Néhány év gyakorlás után el tudunk jutni arra a szintre, hogy tudatosan irányítsuk az izmainkat és azt a rövid intenzív időt odafigyelve, koncentrálva töltsük el. Sokkal hasznosabb, ha egy rövid, akár húsz perces nagyon intenzív edzést tartunk, mintha egy-másfél órát edzegetünk, anélkül, hogy fejben ott lennénk. Ha eddig nem így csináltuk, akkor tegyünk egy próbát, néhány egyszerű gyakorlattal, mozdulatsorral és egész új dimenzióit fedezhetjük fel az edzésnek.
Kellene még beszélni a zenehallgatásról is, de az szerintem nem segíti a koncentrációt. A férfiak nagy része nem multitask-os, azaz egyszerre egy dologra tud odafigyelni. Vagy zenét hallgatok, vagy a mozgásra figyelek. Egyébként gyúrás közben én is mindig hallgatok valamit, de az inkább motivációt ad, mert amikor nagyon odafigyelek a mozdulatokra és a súlyra, akkor fogalmam sincs, hogy mi szól a fülemben. Hosszú táv futásnál pedig az unalom ellen szoktam hallgatni. Sprint közben viszont kifejezetten zavar, mert a ritmus elviszi a mozgásomat. Sokat segíthet a zene, mert elterelheti a figyelmet a fájdalomról, de megítélésem szerint ez egy teljesen másik cikk témája kellene, hogy legyen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.