Tehát a zavarok, itt hagytam abba a múltkor. Többen legyintenek most, hogy csak kitaláció, megint a gyógyszeripar lenyúlása van a háttérben és tök fölösleges dolog velük foglalkozni. Neki azért zárójelben megemlítem, hogy az anorexia és bulimia az esetek 20 (!) százalékában halálos. Tehát minden ötödik ember végül belehal. A falási zavar ugyanilyen súlyos tud lenni. Szerencsére amelyekről most szó lesz, azok nem ennyire súlyosak az egészségre nézve, de ha akuttá válnak, akkor mindenképp szakember segítsége szükséges és többnyire csak a kívülállók tudják megállapítani, hogy mennyire súlyos egy-egy eset. Akkor nézzük sorban őket:

Izomdiszformia

Az izomdiszmorfia (ID) olyan pszichiátria állapotot jelöl, melyet az izomzattal való túlzott foglalatosság és az izomtömeg növelésének intenzív vágya jellemez. /Babusa Bernadett, 2013/

Az hogy valaki rengeteget gyúr, az még nem jelent ID-t, lehet hogy csak az illető kicsit jobban szereti a hobbiját a többieknél. Ahhoz, hogy ID-ről beszéljünk, az kell, hogy a testépítés átvegyek az „uralmat” az illető életében, kapcsolataiban, munkájában korlátozva. Az ID nem csak a fokozott gyúrásban merül ki, hanem ehhez általában még nagyon szigorú (beteges) diéta is társul. Ezen felül mivel a genetikai határaikat elérve már nem tudnak jelentősen tovább fejlődni előbb utóbb a szteroidok használata is társul. Az ID-sek szégyellik a megjelenésüket, általában teljes ruházattal takarják azt és komoly problémát okoz nekik, ha hiányos öltözékben kell megjelenniük.

A szakirodalom elégé egysíkú nálunk, igazából csak Babusa Bernadett és Túry Ferenc írásaira lehet érdemben támaszkodni. A tengeren túl viszont jelenetős kutatási anyag áll rendelkezésére, annak, aki komolyabban el szeretne mélyedni a témába, vagy a kezelésében. Én most nem fogok.

A mindenhol elérhető megfogalmazása az ID-nek a következő:

• A személy túlzottan sokat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a teste nem eléggé szikár és izmos. Mind az étrenddel, mind a súlyemeléssel képesek naponta órákat is eltölteni
• Az aggodalmaskodás jelentős stresszt okoz társas, foglalkozásbeli, vagy más fontos téren, amelyet a következő négy kritérium közül legalább kettő jellemez:
  • Az egyén gyakran felad fontos társas, foglalkozásbeli, vagy rekreációs tevékenységeket, mert kényszeres szükséget érez, hogy betartsa edzési vagy érkezési menetrendjét.
  • Az egyén kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben teste ki van téve mások tekintetének, vagy ilyen helyzeteket csak jelentős stresszel vagy szorongással vállal.
  • A testméret és az izomzat elégedetlensége miatti aggodalmaskodás jelentős stresszt okoz az élet számos területén.
  • Az egyén annak ellenére folytatja az edzést, a speciális étkezést, vagy teljesítménynövelő/izomnövelő szereket használ annak ellenére, hogy tudomása van a nemkívánatos testi és lelki következményeiről.
  • Az aggodalmaskodás és a viselkedések elsődleges központja az, hogy a személy túl kicsinek vagy elégtelen izomzattal rendelkezőnek tartja magát. Ez elkülöníthető a kövérségtől való félelemtől.

További jellemzői még:

• Az egyén hatalmas izommérete ellenére kicsinek és véznának érzi magát.
• A gondolatai gyakran a körül forognak, hogy megjelenése nem megfelelő. Hasonló testi adottságokkal rendelkező emberekhez viszonyítva önmagát kisebbnek látja.
• Ha valamiért elmulasztja a speciális diétát, vagy az edzést, komoly bűntudatot él át.

Babusa Bernadett kutatásaiból az is kiderül, hogy az ID-ben szenvedők közül rengeteg a szteroid használó. Ez egyértelmű, hiszen az ember alapvetően türelmetlen, és akiknek komoly lelki problémát okoz a megjelenésük, az nem fog éveket vagy évtizedeket várni arra, hogy elérje a kívánt cél főleg, hogy számára az olyan, mint egy végtelen határos függvény, sosem fogja tudni elérni, csak megközelíteni. Mindazonáltal nem keverném össze az ID-t és a szteroid függőséget. Utóbbi lehet ID nélkül is, aki egyszer kipróbálta az nagy valószínűséggel újra fogja. Az hogy az ember közérzete hirtelen sokkal jobbá válik, nem kapja el a hétköznapi betegségeket, nincs szüksége annyi regenerálódásra és pihenésre, keményebben tud edzeni és nem kell annyira szigorúan venni a diétát, az pont elég ahhoz, hogy függővé váljon az ember.

 Az ID-vel szerintem akkor kell foglalkozni, ha már tényleg hátrányt okoz a mindennapi életben, ha emiatt beszűkülnek a kapcsolatai, romlik a munkahelyi teljesítménye. Ebben az esetben szakember segíthet rájönni, hogy mi okozza azt, hogy a testépítésbe menekül.

Orthorexia nervosa

Magyarul talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy egészséges étel evési kényszer. Nem egy régóta ismert fogalom, 1997-ben írták le először. Neve a latin Ortho (helyes) és orexis (étvágy) szavakból ered. Akire ez a zavar jellemző az csak általa egészségesnek tartott ételeket hajlandó fogyasztani és rengeteg időt tölt el ezek beszerzésével és előállításával. Nem az étel mennyisége a jellemző, mint az anorexia, bulimia, vagy a falási zavar esetében, hanem annak a minősége. Ebből a szempontból még nem is lenne annyira veszélyes, hiszen eszik is rendesen az illető és ráadásul viszonylag egészségesen is. De mikor ez már kényszeres és inkább nem eszik, csak mert éppen nem jut hozzá általa egészségesnek tartott ételhez, vagy még azt sem hajlandó elfogyasztani, ha nem tudja biztosan, hogy honnan származik, akkor már ez inkább hátrányos, mint előnyős viselkedési formává válik.

Jellemzői a falási rohamok, mikor hirtelen nagy mennyiségű „egészségtelen” ételt fogyaszt el az illető, mert éhes, vagy csak a pillanatnyi lelkiállapota miatt. Ezt mindig bűntudat, lelkiismeret furdalás követi, ami tovább ront az egyén állapotán.

Az orthorexiában szenvedők is mint például az anorexiások, nem ismerik fel a betegségüket, hiszen az ő szemszögükből nézve ők étkeznek egészségesen és mindenki más nem. Emiatt felsőbbrendűségi érzés is jellemzi őket. Nagyon sokuk előbb utóbb vegetáriánus lesz. Nem, ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden vegetáriánus orthorexiás, bár sokukat jellemzi a felsőbbrendűségi érzés és a „hittérítési” kényszer.

„az egészséges táplálkozás egy bizonyos ponton átcsaphat patológiás mértékű rögeszmévé, ami szociális elszigetelődéshez is vezethet.” /Babusa Bernadett/

Kialakulásában sok tényező közrejátszhat, valamilyen betegség gyógyítása, alternatív gyógymód keresése, vagy valamilyen betegségtől való félelem.

A betegre gyakran alultápláltság a jellemező az egysíkú táplálkozás miatt, vagy krónikus vitaminhiány, bár az is előfordul, hogy a felborult anyagcsere miatt elhízás következik be.

Ne felejtsük el, hogy a tiszta étkezés nem egyenlő az egysíkúsággal, kell a változatosság is!

Testedzésfüggőség / Exorexia

Ismét egy szép szó. Napjainkban a reklámok és a média sulykolják belénk, hogy igazán sikeresek csak tökéletes megjelenéssel lehetünk. Ez kivált egy megfelelési kényszert, ami azonnal átcsap valami kényszeres tevékenységbe, ha nem vagyunk magunkkal megbékélve, nem fogadjuk el magunkat. Kevesen képesek objektíven tekinteni önmagukra, vékonyak vagyunk, kövérek, nagy az orrunk, kicsi a mellünk, és így tovább. Amennyiben a bennünk ébredő kényszer arra sarkall, hogy még keményebben, még többet edzünk és ez már patológiássá válik, akkor beszélhetünk exorexiáról. Ha a beteg nem „jut hozzá” a napi edzésmennyiségéhez, akkor feszültté, ingerlékennyé válik szorongás léphet fel nála, ami az elvonási tünetekhez hasonló. Előbb utóbb mindent alárendel a testedzésnek és ez a munkája és személyes kapcsolatainak rovására megy. Ráadásul a fenti testképzavar bármelyike kapcsolódhat még az exorexiához, tovább rontva a tüneteket. A mértéktelen sportolás káros lehet a szervezetre, kimerülést okozhat, leromlik az immunrendszer, de akár orthopédiai elváltozások is bekövetkezhetnek.

Hogy mikor beszélünk exorexiáról, úgy lehetne talán leginkább megfogalmazni, hogy amikor már nem okoz örömet a sport és elveszítjük a kontroll afölött, hogy mennyit és mikor edzünk.

 A zavarok kezelése

Nagyon fontos, hogy időben felismerjük a tüneteket, hogy a kezelést még a jelentős egészségkárosodás bekövetkezte előtt meg tudjuk kezdeni. Mind a tünetek, mind a kezelés a szenvedélybetegségek jellemzőivel megegyezőek. Legtöbb esetben az ismerősök, rokonok, barátok segítsége már kevés, sokszor a beteg titokban tovább folytatja a tevékenységet (maszkolás). Éppen ezért javasolt szakember bevonása, különböző terápiák alkalmazása. Valószínűleg a gyorsan változó világunk egyre gyorsabban fog hasonló betegségeket kitermelni magából. Ezért van felelőssége a profi sportolóknak példamutatásban, a fiatalok támogatásában, tanításában.

Ha úgy érzitek, hogy környezetetekben van olyan ember, akit érint valamelyik fenti probléma, akkor próbáljatok meg minél hamarabb közbeavatkozni és segíteni, hogy visszatérjen a normális élethez!