Minden ember deviáns a maga módján. Hogy ez mennyire jelenik meg a mindennapi életében, viselkedésében az határozza meg, hogy betegnek, kórosnak vagy simán csak hibbantnak tekintjük. Mindenki hoz magával valamit a gyerekkorából, amivel nem tud mit kezdeni és ehhez még hozzájönnek azok a sérülések, amelyeket az évek során sikerül összeszednünk. Hogy ez a deviancia miként jelenik meg befolyásolja a megítélésünket az adott emberről. Ha ez pozitív vagy innovatív deviancia, akkor pozitív vélemény alakul ki bennünk, ellenkező esetben pedig negatív.

Sokat gondolkoztam azon, hogy mitől függ az, hogy némely sportág képviselőire hősként tekintünk, míg mások simán csak „parasztok vagy gyökerek”. Ezt csak a sikereik befolyásolják, vagy valami más. Oké, hogy egy tornász kecses mozdulataival, moderált viselkedésével más hatást ér el, mint egy futballista, aki csak azért nem tud felköpni és alászaladni, mert nincs meg a sebessége és koordinációja hozzá, a többi képessége rendben van a feladathoz….

És mi a helyezet a testépítőkkel? Valahogy sehogy sem sikerül bekategorizálni őket (magunkat). Az hogy egy sporthoz mennyi pénzre van szükség, az meghatározza azt a réteget, aki műveli, jellemzően az állványról a kiscsajokra füttyögő melós nem fog hétvégente golfozni járni, vagy öttusázni. Bár az hogy valaki milyen rétegből érkezik, az még nem garancia a viselkedésére. Akkor itt sincs megoldás.

Talán maga a sport jellege határozza meg azt művelők színvonalát? Akkor minden birkózó agresszív állat és a műugrók és a tornászok az elit? Az összes birkózó jó arc, akit ismerek. És bár nem reprezentatív az én tapasztalatom, de a tornászok között meg rengeteg beképzelt embert láttam. Vagy ott van az atlétika, ott is rengeteg jó arc van és rengeteg olyan is akivel nem szívesen járna össze az ember. Vagy a kézilabda, ami nagyon látványos gyors, de szerintem a vízilabdával együtt jelenleg a legagresszívabb európai sportágak. Rájuk sem lehet olyan viselkedési formát ráerőltetni, ami a nagy részükre jellemző lenne.

Akkor miért van az, hogy jellemzően a gyúrósokról alakult ki az a kép, hogy gyökerek?

•  A fentiek alapján mindenképp belejátszik az, hogy minimális infrastruktúrával, anyagi hátérrel és szervezéssel lehet csinálni, ami elég széles népréteg körében népszerűvé teszi.
•  A „kopasz” biztonsági emberek nagy része abban látja a szakmai fejlődését, ha minél nagyobbra kigyúrja magát, mert ezzel tekintélyt parancsol. Az annyira nem érdekli már, hogy azok körében lesz csak tekintélye, akik egyébként sem fognak semmi „rosszat” csinálni, míg akik ellen fel kellene lépniük azok nagyokat röhögnek rajta, hogy a kigyúrt, beszűkült mozgástartományú szuszogó monstrum úgy sem fogja tudni elkapni.
• A testépítés egy viszonylag új sportág, ami napról napra fejlődik, változik. Ezért nincs olyan kialakult kultúrája, mint egy atlétikának, vagy más 100-200 éve űzött sportnak. A szabályok hiánya is rányomja a bélyegét.
• Szteroidok. Nem is gondolná a többség, hogy mennyi sportág és milyen mértékben érintett a szteroidok használatával, de ha valakit megkérdeznek, hogy hol használják a leggyakrabban, akkor a testépítés lesz a válasz. Sajnos van is alapja. Mivel a nagy többségnek fogalma sincs ezekről a szerekről és használatukról, így azonnal megbélyegzik azt aki kapcsolatba hozható velük. Túl a tudatlanságból fakadó lekezelésen, azért van tényleges hatása is a szteroidoknak, amit a szakzsargon csak roidrage-nek hív. Ez nem teljesen alaptalan, hiszen bárhogy is szépítjük, a tesztoszteron származékok fokozzák az agressziót. Van aki tudja ezt kezelni, van aki nem és sajnos van aki nem is akarja, hanem még inkább rá is játszik. A szteroidok ebből a szempontból már nem csak az egyénre tekinthetőek veszélyesnek, hanem a csoportra is.
• És ami nem tartozik ide szorosan, hiszen nem a kulturáltság mértékét befolyásolja, de jelentős hatással van a megítélésre, a különböző zavarok. Testképzavar, táplálkozási zavarok, izomdiszformia, orthorexia, testedzésfüggőség, stb. Ezek tényleg a mai kor „szülöttei”, de nem is gondolnánk, hogy mennyi emberben ott vannak.

Az hogy melyik társadalmi réteg választja a kedvenc sportunkat, az nem tőlünk függ és nincs is ráhatásunk. Viszont abban van felelősségünk, hogy mi hogyan viselkedünk, és mit teszünk a testépítés népszerűsítéséért. Ugyanakkor mindenkinek érdemes magába nézni időnként és megfigyelni, hogy a fenti pontok közül nem vált-e érintetté időközben maga is.

A következő részben az utolsó pontban felsorolt zavarokról próbálok egy kis képet adni, mert a jelenlétük egyre erősebb és szinte mindenkinek van a környezetében olyan (ha nem pont maga az), akit érint. És habár ezek nem annyira veszélyesek, mint egy bulimia, vagy anorexia, de segíteni kell és ez legtöbbször nem is olyan nehéz.