Korunk teljesítménykényszeres társadalmában nagyon nem mindegy, hogy mekkora súlyokat lóbál az ember a teremben. Régen csak az számított, hogy „hát te mennyit nyomsz?”, ami a fekvenyomásra vonatkozott, de most már a zumba mozdulatokkal végzett bicepszhajlításoktól kezdve mindenhol muszáj nagyot mutatni. Meg egyébként ha nem tükör előtt végzed a gyakorlatot, akkor nem is használ, sőt, ha nem rakod azonnal a Facebookra, akkor nem is edzettél. Aztán, ha már máshogy nem tudod fokozni a keménységet, akkor jönnek a bandázsok, szorítók és az öv. Ez adja meg az igazi „Beastmode” érzést. De tényleg szükség van ezekre? Segítenek ezek valamit?

Nagyonon keménycsávós megjelenést tudnak kölcsönözni. Sokan pont ezért hordják. Ők itt abba is hagyhatják az olvasást. Egyrészt mert még egy csomó betű jön, amivel amúgy is mindig gondjuk van, másrészt pedig, most az alkalmazásuk gyakorlati szempontjait fogjuk végigvenni.

Ahhoz, hogy pontosan megértsük ezeknek az eszközöknek a funkcióját, először egy érdekes koncepciót kell magunkévá tennünk. Gray Cook fizikoterapeauta és Mike Boyle erőedző alkotta meg az ízületről-ízületre elméletet, amivel én Dr. Aaron Horschig tolmácsolásában találkoztam először. Az elmélet lényege, hogy a testet, mint egy egységes láncot kell tekinteni, amiben a csuklópontok meghatározott rendszer szerint követik egymást. Mindegyiknek megvan a saját funkciója, amit ha nem tölt be, akkor az alatta és felette lévő ízületek fognak besegíteni, kompenzálni, ami viszont nekik egyébként nem lenne dolguk és ez egyenes út lesz a sérüléshez és a teljesítményromláshoz. Az elmélet alapján a lábfejünknek stabilan kell a talajon lennie, de felette a bokának mobilisnek kell lennie. A térdnek stabilnak kell lennie, míg a csípő ízületnek megint mobilnak, hogy az alsó hát stabil lehessen. Persze az elméletet nem a kiegészítők viselésére dolgozták ki, hanem a tökéletes mozgásminták elérésére, viszont jól látszik, hogy a térdbandázs és az öv is a stabil ízületekre kerül.

Egy mobilis funkciójú ízületet nem egyszerű fejleszteni. A boka mobilizálása kifejezetten macerás, a csípőé pedig fárasztó. A többség nem is foglalkozik vele. Sokkal egyszerűbb külső eszközökkel a térd és az alsó hát stabilitását fokozni.

Pont ezért, ezek a figurák, Dr. Aaron Horschig, vagy Dr. John Rusin inkább a mobilizálást fogják előtérbe helyezni és a tökéletes mozgásminta elsajátítását, nem pedig hibák helyi kiküszöbölését. Így a fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy ezek az eszközök kifejezetten károsak, mivel elfedik a problémáinkat, így a teljesítmény tökéletes fejlesztését nem támogatják, ráadásul a sérülés veszélye is ott lesz velünk folyamatosan.

A másik megközelítés amit Greg Nuckolstól hallottam először. Ez főleg az erőfejlesztést célul kitűzőkre vonatkozik, jellemzően az erőemelőkre. Van aki szentségtörésnek tartja ezen eszközök használatát, a másik véglet pedig már úgy jön ki az öltözőből, hogy rajta van minden. Nálunk is van olyan srác, aki a harmadik edzésen már ¾-es guggolásához (rogyasztásához) térdbandázst tekert magára és ott vagyok én, aki a max felhúzáshoz se vesz övet. Aztán persze a kettő között rengetegen vannak. Vannak elméletek, hogy csak 80%-os terheléstől veszik fel a cuccokat, vagy csak versenyen és így tovább. Greg leegyszerűsítette ezt is, ahogy minden mást is szokott.

Tegyük fel, hogy 150 kilóval tudsz guggolni 5 ismétléseket, öv és bandázs nélkül. Ez olyan 175-180-as maxot jelenthet egy ismétlésre. Tehát úgy fogsz edzeni, hogy a 175-ös maxból számolod vissza a terheléseid, és innen fogsz szépen fejlődni, lépkedni felfelé. Ha ügyes vagy, akkor egy év alatt eljuthatsz 200-ig.

Most tegyük fel, hogy felveszed az övet és megtanulod rendesen bebandázsolni a térded. Így felszerelkezve a fenti erőszint mellett képes lehetsz mondjuk 165 kilóval 5 ismétléseket végezni. Az 190-es maxot jelenthet. Ha minden edzésen használod ezeket a kiegészítőket, akkor a terhelést számolhatod a 190-ből és a célod egy évre lehet 210 felett is.

Sokan felvetik, hogy ez csalás, mint a szumó felhúzás ;-). Miért lenne az? Az első elmélet szerint sem csalás csak rossz közelítés. A második szerint pedig kifejezetten hasznos. Ha a versenyen is lehet alkalmazni, akkor az edzésen miért ne így készülnél? Az hogy mekkora súlynál kezded el viselni őket, az megint ugyanez a kérdés. Miért ne vennéd fel kisebb súlyoknál is? Ha végig a bandázsos maxból számolsz, akkor a kisebb súlyok is nagyobbak lesznek, tehát már a kérdés is értelmetlen. Természetesen melegítéshez felesleges és fárasztó fel le kapkodni.

Konklúzió?

„Viseld, vagy ne viseld, de ne próbáld!” /Yoda all time raw master/ Ha erőfejlesztés a célod, akkor alkalmazd nyugodtan őket, de egy dologra figyelj nagyon oda! Ha szánalmas amit csinálsz, akkor övvel és bebandázsolva sokkal szánalmasabbnak fogsz tűnni. Ha nevetséges súlyokkal bohóckodsz, vagy gyatra mozgástartományban mozogsz, szánalmas a technikád, akkor ezek a cuccok csak rontanak majd a megítéléseden. Tehát először tanulj meg edzeni, fejlődj és csak utána menj át keménycsávóba!