Vannak toleráns és kevésbé toleráns népcsoportok. A Magyarra sok minden elmondható, de nem vagyunk egy egyszerű Nemzet. Mi mindenhez jobban értünk, mert mindenhez értünk. Mindenhez is. Mindenről van véleményünk és persze csak a mi véleményünk az igaz. Amiben mi hiszünk azért vakon tudunk küzdeni. Hát így van ez a sporttal is. Amit mi űzünk az az igazi, egyetlen sportág. Legyen az bármi. A többiek mind hülyék, amatőrök, tudatlanok, stb. Kivéve a focistákat, mert ők genetikailag toleránsak. Ők a séró formában tartása, a bömcsi imádata és az ütemes légzés-kiegészítő-köpködés mellett nem igen tudnak már arra is koncentrálni, hogy esetleg lenézzék az úszókat vagy a triatlonistákat. A viccet(?) félretéve, ha valaki fut, akkor nála a futás az Isten és mindenki más csak feleslegesen pazarolja az energiáját, de aki gyúr, az meg nem érti, hogy mi értelme az összevissza rohangálásnak. Főleg nem egy béna labdakergetésnek. De most tényleg komolyan van olyan sport, ami mindent visz? Egy, ami mindenek felett áll? Egyáltalán léteznek olyan szempontok, amivel ezt el lehet dönteni?
Persze. Mindenkinek a sajátja.
Sok féle szempont alapján lehet minősíteni a sportokat, az élettani hatásuk szerint, hogy többet tesznek-e az egészségünkért, mint ártanak, és ha igen mennyivel. Bár ezt nehéz mérni.
Szempont lehet, hogy mennyire tud népszerű lenni, mekkora embertömeget képes megmozgatni, így mennyit tud a kollektív egészséghez hozzátenni.
A népszerűség gazdaságilag is fontos lehet, de itt ez egy fitnesz blog, így ezen gálánsan átlépünk most.
Számíthat, hogy mennyire nevelő hatású az adott sport. Mennyire nevel kitartásra, fegyelemre. Bár ez már nem csak a sport szerepe, hanem az edzőé is.
Erős Európai ország vagyunk, de kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a gyerekükből öttusázó legyen. Vagy bobos, vagy vitorlásversenyző. Ugyanakkor terepfutónak elmehet bárki, legfeljebb nem egy 40 ezer forintos New Balance terepcipőben fogja róni a kilométereket, hanem egy Dechatlon-os dorcóban (ami egyébként jó eséllyel semmit nem fog rontani a teljesítményén).
Sorolhatnám még sokáig, de van egy szempont - az én kedvencem – ami azért nagy szelektálást tud végezni a mai divatsportok között. Ez pedig a fejlődés fenntarthatósága. Mire gondolok? Az adaptációra.
A szervezet egy adott terhelésre válaszreakcióval él, ha elég nagy a terhelés. Ez maga a fizikai és szellemi fejlődés. Hozzászokunk az ingerhez és egyre nagyobb terhelést, ingert vagyunk képesek elviselni. Ma két óra alatt futom a félmaratont, ősszel meg már 1:45 alatt. Mert egyre többet bírok. Azért bírok többet, mert edzek, fejlődik a szervezetem, egyre erősebbé válik. Hogy mitől leszek egyre jobb? Hát hogy egyre nagyobb terhelésnek teszem ki magam és a szervezetem folyamatosan alkalmazkodik a többlethez. Ez tehát a mindent eldöntő szempont, hogy az adott sport tudja biztosítani ezt folyamatosan emelkedő terhelést, akár évtizedeken keresztül?
Persze most szigorúan az amatőr sportról beszélünk.
Vegyük az egyik példát, az aerobikot. Sokan leszólják, mert, hogy az nem is sport, pedig az, és ezzel el is kezdődik a vita, hogy mert próbáljon meg bármelyik gyúrós arc végigcsinálni egy aerobik órát, a felénél kidőlne. Vagy fordítva, hogy ugrabugrálni egy óvodás is tud és a táncikálás az minden csak nem edzés. A maga módján mindkét félnek van igazsága.
Egyrészt nem az izom és erőfejlesztő hatása miatt lesz egy tevékenység sport. Az aerobik igen is fejleszti a fizikumot, a keringési és idegrendszert, javítja az álló- és a motoros képességet, sőt, van akinél még izmot is képes építeni.
Ha csak ezen szempontok alapján vizsgáljuk, akkor még jobb is, mint egy súlyzós sport, mert ott azért a kiegészítő kardió nélkül bizony az állóképesség hamar el tud tűnni és például a mozgáskoordináció fejlesztésében is alulmarad egy térbeli ugri-bugrihoz képest. Végül mindig oda jutunk, hogy nem lehet az almát a körtével összehasonlítani és kinek melyik szempont a fontosabb, úgy tud egyik sportág a másikhoz képest előnyösebb, vagy gyengébb lenni.
Ha viszont az én szempontomat nézzük most, akkor az aerobik hátrányba kerül a súlyzós edzésekkel szemben. Még pedig azért mert ott az intenzitás nem növelhető a végtelenségig. Az aerobik esetében intenzitást szinte csak a tempó fokozásával lehet növelni, mert a terhelést az konstans, maximum a sebesség növelésével lehet a terhelést fokozni, de ez véges.
Ezzel ellentétben a súlyzós edzéseknél lehet növelni a terhelést, lehet a pihenőidővel játszani, a tempóval, és még rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre. Ezekkel éveken, de akár évtizedeken keresztül lehet növelni az intenzitást. De érdekes módon ez nem csak súlyzózásra igaz. Ugyanígy lehet trükközni az úszással és a futással is, ott is megvannak ehhez az eszközök.
De a végső kérdés, sokkal inkább az, hogy kinek mi a fontos. Mert aki csak rekreációs céllal kíván sportolni és szeretne egy jó kondíciót fenntartani, annak teljesen felesleges a fentiekkel foglalkoznia. Olyan sportot kell választania, ahol jól érzi magát, legyen ez a sport, a környezet, vagy a társaság miatt, egy a lényeg, hogy ne váljon unalmassá és teherré. Aki viszont kukacoskodni akar (tök feleslegesen), annak ez egy jó tipp.
No, elmentem zumbázni…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.