Mindig vannak divathóbortok. Általában ezek ismétlődnek időről időre, legfeljebb a nevük változik. Ma mindenki személyi edző. Vagy önjelölt, vagy OKJ képesített. Közben amennyire divatos annak lenni, legalább annyira divatos szapulni is őket.

Vannak filozófiai tanok, mely szerint az ember válassza ketté a szórakozását és a munkáját, különben egy állandó munka lesz az élete, míg mások azt vallják, hogy igazán csak akkor tud kiteljesedni az ember, ha azt csinálja, amit tényleg szeret.

Nem volt ez másként az elmúlt évtizedekben sem. Ha valaki jó sportoló volt, tehetséges volt a választott sportágában, akkor adta magát, hogy irány a TF. Mert jó sportoló volt. Persze ez még magában nem degradál le senkit, hiszen énektanárnak is az ment, akinek volt hallása. De általában nem azért ment valaki testnevelőnek, mert jó érzéke volt a gyerekekhez, hanem a sport múltja miatt.

Ezért aztán többségünknek megvan az élmény a tesitanárról, akinek kilógott a kapa a szájából, de bármilyen feladatot tökéletesen be tudott mutatni. Hogy ez mennyire volt baj? Nem tudom. Az iskola tanít, a szülő nevel, azonban mindenképp hatással van a gyerekekre a pedagógus.

Ebben nőttünk fel, most mégis rácsodálkozunk, ha egy egy személyedző testzsír százaléka megegyezik az intelligencia hányadosával. Ők a modern kor instant testnevelői. Instant, mert azért egy testnevelőnek annak idején végig kellett innia a négy évét és azért az egyszerűbb nemi betegségeken kívül ragadt rájuk egys, más. Most egy gyorstalpalós OKJ-s képzés igaz, hogy eltart 6-8 hónapot, de ténylegesen kevesebb, mint egy hónap egy rendes fősulin. Ráadásul nincs felvételi, csak a beugró és hát azért a lemorzsolódás is jóval kisebb.

Persze ettől még válhat jó edző valakiből, de nem a képzéstől válik azzá, hanem mert arra született. Ez persze az összes pedagógusra és edzőre, oktatóra igaz. Ez nem igazán tanulható, erre születni kell. Akitől nem áll messze az tud benne fejlődni, de azért a többségből sosem lesz, lenne jó pedagógus.

Mert hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha végiggyúrtunk pár évet, jó helyezést értünk el néhány versenyen, esetleg csak viszonylag jól kipattintottuk magunkat, akkor mással is meg fogjuk tudni tenni ezt.  Pedig egy jó edző nem csak gyakorlatokhoz ért.

Kell, hogy legyen egy jó fellépése, mert anélkül nincs tisztelet. Tisztelet nélkül nem fog tudni eredményeket elérni a tanítványokkal. Emlékszem az egyik Legnagyobb Magyar Atlétika Edzőre, Benkő Ákosbára. Edzés elején leült a kis horgász székébe, mi körbeültük és figyeltünk. Csendben, fegyelmezetten, tisztelettel nézve rá. Pedig volt ott 6 évestől negyven évesig mindenféle korosztály. Az abszolult hobbi sportolótól az Európa bajnok második helyezettig mindenki. Tekintélye volt, soha meg sem kérdőjelezte senki a szavát.

Most járok én is OKJ-s képzésre. Van ott még rajtam kívül vagy 50 ember. Szinte mindenféle fajta ember megtalálható ott. A szilikon pláza cicától a falusi bikáig minden. Rengeteg fiatal, aki még szinte semmilyen élettapasztalattal nem rendelkezik. Látszik, hogy a padtársa előtt zavarban van. Hogy fog odaállni egy embercsoport elé és határozottan előadni magát? Hogy fogja tudni makogva motiválni a kiégett 30-40-es menedzsereket?

Kell, hogy legyen benne szakmai alázat. Biztos legyen a tudásában, de folyamatosan képezze magát. Mi sem egyszerűbb egy olyan sportágban, ahol özönlenek az üzleti alapon megrendelt tanulmányok, a különböző táplálék kiegészítők hatásosságáról. Rengeteg információ ömlik ránk, és időbe telik, amíg valaki veszi a fáradtságot és megcáfolja őket. Broscience. Ráadásul nulla tapasztalattal hogyan szűrje ki az ember, hogy tényleg úgy van-e? Ha már 10-15 évet vagy többet végig sportolt egy ember egy adott sportágban, akkor a saját kárán már megtanulta, hogy mi az ami igaz és mi az ami nem. De egy alig huszonévesnek még minden vicc új.

A banda fele ráadásul a beszél-e nyelvet kérdésre nemmel válaszolt. Akkor marad nekik a sárga kapszula, meg a magyar weboldalak idiótasága. Ők soha nem lesznek napra készek. Esélyük sincs, hogy folyamatosan képezzék magukat. Sajnos a fitnesz ipar még nem forrta ki magát, itt folyamatosan figyelni kell a legújabb dolgokat, ha az ember naprakész akar lenni. Ha a tanítvány megkérdezi, hogy mi a véleménye egy adott kérdésről és még soha nem is hallott róla?

Egy edzőnek ugyanakkor mégis csak pedagógusnak is kell lennie. Kötelessége, hogy minden szempontból fejlessze a tanítványait. Nem csak fizikailag, de szellemileg is, tartást adjon nekik. Tudnia kell motiválni őket. A gyerünk bazzzmeg nyomj még kettőt, az nem motivál. Ráadásul nem is mindenkinél működik. Egy jó pedagógus (és egyébként egy jó vezető is) tudja, hogy kit hogyan lehet motiválni. Van akit rugdosni kell, van akit szeretgetni, de kivétel nélkül mindenkinél működik valami. Ezt tanítják, de hiszem, hogy erre születni kell. OKJ-s képzésen viszont ezen csak átfutnak, hogy hát bizony egy jó edzőnek ezzel is van dolga.

Minden edzésnek úgy kell kezdődni, hogy rá kell hangolni a tanítványokat az aznapi feladtra. Át kell beszélni, hogy értsék mit és miért csinálnak, mire figyeljenek oda, ha gondjuk bajuk van, akkor azt kezelni kell, különben nem a feladatra fognak koncentrálni. Nézem a három sorral előttem ülő szöszit és nem tudom elképzelni, hogy ha lemegyek hozzá a terembe, hogy megakadtam a fejlődésben 20 év edzésmúlttal a hátam mögött és amúgy is kiégtem egy kicsit, akkor képes lesz motiválni és kirángatni a gödörből. Mondjuk egy csomó minden mást el tudok képzelni vele kapcsolatban, tehát mégiscsak őt választanám. Ó hát akkor a fenti agymenés mégiscsak felesleges volt, ő sikeres lesz. Nem, nem lesz. Ha hagyja magát, akkor azért nem, ha nem akkor meg azért nem. Hosszú távon ez mégiscsak a szakmai felkészültségről szól.

Szakmai rutin. Igaz, hogy a fent emlegetett tesitanárok nem álltak az IQ piramis csúcsán, de jó eséllyel a fősuli előtt már volt vagy tíz éves sikeres sport előéletük rengeteg tapasztalattal. A suli alatt se nagyon kellett másra koncentrálni, azért a többség második szaknak általában nem a kvantumfizikát vette fel, tehát tudott a sportra koncentrálni. Tehát mire végez, már az első iskola napján akkora szakmai tapasztalata van, hogy ha ránéz valakire rögtön tudja, hogy mit kezdjen vele. Egy pár év edzésmúlt után személyi edzővé vált izomagynak fogalma se lesz, hogy egy pálcika emberrel mit kezdjen. Ha nem vált be egy A módszer és egy B sem, akkor mi van még? C? D? Mit változtasson? Persze idővel megszerezheti a rutint, de addigra vagy teljesen hiteltelenné válik, vagy tönkretesz néhány embert egy életre.

Aki ügyes és odafigyel, nem lóg, jegyzetel és tanul az OKJ-s képzésen az jobb edző lesz? Nagy lelkesedéssel vágtam neki, mert hittem, hogy majd most tényleg kiegészítik a fejemben lévő homályos foltokat. De aztán szomorúan tapasztaltam, hogy Itt is repked a Broscience. Főleg az edzéselméleti részekben. Amit már évek óta szajkóz a világ, hogy hülyeség és elavult, vagy hibás tanulmány eredménye, arra itt még vígan hivatkoznak. Aki nem naprakész a fontosabb témába vágó nemzetközi irodalommal, az meg simán elhiszi. Aztán tovább adja. Persze ma már rengeteg geek kezdő van, aki null nullnál végigfutja a vonatkozó irodalmat, a jobb fórumokat, aztán meg visszakérdez, hogy akkor hogy is van ez? Tényleg sok érdekest tanultam, de például a táplálkozási résznél kerekedett a szemem rendesen. Hát voltak részek, amelyekre azt hittem hogy viccel a Tanár Úr, de nem, komolyan gondolta.

Tucatnyi képzés áll rendelkezésre. Ha maguk a személyi edzők olyanok, amilyenek, akkor miért gondoljuk, hogy akik őket képzik, azok minden esetben tökéletesek. Egy irodalom tanár lehet béna, attól még az irodalom tananyag ugyanaz mindenkinek, jó eséllyel nem fog hülyeséget tanítani, legfeljebb bénán. De itt nincs egzakt tananyag Mindenki azt tanítja, amiben hisz. Meg amit előre leadott az akkreditációhoz. Ha jó oktatót fogunk ki, akkor nyerünk vele, ha nem, akkor megszívtuk. Nem csak mi, hanem az a néhány tucat ember is, aki keresztülmegy a kezén és elhiszi, amit tanult.

Konklúzió? A végére meggondoltam magam. Igazából jó, is hogy a pénzéhes oktatási központok ontják ki magukból a személyi edzőket. Majd aztán a természetes szelekció kirostálja őket. Igaz, hogy, ha már meglátok egy Buga Jakab – Személyi edző nevű embert a Facebookon, akkor egyből elkönyvelem kreténnek, mert van esély rá, hogy tényleg az és mire letisztul egyszer ez a szakma, addigra megítélése a béka segge alatt lesz.

Én annyit tudok ezen változtatni, hogy jó edző leszek. Ígérem!

Nyomjál még kettőt bazzzzzmeeeeg!