Két hónap híján 42 és fél éve eszek menzai kaját kisebb megszakításokkal. Persze ez sem mellette, sem ellene nem jelent nyomós érvet. Minden esetre van némi tapasztalatom benne. Az biztos, hogy bele nem haltam, de az már egyáltalán nem, hogy miatta nem vittem sokra fizikumban és teljesítményben, vagy ez inkább genetikámnak köszönhető.

A közétkeztetés folyamatosan téma, mert rengeteg embert érint, és mert 4 évente fontos részét képezi a kampányoknak. Olyankor mindenki megígéri, hogy innentől kezdve Gundel lesz az összes menza, de persze aztán a választás más napjára ez lecsendesedik, és többnyire minden marad a régiben.

Persze a közétkeztetés is olyan nálunk, mint a foci. Mindenki ért hozzá magas fokon, óriási pénztemető gyenge kihozatallal és egy szűk rétegnek nagyon megéri. Ja, és egyébként mindenki elégedetlen vele. Kivéve persze azt a bizonyos „szűk réteget”.

Vannak egyrészről az elszenvedői, akikről szólni kellene ennek az egésznek. Ők az a közel 2 millió kiskorú, akik a menzán étkeznek, a betegek, akik a kórházi koszton próbálnak gyógyulni és a dolgozók, akiknek elérhető ez a lehetőség és igénybe is veszik. Az ő igényeiket kellene kielégíteni, ami egyszerű, legyen finom és elegendő.

Vannak, akik az előző csoport mögött állnak, kvázi akik a cehhet állják, a szülők, az OEP, stb. Az ő igényük már egy kicsit más, mert az ő szempontjuk inkább a menü ára, és mivel nem nekik kell megenni így prioritásban a második, hogy legyen egészséges és tápláló. Hogy ehető is legyen, az már nekik nem szempont.

Végül van a harmadik csoport, a mindenbe belepofázók, akik szerint reform és egészséges legyen a koszt, az hogy ez mennyiből jön ki és végül lesz-e valaki, aki meg is eszi, az nem számít, csak legyen vega, vagy paleo, de glutén és laktózmentes is, mert mindenkinek csak az a jó. A buci legyen barna és magvas, répa legyen mindenben, só és cukor meg még csak konyha utcájába se kerülhet, nemhogy a kajába mert különben azonnal szívrohamot kap minden hatéves vagy duplájára hízik a fél év végére.

Sajnos ez utóbbi két csoport az erősebb és a döntéshozók közül is javarészt ők kerülnek ki, így az eredmény egy borzalom, ami értelmezésük szerint egészséges és tiszta. Hiába aranyos a konyhásnéni és próbál finomat főzni, vagy lelkiismeretes az élelmezésvezető, meg van kötve a kezük. A keret adott, és a forgó menü sem tartalmazhat akármit.

Hiába finom az a lehetőségekhez képest, amit a feltételek mellett esetleg összeraknak ebből, általában magyar nép nagy része és kölkök meg különösen, nem a magvas bucira vágynak körözöttel meg répával és valószínűleg nem a párolt zöldség vagy a barnarizs a lesz a kedvenc köretük. Nem is lesz, hiszen otthon jellemzően nem ezt eszi a többség. Nem ezen nőtt fel. Ha az ember megszokta a fűszeres magyaros ízeket, akkor már nem fog a natúr csirkére vágyni.

Megkapja hát a tápláló és egészséges kaját, amit aztán otthagy és éhesen megy haza. Befal egy csomó nasit, de még jó esetben is marad két étkezése, a reggeli és a vacsora, amikor jól lakhat és hozzájuthat a szükséges tápanyagokhoz.

Mi lenne, ha a 37/2014. (IV. 30.) EMMI rendeletet mondjuk egy hatéves írta volna (jó, olyan, mint ha már most is az írta volna, de nem erre gondoltam), ha az lenne a kaja minden nap, ami finom. Egyrészt azért sem hozna megváltást, mert nem mindenki szeret a rántott húst és a sült krumplit, főleg nem minden nap. Viszont ha képletesen értjük és jó konyhásnéni szemmel gondolkodunk, akkor lehetne finomakat főzni nap, mint nap. Ja hogy túllépnénk a heti só, cukor és transzzsír normákat? Igen, viszont nem éhesen rohangálnának egész nap a kölkök, a betegek nem a büféből élnének és nem a moslékra főznék a napi milliónyi adagot. Jóllakottan nem ennének annyi tényleg egészségtelen nasit és talán ha ez az 1-2 millió ember boldogabb lenne legalább ennyivel naponta, akkor a világ is szebb hellyé válna.

De nem vagyok egy szépségkirálynő, hogy ennyire mély és globális gondolatokat merjek megfogalmazni, ezért marad a feltevés, hogy szerintem, ha a fogyaszthatóság lenne a költségkeret mellett a fő szempont, akkor a népesség nem lenne egészségtelenebb, csak talán egy kicsit kiegyensúlyozottabb. Aztán otthon úgyis begyűri majd mindenki pluszban a magas kóláját és csokiját. Ezen már nem ront, vagy javít, hogy napközben sült krumpli volt a köret vagy párolt zöldség. A túlsúlyosak most is azok, anélkül, hogy megennék a napközben kapott kaja adagjukat, a többiek meg éhesek és alultápláltak.

Egy kútba kiabált gondolat!