Már a 70-es években ismert trükk volt, hogy a pihent állapotban levett vért egy kemény felkészülés után közvetlenül a verseny előtt visszaadva jelentős teljesítmény növekedés érhető el. Azonban ez nem egy egyszerű és semmiképpen sem veszélytelen eljárás. Pont ezért nagy segítség volt a doppingolni kívánóknak a szintetikus EPO elterjedése. A hatás jelentősebb volt, az alkalmazás babakönnyű, mellékhatás szinte semmi. Működött is szépen a dolog a kilencvenes évekig, amikor is eljutott odáig a dopping ellenőrzés, hogy vizsgálni kezdte az EPO alkalmazását. Eleinte csak a hemoglobin szintből tudtak következtetni a használatra a gyors lebomlása miatt, így egy adott százalékot lőttek be határnak, de napjainkra egyre fejlődnek a vizsgálati módszerek, így ma már viszonylag könnyen le lehet bukni még ha jelentősen a határ alatt is maradunk. A fokozott lebukás veszély, valamint az a néhány lúzer lelkiismeretes sportoló miatt az okosok rájöttek, hogy ugyan kisebb eredménnyel, de természetesen is generálható az EPO adagolás hatása. Ekkor jött divatba a magaslati edzés. Megfigyelték, hogy a magaslaton élő emberek hemoglobin szintje magasabb a tengerszinthez közelebb élőkénél. Aztán arra is rájöttek, hogy nem feltétlenül kell odaszületni, néhány ott eltöltött hét után mindenkinek emelkedni fog, ami aztán visszatérve alacsonyabb magasságra, meg is marad pár hétig. A módszer legális, a hatás pedig érezhető pluszt jelent a profiknál. Divatba jöttek hát a magaslati edzőtáborok. A gond ezzel csak az, hogy amíg a szervezetünk nem akklimatizálódik, addig alacsonyabb terhelésre leszünk képesek, ezért kisebb lesz az elvégzett edzésmunka, kisebb fizikai terhelést kap az izomzatunk. Erre született a bölcs mondás, hogy élj fent, edz lent! Azaz tölts magasan sok időt, hogy kialakuljon a magaslati hatás, de alacsonyan edz, ahol a nagyobb oxigén szállító kapacitás miatt nagyobb edzésteljesítményre leszel képes. Ez lenne az optimális módszer.

Persze mindig lesznek kreatív emberek, akik megpróbálják a természetet kijátszani, vagy mesterségesen szimulálni, így születtek meg a magaslati sátrak, ahol hasonló viszonyok között pihenhet az ember, mint ha magaslaton lenne és jött a magaslati maszk. Mert hát mit érez odafönt az ember? Azt hogy nehezebben lélegzik. Fogjuk be a szánkat és idelent is érezhetjük ugyanezt. Valaki kitalálta, legyártotta és most terjed. Nyugaton lépten nyomon lehet a termekben maszkban az életükért küzdő embereket látni. Nem keverendő össze az Ázsiában maszkban rohangáló emberekkel, akik csak simán annyira kulturáltak, hogy ha betegek, akkor nem akarják megfertőzni az embertársaikat a tömegben.

A maszk egyébkén nem csinál mást mint lecsökkenti a szabad keresztmetszetet, amin keresztül levegőhöz juthatunk, így nehezítve a légzést. Azzal hogy kevesebb levegőhöz jutunk, azzal a megszerzett oxigén mennyisége is kevesebb lesz. Abszolult értékben igaz ez, azonban a magaslaton nem az össz mennyiség változik, hanem az oxigén parciális nyomása miatt lesz kevesebb, így a levegő összetétele is más lesz. És itt mindjárt borul is a mutatvány, bár ettől még működhetne a maszk, hiszen a krónikus asztmában szenvedőknél is megfigyelték a magasabb hemoglobin szintet és ők gyakorlatilag egész életüket kvázi maszkban töltik. De pont ezért nem is tudják élvezni ennek előnyét (mint „gyakorló”asztmás saját tapasztalat). Az meg hogy az összes élsportolónak papírja van az asztmájáról az nem ide tartozik...

Mint már írtam, a hatás kialakulásához időre van szükség. Az hogy heti 2-5 alkalommal 30-90 percet maszkban bohóckodunk az semmit nem fog változtatni a vérképünkön, legalábbis pozitív irányban nem. Az élj fent, edz lent elv alapján pont fordítva kellene csinálni, a terembe belépve levenni és edzeni, majd kilépve felvenni és úgy élni. Ja, hogy az már gáz?

Nagyon sokan alkalmazzák súlyzós edzéseknél, kifejezetten érőfejlesztési edzéseknél. Ilyenkor aztán teljesen felesleges a maszk, mert az anaerob munkát aztán különösen nem befolyásolja, hogy párnát nyomunk az arcunkba vagy sem. Az aerob tevékenységeknél lesz érezhető fiziológia hatás. De ott is csak ideiglenes és a fejlődésünket inkább negatívan befolyásoló.

A súlyokkal végzett gyakorlatoknál a törzs stabilitását fokozzuk azzal, hogy a légzés szabályzottan történik, általában az erőkifejtés előtt teleszívjuk magunkat levegővel, majd ez így megtelt belső térre ráfeszítünk, merevítve magunkat. Amennyiben viszont a maszkban edzünk, esélyünk sincs egy kiadós levegő vételre, főleg nem két ismétlés között, így ezt a pozitív segítséget is elveszítjük. Csökkentve ezzel a megmozgatható súly nagyságát, vagy esetleg fokozva a sérülésveszélyt.

De hogy ne csak negatívumokat írjak, a maszk nagy előnye, hogy akinek esetleg nagyon lelapuló füle van, annak a sok viseléstől esetleg javulhat a helyzete és jobban elállhat majd, ha füles kivitelt hord. A hátsó pántosoknál viszont pont az ellenkező hatás érhető el!

Tehát ha még nem késő, ne erre szórjátok el a pénzeteket!