A vállizület az egyik legmozgékonyabb, ugyanakkor talán pont ezért a legsérülékenyebb izületünk. Szinte az összes felsőtest gyakorlatban részt vesz, vagy mozgatóként, vagy stabilizátorként. De egy biztos, ha súlyt fogunk a kezünkbe, akkor a vállunk terhelést kap. A sportsérülések jelentős része valamilyen vállfájdalmat jelent és bizony ezek mögött szinte mindig a rotátorköppeny sérülése áll. A rotátorköppeny leegyszerűsítve egy inakból álló „köppeny”, ami körbeveszi a válizületetet. A váll izmainak egyik tapadási pontjából alakul ki ez a rész, ami gyakorlatilag körbefogja, és a helyén tartja a vállizületet. A problémákért szinte kizárárólag egy izom a felelelős, mégpedig a supraspinatus, illetve annak ínszalagja, amely átmegy a vállcsúcs alatt. Azzal, hogy a válcsúcs és a felkar csont feje között helyezkedik el, adja magát, hogy bizonyos helyzetekben beszorul, majd begyullad, amitől még jobban megszorul. A szoros helyzetben történő mozgás miatt, pedig sérül és végső esetben el is szakadhat.
A fentieket hívják ütközéses szindrómának, vagy impingement szindrómának. Tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon tud fájni és képes lenullázni az ember teljesítményét. Jellemzően a negyvenes évinktől jön elő, illetve azoknál hamarabb, akik valamilyen fej feletti munkát végeznek, vagy sportolnak. Nincs jellemző különbség nők és férfiak között, mindenkit érint.
forrás: mayoclinic.org
A tünetei, hogy a kar emelése közben, nagyjából 70 fokos szögtől fájdalmat érzünk. Később ez már szinte minden karmozgást igénylő tevékenységnél jelentkezik, öltözés, mosdás, pakolás, stb. Majd legvégül már éjszaka nyugalmi állapotban is megjelenik a fájdalom, ezáltal rontva az éjszakai regenerációs időszakot.
Mit lehet tenni ellene? Az első és legfontosabb a megelőzés. Ha soha nem emeljük a kezünket a fejünk fölé, akkor soha nem is fogunk találkozni vele. Azonban ez még az antisportolóknál se tartható állapot, mi pedig kifejezetten szeretjük a kezünket a fejünk felé emelni, sőt tesszük ezt súllyal nehezítve. Ezért ha előrelátóak vagyunk, vagy ha már találkoztunk a problémával, akkor okosabbak. Tehát meg kell erősíteni a supraspinatus-t. Erre néhány nagyon egyszerű gyakorlat létezik. Sokáig az volt az elmélet, hogy az „üres üveg” gyakorlatok a megfelelőek, de két kutatás (Boettcher CE 2009, Reinhold MM 2007) is rámutatott, hogy igazából a „teli üveg” a megfelelőbb. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy üres üvegnél az hüvejkujjunk lefelé néz, míg teli üvegnél felfelé.
A legtöbb súlyzós gyakorlat befelé forgatja a kart, így ebben az irányban erősebbek leszünk, mint a kifelé forgatásnál, ami egyébként nem egy gyakori mozdulatsor. Mivel felborul az egyensúly a két irány között, így ha mégis szükség van a kifelé forgatásra, amiért jelentős részben a supraspinatus a felelős, úgy adja magát a sérülés lehetősége. Tehát ha kiegészítő gyakorlatokkal formában tartjuk ezt az izmot is, akkor javíthatunk a helyzetünkön.
Az erősítés mellett nagyon fontos a nyújtás is, mert az erőgyakorlatoktól automatikusan rövidülnek a mozgás pályák és ez megint a sérüléshez vezethet. Természetesen a supraspinatust is lehet nyújtani, létezik néhány fakír mozdulat, amivel a teljes rotátor köppenyt átnyújthatjuk, javítva ezzel a rugalmasságát. Nagyon fontos a különböző dobó és hajító mozdulatot végző sportok esetében a nyújtása, mivel náluk nem a beszorulás okozhat sérülést, hanem a rotátor köppeny dinamikus megnyúlásából fakadó szakadás.
Ha viszont már megvan a baj, mert fáj, akkor gyógyítani kell. Először is meg kell állapítani, hogy tényleg mivel állunk szemben. Ez egy kétirányú rtg felvétellel, vagy MR vizsgálattal megállapítható, de sok esetben szemrevételezéssel, nyomáspróbával és a két oldal összehasonlításával is már látható, hogy mi a fájdalom forrása.
Sok szakember ilyenkor tornát ír fel, vagy fizióterápiát, ami a legtöbb esetben tovább ront a helyzeten, mert a célzott mozgatás tovább fokozhatja a gyulladást. Az enyhébb esetekben elegendő néhány nap pihentetés, jegelés és utána fokozatos terhelés mellett jöhet a megelőzés. Ha komolyabb a baj, akkor szteroidos gyulladáscsökkentő injekció fájdalomcsillapítóval együtt képes néhány nap alatt megszüntetni a fájdalmat és csökkenteni a fájdalmat okozó ödémát. Ha ennél is nagyobb már a baj, akkor marad a műtéti beavatkozás. Ez már csak súlyos elváltozás, vagy szakadás esetén jön szóba. A legjobb, ha el sem jutunk idáig.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.