Ha az ember nincs rendben magával vagy a környezetével, akkor egy idő után elkezd kompenzálni ez vagy valamilyen pótcselekvésben, kényszerben, vagy viselkedési zavarban nyilvánul meg. Mivel az emberek 99%-a vagy még több szenved ebben ezért ez nem annyira szembetűnő. Főleg, hogy bizonyos tevékenységek rejtve maradnak, például, ha bélyeget kezd el kényszeresen gyűjteni az ember vagy a keresztszemes hímzésbe menekül, míg mások első ránézésre nem tűnnek pótcselekedetnek, csak ha összességében nézzük az illetőt, akkor derül ki, hogy nem is egy lelkes ultramaratonista áll előttünk, hanem egy sérült ember, aki menekül valami elől.

Örök életemben mozogtam, amatőr szinten sportolgattam. Az egyetem alatt volt egy rövid próbálkozásom a versenyszerű atlétikával, de ott is közbeszólt az élet. A gyúrás viszont középiskolás koromtól végig kísérte az életem. Bár legtöbbször inkább ez is csak a társasági életet jelentette, mert némi erőlködés mellett csak végigdumáltuk az egészet a haverokkal. Akkor még voltak.... Aztán mikor 33 lettem, akkor ismét elkezdtem az atlétika felé kacsingatni, rendezett élet mellett, megfelelő egzisztenciával és egy abban az évben született kislánnyal a hátam mögött. 35 évtől van a szenior kategória, hát elkezdtem felkészülni. Egyre lelkesebben gyúrtam, futottam. Sajnos nincs pontos adatom arról, hogy heti szinten mennyit mozoghattam, de visszaemlékezve talán 5-7 óra lehetett. Ahogy betöltöttem a 35-öt célt kapott a sportszenvedélyem és egyre hajszoltam a magyar bajnoki címeket. Jellemzően a sprint edzés az amit nem lehet túlzásba vinni, mert elég hamar lesérül az ember és akkor jön a kényszerpihenő.

Aztán 2011 jött egy pont, amikor úgy éreztem, hogy változtatni kell és nyugisabb életmódra váltottam, új állás, stb. Ekkor viszont nem minden úgy alakult, ahogy terveztem és ez nagyjából egy év alatt felforgatta a teljes életemet. Nézzük a számokat:

2012 novemberétől kezdve dokumentáltam a sporttevékenységemet, így csak saccolni lehet, hogy 2012-ben kb. 450 órát töltöttem mozgással, ami hozzávetőleg 200.000 kalóriát jelentet.

Ezután jött 2013, amikor már a pontos számok alapján 516:38:23, azaz 516 órát, 38 percet és 23 másodpercet „mozogtam”, ami 364.600 kalóriát jelentett. Álljunk meg egy kicsit ezeknél a számoknál! 516 óra az pont 21,5 nap. Ez még így nem is olyan vészes, de ha azt is hozzávesszük, hogy aludtam kb. 2.920 órát, és ettem kb. 365 órát tehát az év 8.760 órájából 3.801 órát csak ettem, sportoltam vagy aludtam. Ez majdnem a fele. Ha nem túlóráztam, akkor is munkával (oké, a munkahelyen) töltöttem 2064 órát, ergó minden másra (család, barátok, pihenés, hétvége) maradt 2.895, ami nem sok. Egyébként meg durván másfél órát sportoltam minden nap.

A 364.600 kalória (ami igazából kilokalória!) az 715 BigMac, naponta kettő :-). Ebből a szempontból nézve, teljesen rendben van ez a mennyiségű mozgás, hiszen a normál életvitelemhez szükséges kalória mennyiség mellett még napi 1000 kcal-t elnasizhattam. Meg is tettem :-)

Nézzük havi bontásban! Látszik, hogy 2013 májusáig nagyjából „rendben” volt minden, ha napi egy óra sportolás normálisnak tekinthető. Aztán történt „valami” és hirtelen duplája lett a mennyiség, kalóriában meg még magasabb, tehát nem csak több időt töltöttem mozgással, de intenzívebb is lett az.

Aztán ez így is maradt 2014 áprilisig, tehát valószínűleg így voltam egyensúlyban, ennyi kellett a kompenzáláshoz, vagy csak simán nem bírtam többet? Idén áprilisban aztán megint történt valami :-(, ami júniusig tartott, de érdekes módon ez csökkentette az elvégzett munkát időben, de intenzitásban nem annyira. A július az kakukktojás, mert akkor már megint változni kellett volna, de közbeszólt az egy hét nyaralás, a Balaton körbetekerése, ami elvitte az értékeket. De aztán megint látszik a változás, hogy talán egy kicsit kisimult az életem, változtak a célok és azért a havi 20-25 óra sport az már kezelhető mennyiség.

Magamtól talán sosem jöttem volna rá az összefüggésekre, de a rendelkezésre álló remek alkalmazások segítségével elég jól követhető, hogy mikor mit csinált az ember és ebből tendenciák olvashatóak le. És az is kell, hogy az ember tudja objektíven szemlélni magát és ha úgy érzi, hogy valami nem kerek, akkor utána nézni, ne adj Isten szakember segítségét igénybe venni.

Innen folytatom....