Az emberideál folyamatosan változik, ha megnézzük a régi termékenységi szobrokat, vagy a középkori ábrázolásokat, akkor a jómód és jólét jele a kövérség volt. Még ma is sokan a sörhasat, mint a tekintély megjelenési formáját tekintik. Nincs ezzel semmi baj, mindenkinek az tetszik, amit ő szépnek lát.

Manapság viszont a szépségideál inkább sportos alkat kezd lenni. Ennek részben a „fogyasztói társadalom” az oka, a reklámok erősen befolyásolják az ideálunkat. Ezzel viszont megkezdődött a kövérek kirekesztése. Az élet minden terén hátrányba kerülnek, a baráti kapcsolatok kialakításánál, az állás interjúknál, de szinte minden téren, ahol lehet választani egy kövér és egy nem, vagy kevésbé kövér ember között. Sajnos ez független a belső tulajdonságaiktól, emberi mivoltuktól, hiszen legtöbbször el sem jutunk addig a pontig egy kövér emberrel, hogy megismerjük ezeket a tulajdonságait.

A másik megjelenési formája a kirekesztettségüknek a fizikai, amikor alkatuk vagy túlsúlyuk miatt nem tudnak részt venni bizonyos tevékenységekben, sport és egyéb rekreációs programok, vagy például mikor egy vízi csúszdába már nem férnek bele, vagy a hullámvasútba nem tudnak beleülni.

A legvégső stádium, mikor már saját magukat rekesztik ki, mert egyszerűen nem képesek A-ból B-be eljutni gyalog, vagy nem mernek egy hosszabb útra vállalkozni.

Hogy ez a kirekesztés rossz-e vagy sem? Korunk szuper toleráns korában ez nagyon alantas cselekedet, hiszen mindenki egyenlő, mindenkit a maga módján kell elfogadni. A legdemokratikusabb és megértőbb társadalom például a megkülönböztetésükre is próbál kevésbé kirekesztő megoldást találni és „horizontaly challanged”-nek hívja őket. Az már más kérdés, hogy pont ez a nemzet talán a legszélsőségesebb, és valahol a legrasszistább is. De ez nem ennek a blognak dolga.

De például egyformán ítélünk-e meg két teljesen egyforma kinézetű embert, ha az egyik dolgos, sikeres és jólétben él, míg a másik egy lusta igénytelen csóró? Valószínűleg akaratlanul is az első lesz a szimpatikus, mert ez bennünk van genetikailag, hogy a sikeresebb egyedhez vonódjunk a fennmaradásunk érdekében. Különösen igaz ez a női nemre.

Miért akarjuk az ősi ösztönöket megváltoztatni, és miért bűnös az, amire programozva vagyunk?
Ez már társadalom filozófiai kérdés, nem kívánom az erkölcsöt elemezni.

De visszatérve az előző példához, ha két teljesen egyforma ember, egyforma adottságokkal és nagyjából egyforma lehetőségekkel másként éli az éltet, az egyik igényes, vigyáz az alakjára, sportol, átgondoltan táplálkozik, míg a másik tojik az egészre és összevissza zabál, amit jólesik és lusta mozogni. Ebben az esetben nem tiszteletre méltóbb az az ember, aki időt és energiát fordít magára? Ha valaki tesz valamit saját magáért, testi vagy szellemi fejlődéséért, jólétéért az mindenkép pozitív dolog, ami elismerést, megbecsülést érdemel, míg a másik esetben lehet, hogy az illető hasznos tagja a társadalomnak, de magával szemben igénytelen tehát negatív a megítélése. Végső soron ebben az esetben már nem a kövérségért ítéljük el, hanem a lustásága miatt. De van-e abban különbség, hogy valakit mi miatt különböztetünk meg, bőrszíne, vallása, nemi identitása, vagy szimplán csak megjelenése miatt? Ezek szerint nincs. De mégis érdemes egy kis különbséget tenni, a megváltoztathatatlan tulajdonságok, bőrszín, nemi identitás és a kövérség között. Senki nem születik annak és egy viszonylag könnyen megváltoztatható tulajdonság.

De hát tolerancia van, ha valaki kövéren érzi jól magát, akkor tegye, de nekem is lehet véleményem….

Az is lehet, hogy csak rossz napom van J