Az erősportokban két út áll előttünk, vagy genetikailag szerencsések vagyunk és pikk-pakk nagyok és erősek leszünk, vagy átlagosak vagyunk és hosszú évek kemény munkájára van szükség, hogy egyáltalán közelíteni tudjuk a szerencséseket. Mivel a többség az utóbbi kategóriába tartozik és mivel az ember alapjában véve lusta és türelmetlen ezért rengetegen keresik a kiskaput, a könnyebb utat a cél felé. Szerencsére ez még minden nem a kokszot jelenti a többségnek. Legalább is remélem én itt nagy naivan. Ellenben minden más, a csoda titkos edzésmódszerek, a legújabb csodanevű táplálék kiegészítők és hát fura mód ide tartozik a cipő kérdése is.

Mikor már hetek vagy hónapok óta nem tudunk előrébb lépni a fejlődésben, akkor már bármibe képesek vagyunk belekapaszkodni. Ilyenkor igen meggyőző tud lenni egy baromi erős srác a teremben, aki határozottan állítja, hogy bizony az ő 300 kilós guggolásának a titka nem más, mint a Chuck Taylor-ja.

Rengeteg érvet fel lehet hozni a különböző cipők mellett és ellenük, egyben azért mindenki egyetért, hogy az olimpiai súlyemelésben a magasított sarkú kifejezetten súlyemelő cipők előnyösek, de az erőemelésben már megoszlanak a vélemények. Rengetegen ott is az előbbi cipő mellett teszik le a voksukat, azonban a többség inkább a mezítláb felé hajlik, mint a komoly cipő felé. Lássuk hát mi a különbség:

 Súlyemelő (erőemelő) cipő

Kifejezetten erre a sportra lett kifejlesztve. A talpa viszonylag merev, így a viszonylag magas sarok ellenére is stabilan tudjuk az erőt átadni a talajnak. A magasítás nagy előnye, hogy segíti a csípő mobilitását, mélyebbre tudunk guggolni benne és a guggolás során a térdünk előrébb kerülhet. Ezáltal csökken a csípő erőkarja és nő combfeszítők szerepe. Ugyanakkor a felső testünk is egyenesebb lesz és függőlegesebb tud maradni, ami szintén segít a nagyobb súly mozgatásában. Persze Ez nem mindenkinek előnyős. Aki viszonylag szűken guggol és a combfeszítője dominál, annak ez segítség. Aki normál vagy széles terpeszben guggol és a csípője az erősebb, nekik ez hátrányos lehet.

Ugyanakkora fekvenyomásnál és felhúzásnál hátrányként szokták felhozni a sarkat. Fekvő pozícióban a lábfej jobban leszorításra kerül, így a „leg drive” azaz, a mozgás megindítása lábbal nehezebb lehet. Felhúzásnál pedig azáltal, hogy magasabbra kerül a súlypontunk, mélyebbről kell a rudat elindítani és hosszabb lesz a mozgáspálya. Persze, akik mellette érvelnek, azok szerint ez a plusz egy centiméter már nem oszt nem szoroz, és bőven kompenzál a stabilitás, amit egy ilyen megerősített cipő tud biztosítani.

Chuck Taylor

Sok hoax kering a tudományos fejlesztésekről és a cipő nagyszerű képességeiről. Nos ez a dorcó már lassan száz éves lesz, ami ugyan nem zárná ki képességeket, de mint ahogy Chuck Taylornak sem volt semmi köze a cipő kifejlesztéséhez és a nevén kívül nem is adott hozzá szinte semmit, úgy nem is tud ez többet mint egy hagyományos tornacipő. De nem is kell neki, nem ezért szeretjük. A vékony talpa miatt itt is érvényesül a jó talajkapcsolat, és ugyanez okból a felhúzásnál is mélyebbre kerülünk, itt már tényleg csak néhány milliméter a különbség a zoknis láb és ez között. A magas szárú változatott jól bekötve és megfelelő méretet választva itt is megkapjuk a stabilitást, amit ugyan nem a cipő fog megadni, hanem mi magunk, de nem is fogunk billegni, mint egy Airmax-ben

Minden más

Egy csilli-villi konditeremben általában az odajáró közönség is ad magára, ezért muszáj, hogy a legtrendibb, jellemzően valamilyen neon színben pompázó cipőben jelenjen meg. Persze ez a réteg nem is aggódik annyira a guggolásán és általában nem is használnak a testsúlyuk felénél nagyobb súlyt egyik erőemelő gyakorlatban sem. Így aztán nagyjából tényleg csak a megjelenés a szempont az ő cipőválasztásuknál. Azonban, akik komolyabban terveznek ezen a területen, azoknak el kell felejteni a futó és más agyon párnázott cipőket. Egyrészt sérülés veszélyes lesz egy idő múlva , nehezebb benne felvenni mindig ugyanazt a pozíciót és meg fogja állítani a fejlődésünket. Guggolásnál az alsó pontban a merev kapcsolat a talajjal segít a megfelelő feszültség kialakításban. Egy jól párnázott talpú cipőnek pont az ellenkező funkciója van, az energia elnyelés. Természetesen az energia nem vész el és visszakapjuk, de nem robbanás szerűen, így veszítünk a teljesítményünkből. Felhúzásnál nem csak a súlypontunk lesz magasabb, de amikor a súlyt elkezdjük majd felhúzni, akkor először a cipő rugalmas részeit kezdjük el összenyomni, ami miatt változhat az lábszárunk szöge, ezáltal a teljes pozíciónk. Ettől függetlenül Az USAPL kiemelkedő alakjai között is fel-felbukkan egy két figura futócipőben, de azért a többségre nem ez a jellemző.

Jó, de akkor most melyik a jobb?

A mai napig rengetegen emelik meg a sarkukat guggolás közben, állnak a sarkukkal egy kis tárcsára, vagy valamilyen más magasítóra. Ahelyett, hogy a mobilitásukon dolgoznának, inkább így segítik a megfelelő mélység elérését és az optimálisabb törzstartást. Nekik szigorúan a súlyemelő cipő a jó választás.

Igazából mindkét választásra van pozitív példa, bár az igazán nagy súlyokkal dolgozó erőemelők inkább a dorcót részesítik előnyben. Bár valószínűleg ők bármiben levernék a világot és nem a cipő miatt erősek.

Vannak elméletek, melyek szerint a szuperkompenzációban is szerepe lehet a cipőnek, ezért ha a fejlődésünk megtorpan, akkor érdemes váltani egyikről a másikra, majd ha megint megálltunk, akkor vissza.

A cipő megfelelő kiválasztása legalább annyira a fizikai adottságainkon múlik, mint amennyire a placebo hatása. Ha jól érezzük magunkat valamelyikben, akkor el fogjuk hinni, hogy nekünk az a jobb és az segíteni fog. Rengeteg beszámolót lehet hallani, hogy megvette az új cipőjét és 10-20%-kal nagyobb súllyal guggolt azonnal. Ez azért többnyire inkább placebo, mint a cipő, de valahol mégiscsak a cipő miatt van, tehát működik. Szóval próbálgassátok, ha fussa rá, mert azért egy rendes erőemelő vagy súlyemelő cipő nem olcsó játék. A lényeg, hogy hátrányotok egyikből se fog származni, de a futó cipőket kerüljétek!