A sport is csak olyan, mint bármilyen más területe az életünknek, sokban függ az elért eredmény attól, hogy „milyen lábbal keltünk fel”. A pillanatnyi lelkiállapot jelentősen befolyásolja az aznapi teljesítményünket. És mivel az általános teljesítményünk a mindennapi edzésekből adódik, így ha folyamatosan rossz passzban vagyunk, akkor visszaesés várható, míg ha kiugróan pozitív a hangulatunk, akkor akár a szokásos fejlődési ütemünk többszörösére is változhat. A hozzáállásunk függ a motivációnktól, és a fókusztól, azonban ez a két dolog nem feltétlenül ugyanaz. Más a szerepük és a módszer is, ahogy tudjuk őket fokozni. Ezt próbálom meg most majd körbejárni.

A motiváció hozzáállásunkat adja meg, míg a fókusz már edzés közbeni „odafigyelésünket” jelenti. Ez a durva megközelítése a dolognak. Ha kicsit pontosabban próbáljuk meg meghatározni, akkor a motiváció az nem más mint a késztetések, amelyek a szükségleteink csillapítására szolgáló viselkedésekre irányulnak. Kicsit bonyolult, de ha megnézzük a szükségleteinket, akkor könnyen érthetővé válik. Vannak a túlélési motívumok (éhség, szomjúság), szociális motívumok (fajfenntartás), teljesítmény motiváció (mások legyőzése, saját eredményeink folyamatos meghaladása). Ezt a Maslow piramissal lehet a legérthetőbben áttekinteni, ahol legalul a legfontosabb és legerősebb motiváció szerepel a fiziológia szükségletek, azaz a létfenntartás. Ezek velünk született képességek, és ha később a tanulási folyamat során ezek végrehajtása módosul is az adott társadalom elvárásai szerint, de enni, inni és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket mindenki magától tudja. A piramisban feljebb helyezkednek el a biztonságunkhoz kapcsolódó szükségletek, aztán jön a szeretet és valahová tartozás, végül az önbecsülés, majd az önmegvalósítás. A piramis alján lévő szükségletek mindig erősebbek mint a fent lévők. Az alul lévő úgynevezett primer drive-ok, melyek jellemzően a lét- és fajfenntartáshoz kapcsolódnak mindig felül fogják bírálni a másodlagos drive-okat, melyeket tanulással szerzünk meg. Egyszerre több motiváció is fel szokott lépni, ilyenkor mindig az erősebb határozza meg a cselekedetünket.

Hogy ez miért érdekes? Mivel a sport az önmegvalósítás része, így az erősen a piramis csúcsa felé helyezkedik el, így rengeteg más olyan motivációnk van, ami felül tudja bírálni. A legtöbbjüket tudjuk ugyan tudatosan irányítani, lesarkítva, éhesen és szomjasan még tudunk ugyan gyúrni, sőt ha elég elszántak vagyunk akkor a szex helyett is lehet sportolni, de ha pisilni kell, akkor nincs mese. Ahogy a régi Dakota közmondás is tartja: „A hasmenés olyan mint a halál. Ha itt az idő menni kell!”

Ez a tudományos megközelítése a motivációnak. A valóság persze egy kicsit mindig árnyaltabb. A fentiek azt mutatják meg, hogy egyáltalán mi késztet minket a sportolásra, önmagunk fejlesztésére. Az hogy mi azt mondjuk, hogy most motiváltak vagyunk, ezért lelkesebben edzünk, vagy éppen nem ezért lemenni sincs kedvünk az nem teljesen ugyanaz a fogalom. Inkább lelkiállapotról kellene beszélni, ami hivatalosan a személy belső világának állapota, minősége. Kedélyállapot és hangulat. Ezek határozzák meg, hogy van-e kedvünk sportolni, vagy inkább valami mást választunk. Sajnos ez is mint minden más erősen genetikai függő, van akit elüt a villamos és attól is jókedve lesz, míg más meglát egy soványabb verebet az utcán és hetekre letargiába esik tőle. A hangulatunkon nem nagyon lehet javítani, hiszen az azt befolyásoló tényezőkre nem nagyon van ráhatásunk. A tudatmódosítást meg most inkább hagyjuk, a többi mesterséges cuccal együtt. Egy általános kondíciót viszont éppen az általunk is folyamatosan szajkózott életstílussal el lehet érni. Edzeni kell, aludni és tisztán kajálni. Ennyi, ez tud adni egy megfelelő lelki kondíciót is. Vannak sportok, amelyek változatosabbak és vannak, amelyek nem annyira. Egy amatőr számára lehangoló tud lenni az unalmas gyakorlatok folyamatos ismételgetése, mert hát lássuk be, a gyúrás nem egy tereplovaglás. Viszont megvannak erre is a módszerek, hogy feldobjuk a folyamatosan végzett gyakorlatokat. Nézzük meg hát hogy mivel tudjuk motiválni magunkat és erőt gyűjteni, hogy újra a fájdalomig kínozzuk magunkat:

1. Legyen célod

Kell valami amiért csinálod. Valami, amit el akarsz érni. Az hogy én most egészségesebb akarok lenni és ezért lemegyek hetente kétszer egy órát TRX-ezni, az nem fog menni hosszú távon. Kell valami, amit el akarsz érni, ami mozgat. Kicsi célok, aminek látod is az esélyét. Nem mehetsz le úgy edzeni, hogy 300 kilóval akarok fekve nyomni, vagy én akarok lenni a crossfit világbajnok jövőre. Ezek a többségünknél nem igazi célok. Viszont az, hogy kettővel több ismétlést tudjak csinálni pár héten belül ugyanazzal a súllyal, hogy fél év alatt leadjak 10 kilót, vagy felszedjek 2 kiló izmot, az lehet cél. Ha elérted, akkor az sokat fog segíteni abban, hogy e következő kis lépéshez még lelkesebben kezdj hozzá.

2. Külső motiváció

Időnkét azért elvesznek a célok, vagy egyszerűen a kis lépés sem akar összejönni, sőt, amit már elértél most az sincs meg, nem megy. Ilyenkor valaki más sikeréből lehet erőt gyűjteni. Ma, az internet világában szintem minden sporthoz lehet motivációs videókat, képeket, cikkeket találni. Biztos, hogy amit ott látsz az nem lehet a célod, hiszen ők általában profi sportolók, akik már évek vagy évtizedek óta csinálják a dolgukat, többnyire jelentős anyagi háttérrel, nem beszélve az egyéb „nem megengedett” cuccokról. Viszont arra pont jó, hogy a letargiából kirángasson. Aztán ha megvan a kedved a folytatáshoz, akkor megint jöhetnek a kis célok.

3. Társaság

Ha legalább ketten vagytok és nem egypetéjű ikrek, akkor megvan az esély rá, hogy a hangulatingadozásotok ne essen egybe. Ilyenkor ki lehet a másikat rángatni ideig-óráig a gödörből. Szándékosan írtam, hogy csak egy időre, mert ha valakit folyamatosan lökdösni kell előre, akkor azt inkább hagyjuk, mert lerontja a mi teljesítményünket. Persze a Biblia is arra tanít, hogy vigyük be a rokkantat a Bethesda tóba, de ha mindig kimászik hát akkor az már az ő baja. (lehet, hogy nem pont így szól a tanítás.....) Tehát a jó társaság sokat tud lendíteni rajtunk. És habár nem frecsogni járunk le, hanem kemények dolgozni, azért közben félmondatokban meg lehet beszélni a világ dolgait és kielemezni a csajokat a teremben :-)

4. Kíváncsiság

Hülyén hangzik elsőre, de a legerősebb mind közül. Az ember rengeteg dolgot lát és hall. Ezek többsége áltudományos szájhagyomány (mint ez az írás is egyébként), viszont vannak mindig érdekes dolgok, amelyek felkeltik az ember kíváncsiságát. Például láttam a múltkor egy challenge-t a youtube-on, aminek az a lényege, hogy 220 fontot (~100kg) ki hányszor tud kinyomni fekve 20 perc alatt. Azt tudtam, hogy egyszerre kb hányat tudok, na de húsz perc alatt? Alig vártam, hogy mell edzés legyen és megpróbálhassam. Vagy valaki mond valami okosat egy kicsavart izolációs gyakorlatról. Ha lehetőségem van, akkor kipróbálom. Ezek mind-mind kedvet adnak ahhoz hogy lelkesen menjek megint.

5. Változatosság

Ha mindig ugyanazt csinálod, akkor előbb-utóbb megáll a fejlődésed, ráadásul bele is fogsz fásulni.

Mint minden hobbi gyúrósnak nekem is az volt a célom anno, hogy mennyit tudok fekve nyomni. Ezt úgy próbáltam meg fejleszteni, hogy mindig fekve nyomás volt a mellgyakorlat, ugyanannyi ismétlés és sorozat, csak a súlyt próbáltam minden edzésen emelni 1-2 kilóval. Persze megrekedtem. És ettől a kedvem is elment. Aztán szép lassan rájöttem, hogy kell a változatosság. Váltogatni a gyakorlatokat, a súlyokat és ezzel együtt az ismétlés számokat. És lám, megint fejlődni kezdtem, gyorsabban, mint valaha. De mivel a lehetőségek azért korlátozottak és vagyunk egy páran, akik már évtizedekben számolják a sport tevékenységüket, így kellett valami más. Erre nagyon jók lehetnek az „idióta” edzések. Elnézést a kitalálóktól, de én így hívom ezeket az elrugaszkodott edzéseket, mint például a 8 órás karedzés, vagy mint Arnoldék csinálták az egész napos guggolás a szabadban. Ezekre rá szoktam készülni, minden hétre kitalálok valamelyik izomcsoportra egy ilyet és ez egész hétre feldob. Persze ezeket nem szabad túlzásba vinni, mert egy idő után a regeneráció rovására mehet. Ma reggel például a már említett 20 perces fekve nyomást csináltam meg. 37 perc volt a teljes edzés bemelegítéssel együtt, viszont kell majd egy hét, hogy kipihenjem.

6. Placebó és amiről nem beszélünk

Mindig azt hangoztatom, hogy a legtöbb tápkieg marhaság. Eme véleményemet továbbra sem fogom feladni, mivel ez nem egy online tápkieg bolt blogja. De emlékeszem még arra az időszakra, amikor az ösztöndíjamból vettem egy doboz B komplexet és gyúrtam mint az állat amíg el nem fogyott, mert most van itt a lehetőség a fejlődésre, majd a cucc segít. És tényleg fejlődtem, de nem a B vitamintól, hanem a lelkes hozzáállástól. Aztán ugyanígy voltam az első doboz szója fehérjével, kreatinnal és a többi „csodaszerrel”. Persze most már tudom, hogy ez hogyan működik és nem is rohanok el azonnal megvenni a legújabb fejlesztéseket a 36 az egyben tesztoszteron fokozót, aminek az árából lehet venni 2,5 gramm tiszta tesztoszteront, de mindegy. Az egyik átverés, a másik meg veszélyes. De mindig lehet okot találni. Mostanában a diétával játszom, és mivel kíváncsi vagyok az eredményére, ha kitalálok valami új dolgot, akkor muszáj edzeni hozzá, hogy összehasonlítható legyen az előző időszakkal. Ez sokat lök rajtam.

Úgy hallottam egy ismerősömtől, aki látott már olyat, hogy a „cuccnál” is sokat hozzáad a hatáshoz, hogy olyankor az ember nem hagy ki edzést és nem csak a fokozott anabolizmus segít a fejlődésben, hanem a sokkal keményebb és rendszeresebb edzés is. De ez ne legyen ok a kipróbálásra!...

7. Minden más

Ha nagyon akar, mindenki talál valamit, ami elviszi a következő edzésre, ott lesz a jó seggű barna megint, vagy mert mindig jó a zene, vagy megmutathatom végre az új rózsaszín toppomat, vagy akármi. Csak keresni kell. És kell, mert csak így fogunk fejlődni és megmaradni ennél az életstílusnál.

Akartam még a fókuszról is írni, de az írással kapcsolatban most elvesztettem a motivációm, meg aztán hosszú is lett, senki nem fogja végigolvasni, így azt majd a következő részben.