Az emberek egyetlen szempont alapján értékelnek egy adott diétát. Ez pedig a sebesség. Hogy egy hét alatt hány kilótól lehet megszabadulni. Senkit nem érdekel a módszer, a hatás, mellékhatás, az egészséget befolyásoló tényezők, csak az abszolút érték, azaz hány kg/hét. Hiába mondod azt, hogy egy „A” típusú diétával 0,5 kilót lehet leadni napi 3 perc távolba nézéssel, míg mondjuk a „B” típusúval akár heti 2,5 kilót is, de csak szerdán 9:45 és 9:50 között szabad enni, a többi napokon nem. A „B” diéta lesz a sztár, ez fog karriert befutni a női magazinok oldalain, ezzel lesz tele a Facebook. Ja, hogy betarthatatlan és káros? Az nem számít. Pont ezért, szerintem a következő kutatást se fogja senki végiggondolni és meglátni benne a lényeget.

A kutatás

Byrne és kollégái a 2017-es MATADOR vizsgálatban kétféle diétás módszert hasonlítottak össze. Az egyik csoport 16 héten keresztül folyamatosan kalória deficitben volt, míg a másik csoport kéthetente váltogatta a kalória bevitelt. Két hétig ők is mínuszban voltak, majd két hétig nagyjából nullára hozták ki a kalória mérleget. Ők így összesen 30 hetet diétáztak, aminek a fele volt csak kalória deficit.

A vizsgálat alanyai 25-54 év közötti emberek voltak, 30-45 közötti BMI-vel. (A BMI-t én mondjuk személy szerint nem tartom értelmes mérőszámnak, mert aki esetleg izmosabb az átlagnál, az még alig 10% feletti testzsír százalékkal is tud túlsúlyos lenni a BMI szerint) Fontos volt, hogy alanyok súlya nem változhatott ±2 kg-nál többet a megelőző 6 hónapban, valamint mozgásszegény életmódot kellett folytatniuk a megelőző időszakban. Az alanyokat két csoportba osztották véletlenszerűen, a CON csoport lett a folyamatosan kalória deficites csapat és a másik az INT lett a váltakozó.

Először mindkét csoport egy négyhetes beállító fázison esett át, amikor is mindenkinek meghatározták a pontos kalóriaigényét. (azaz, mennyi kalóriát kell bevinni ahhoz, hogy ne változzon a testsúlya) Ezután következett mindenkinek a maga diétája. Végül egy 8 hetes energia egyensúly megfigyeléssel zárták a vizsgálatot. Így összesen 28, illetve 42 hetes volt a teljes időtartam.

A 4 hetes beállításhoz mindenki kapott egy digitális mérleget, amivel otthon minden nap mérte a súlyát. Ha három egymást követő napon keresztül csökkent, vagy nőtt valakinek a súlya, akkor változtattak a kalória bevitelén.

Ezután kezdődött a tényleges vizsgálat. A vizsgálat alatt hetente mérték a testsúlyt és a nyugalmi energia felhasználást. A kalória deficit 33%-os volt, azaz a testsúly fenntartásához szükséges kalória mennyiség 67%-át fogyasztották az alanyok. 4 hetente mérték az energiafelhasználást és ehhez igazították folyamatosan a kalória bevitelt. Az alanyok minden nap megkapták az aznapi reggeli és délután nasijukat és egy főétkezést. Ezeket dietetikus állította össze minden nap és házhoz szállították. Mindkét csoport, a kalória igényének 25-30%-át zsírból, 15-20%-át fehérjéből és 50-60%-át szénhidrátból fedezte.

Az eredmény

A végeredmény pedig magáért beszél. Az INT csoport 50%-kal több súlyt (testzsírból) veszített, mint a CON csoport, és feleannyit esett az energia felhasználása, mint a CON csoporté. Ráadásul a következő 6 hónapban még tovább nőtt a különbség a két csoport között az INT javára.

Most, hogy ezt már tudjuk, akkor ez jó nekünk, vagy sem? Örülünk, Vincent? Örülünk? Jah. Örülünk.

Tanulságok

1. Az emberek utálnak fogyókúrázni. Egy két beteges kivételtől eltekintve. Így aztán a többség szeret rajta minél hamarabb túlesni. A kutyát nem érdekli, hogy mennyire lesz nehéz majd megtartani az eredményt, csak legyen minél rövidebb a szenvedés. Semmi kalória hullámoztatás csak gyerünk és túrjuk le az egészet egyszerre.
2. Nehéz egy diétát végigcsinálni. A többségnek nem 5-6 kilót kellene leadnia, hanem 20-30 kilókat. Ez nem egy hónap szenvedést jelent, hanem akár 1 évet is. Ezt lelkiismeretesen végigcsinálni csalás nélkül szinte lehetetlen. Ha az ember néhány hetente elveszíti a kontrollt és rendez egy nagy zabálást, akkor akár az előző néhány hetet akár kukába is dobhatja. Mennyivel egyszerűbb, ha tervszerűen van a programban egy kis lazítás, amit folyamatosan lehet várni és mindig elérhető közelségben van. Ha most májusban azt mondom valakinek, hogy akkor hajrá diéta és legközelebb majd jövő januárban ehetsz egy jót, akkor szinte mindenkinek elmegy a kedve tőle. Talán egy fokkal könnyebb, ha azt mondom, hogy oké jó egy év múlva lesz meg a cél és addig kéthetente szenvedni kell két hetet.

1. Mennyi? 30. Mi 30? Mi mennyi? Az, hogy valaki mennyi kalóriát használ fel egy adott nap alatt az rengeteg dolog függvénye. Mennyit mozog, mit eszik, mivel eszi azt, hány fok van, milyen légköri nyomás, mennyit iszik, a levegő nedvességtartalma. De tényleg, minden környezeti tényező befolyással van rá. Van, ami jelentősen, és van, ami alig kimutathatóan. Ezt a számot pontosan meghatározni nem lehet. De még ha meg is tudnánk határozni, akkor sem lehetne pont annyit enni. A tápanyagok felszívódása sem mindig egyforma. Pont ezért szinte lehetetlen szinten tartó diétát folytatni. Olyan ez, mint amikor egy nagy fát kivág az ember. Az lassan elkezd dőlni, de mire látod, hogy pontosan merre is dől, addigra már elég nehéz korrigálni. A diétánál is így van. Az hogy mit mutat a mérleg az nem jelent semmit. Lehet, hogy több, vagy kevesebb víz van a szervezetedben. Több vagy kevesebb súlyú kaja van az emésztőrendszeredben. Ahhoz, hogy láss valami tendenciát, ahhoz néhány nap kell, mondjuk legalább 3-5. Addigra jó néhány dekával több, vagy kevesebb lesz a súlyod, tehát jelentősen be kell avatkozni, hogy visszatérj az előző állapotba. A szinten tartás is időszakos diéta lesz. Egy darabig annyit eszel, amennyire szerinted szükséged van, aztán 1-2 hét alatt látod, hogy sok lett, vagy kevés és változtatsz. Aztán újra és újra.
2. Aki az életet túl komolyan veszi, az előbb-utóbb bekattan. A diéta is az élet része. Ha nagyon ráparázol, akkor az fölösleges teher lesz onnantól. Az emberek hajlamosak túlbonyolítani a dolgokat. Pötyögöd a mennyiségeket a kalóriabázisba (vagy jól becsülted meg a mennyiséget, vagy nem, vagy ugyanaz az étel pontos összetétele, vagy nem), aztán mikor elfogy a napi adag, akkor nem eszel többet. Élni kell. Nem zabálni, hanem csak normálisan, nem túlbonyolítva. Aztán ha egy hónap múlva nem jó az eredmény, akkor egy rövid, és (sajnos) kemény korrekcióval visszatérni a kívánt értékre. Aztán megint elfelejteni néhány hétre a mérnöki pontosságú étkezéseket.
3. 

Én a magam részéről az időszakos diétát preferálom. Nem sietek sehova és szeretek néha visszasüppedni a komfortzónámba.