Egy edzőnek tök egyszerű a dolga. Elmagyarázza szóban a gyakorlatot, megmutatja, majd amikor a tanítvány végzi a gyakorlatot, akkor felhívja a figyelmét az esetleges hibákra. És ennyi. Utána hanyatt dőlhet, a következő gyakorlatig nincs is semmi dolga. A valóság persze sosem ennyire egyszerű. A hiba korrigálásának is van több módszere. Az egyik ilyen eszköz a MAE (Method of Error Amplification), ami magyarul valami olyasmi lenne, hogy a hiba felerősítésének módszere. Mi is ez és mire jó?
Egy jó edző eszköztárában igen sok hasznos dolognak ott kell lapulnia. Olyan ez, mint a főnököm motivációs eszköztára. Annak idején nem tudta az egész könyvet elhozni a könyvtárból ezért kitépett belőle egy lapot. Az pont 132. fejezet volt, a fenyegessük a dolgozót kirúgással. Ezért ő ezt az egyet alkalmazza minden esetre. Végül is, ha kalapács van a kezedben, akkor minden szögnek látszik. Szerencsére van rengeteg ellenpélda is az életemben, mikor szélesebb eszköztárral bíró személyekbe botlok. (Mondjuk ennél azért nem nehéz) Még akár ott is, ahol nem is számítanék rá. Például, a kisfiam focizni kezdett és eddig azt hittem, hogy a fiatal focistáknak megtanítják, hogy miként kell anélkül köpni, hogy magukat, vagy saját csapattársukat eltalálnák, vagy, a meccs végén hogyan kell könnyekkel küszködve elmondani, hogy most éppen miért kaptak ki. De nem, az edzőbácsi tök értelmesen elmagyarázza nekik, hogy kinek mit kellene csinálnia. Ha kell dicsér, ha kell szid, de tényleg ügyes.
No, de visszatérve a kiindulási pontunkra, az edzőképzés során azt mondják, hogy meg kell figyelni a hibákat és azokra fel kell hívni a tanítvány figyelmét, meg kell mutatni/mondani, hogy mikén tudja azt korrigálni. Például egy guggolás során, ha a sportoló előredől, akkor lehet egy utasítást adni neki, hogy ne dőljön előre annyira, vagy hogy próbálja meg függőlegesebb felsőtest tartással végrehajtani a gyakorlatot.
Ha nem kezdőről van szó, akkor általában ezek a hibák nem jelentősek. Pont ezért a sportoló észre sem veszi őket, vagy sokszor nem magát az alap hibát észleli, hanem annak csak a következményét. Ilyenkor segít a MAE. Ahelyett, hogy a fenti utasítások valamelyikét adnánk a sportolónak, helyette azt fogjuk mondani neki, hogy egy kicsit dőljön bele a mozdulatba. Az így felnagyított hibát már bizonyosan észlelni fogja és a korrigálásra tett kísérlete az eredeti hibát is ki fogja javítani.
Elsőre kicsit furán hangzik, de nem csak, hogy egy alkalmazott és bizonyított módszerről van szó, hanem kutatásokkal is alátámasztottról. 2017 ben Milanese és kollégái „The effects of two different correction strategies on the snatch technique in weightlifting.” címmel összehasonlító vizsgálatot végeztek, amiben a hagyományos korrigáló módszert hasonlították össze a MAE módszerrel. Ehhez felkértek 30 haladó szintű, aktívan versenyző súlyemelőt, akiket három csoportra osztottak. Az egyik csoportnál a hagyományos hibajavítási módszert alkalmazták, a másodiknál a MAE módszert, míg a harmadik kontroll csoport esetében semmilyet.
A vizsgálat lényege az volt, hogy a bemelegítés után végeztek három ismétlés szakítást, majd a kontroll csoport még nyolcat. A másik két csoportnál pedig minden második ismétlés után az edző (egy személy az egész vizsgálatban) kijavította a hibákat és utasításokat adott. hagyományos csoport esetében felhívta a figyelmet a hibára, míg a MAE csoport esetében olyan utasítást adott, amivel az alany felerősítette a hibáját.
Közben a rúd pályáját figyelték, nyolc paramétert vizsgálva (a pályagörbe bizonyos pontjainak helyzetét és a rúd sebességet adott helyzetekben).
A nyolc felügyelt ismétlés után még hármat végeztek maguktól, majd egy hét múlva újra elvégeztek 10 ismétlést ugyanazzal a súllyal.
Az eredmény az lett, hogy a nyolc paraméterből 4 a MAE módszer esetében jelentősen javult, míg a hagyományos csoport esetében csak egy és ugyanígy a kontroll csoport esetében is egy.
Mi ebből a tanulság? Több is van. Egyrészt hogy egy jó edzőnek széleskörű eszköztárral kell rendelkeznie, ha minden helyzetre, gyakorlatra és sportolóra megfelelő megoldást akar találni. Másrészről pedig, azoknál a gyakorlatoknál, ahol a technika különösen fontos, mint például az olimpiai súlyemelés gyakorlatai, ott alternatív hibakorrigálási módszerekkel a kicsinek tűnő, de az eredményt jelentősen befolyásoló hibák esetében hatékonyabban lehet fellépni.
Tehát, aki eddig nem ismerte annak guglira fel és hajrá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.